életmód guru

Bicsérdynek óriási hatása volt a korszakban: országszerte előadásokat tartott, izmaival és erőmutatványokkal kápráztatta el a közönségét. Hívei, a bicsérdisták csak szuperlatívuszokban beszéltek a „Mesterről”, Ugyanakkor ellenzői is szép számmal akadtak: megesett, hogy egyik előadásán az ellentüntetők a „Hurka, kolbász, rántott csirke” jelszavakat skandálva tiltakoztak a nyerskosztot hirdető apostol ellen.

Bicsérdy – akinek sem születési helye, sem születési időpontja nem biztos, de valamikor 1870 és 1874 között születhetett Zentán, esetleg Budapesten – már kamaszkorában elhatározta, hogy testi erejével fog kitűnni a többiek közül. Eleinte köveket emelgetett, hogy elérje célját, majd súlyzózni kezdett, a saját maga által kidolgozott edzéstervet követve. Atletizált, úszott, de legkedveltebb sportja a súlyemelés volt. A siker érdekében, a kor szellemének megfelelően, médiumokat is bevetett, akik „a minden esetben el is ért eredmények reménye fejében örömmel vállalkoztak a szerepre”.

Férfiszépség-ideál

1904-ben a Nemzeti Sport mutatta be a Bicsérdyt, „kinek gyönyörű, arányosan fejlett, izmos teste valóságos eszménye a férfi test-szépségnek”. Az újságíróknak ugyan nem szólt róla, de a kíváncsi utókor kiderítette, hogy az egészséges életmód iránti érdeklődés nem utolsósorban egy nemi betegség, a kankó miatt ébredt fel benne: húszévesen megfertőződött, és az orvosi kezelések nem segítettek rajta. Bicsérdy ekkor külföldön kezeltette magát, különféle gyógymódokkal kísérletezett, és a testedzést sem hanyagolta el. (Állítása szerint teljesítményére felfigyeltek Németországban és Angliában is.) Erdélybe való hazatérése után a fogarasi adóhivatalban adótisztként helyezkedett el, illetve súlyemelő-teljesítményével (172-ot nyomott fekve) hívta fel magára a figyelmet.

Bicsérdy, aki magát nagyon dicséri

Időközben vegetáriánus lett: étrendje nyers gyümölcsökből, zöldségekből, kenyérből és nyers tejtermékekből állt. A „vegetáriánus apostol” tanai igazán az 1920-as években váltak igazán népszerűvé, ekkor már bőszen hirdeti a „tápmegvonás”, a „tápreform” előnyeit. Bicsérdy elképzelése szerint, aki áttér az általa ajánlott étrendre, búcsút mondhat minden bajnak és betegségnek, télen ingujjban sem lesz náthás. Ahogy telt az idő, Bicsérdynek egyre több követője lett. Folyóiratot jelentetett meg (Bicsérdyzmus címmel), plakátokon hirdette „megváltó” előadásait, sőt 1924-ben könyvet írt A halál legyőzése címmel. A napi kétszeri étkezést ajánlotta, a nála vendégeskedő újságíró olajos hagymát, vajat, mézet, kenyeret, almát, tejfölt és sajtot kapott ebédre.

Kolónia a Senki szigetén

Bicsérdy 1926-ban Ada Kaleh szigetére költözött családjával: harmadik feleségével és két gyermekével. Egy bicsérdista, nyerskosztevő, a természettel és önmagukkal harmóniában lévő emberekből álló kolónia megteremtésén munkálkodott.

Mindenki megdöbbenésére azonban a Mester egyszer csak megszökött húszéves titkárnőjével a szigetről.

A Mester bűvkörébe került Gerber Jolán átíratta a vagyonát Bicsérdyre, majd Rákosszentmihályra költöztek, Gerberék „Eszme” névre átkeresztelt villájába.

Kosztolányi találkozása az életmódguruval

Itt látogatta meg 1926-ban Kosztolányi Dezső, aki rövid ideig maga is rokonszenvezett Bicsérdy tanaival. „Konyhája – az elmúlt idők boszorkánykonyhája – hideg és sötét, sohase ég ott a tűz” – írta Kosztolányi. „Egyetlen fogás sem lesz kozmás, annyi bizonyos. Rendesen délben esznek s este hatkor. A vendégséges asztal görnyedésig rakva mindenféle jóval.

Középütt valóságos datolyahegy, narancsok, aludttej, friss tejföl üvegkorsóban, vajhalmok, retkek, vöröshagymák, aztán mandola és mogyoró, méz, kis ezüst tartóban hámozott dióbél, bor, olaj.

A só, cukor természetesen hiányzik” – tudósított a költő. Bicsérdy válása után feleségül vette Gerber Jolánt, és visszatértek a Senki szigetére, ahol 1930-ig éltek. Ekkor a román hatóságok kellemetlenkedése miatt visszaköltöztek Magyarországra.

A „paré apostol”

Bicsérdy elgondolásai nem állnak messze a mai nyersvegán elgondolástól (bár Bicsérdy a tejtermékek fogyasztását is engedélyezte), és táplálkozástudományi szakértők szerint az időszakos böjt is kifejezetten jótékony a szervezet számára. Bicsérdy rendszere, akármilyen zavaros is volt, nem korlátozódott csupán a táplálkozásra: az emberiség megváltására törekedett, amelyben fontos szerepet játszott a tanulás és önfejlesztés is. Bicsérdynek küldetéstudata volt, mesternek tartotta magát: „Más vagyok, mint ti. Nekem már megnyíltak a szemeim, és látni tudok velük, nem úgy, mint ti” – vélekedett. Mindezt kiegészítette a halhatatlanság és az örök élet gondolatával, és biztos volt benne, hogy több száz évig fog még élni.

Állítólag kigyógyult a kankóból, sőt a haját és a fogait is kinövesztette étrendje segítségével.

Mindenesetre tanai gyorsan terjedtek, bicsérdista étkezdék nyíltak, és egyre több híres ember fordult meg előadásain, például Baktay Ervin, Babits Mihály vagy Kodály Zoltán. Az orvosok többsége kuruzslónak, sarlatánnak tartotta, kritikusai „paré apostol”-nak nevezték.

600 évre tervezett

Bicsérdy az 1920-as évek végén felhagyott térítői szándékaival, saját bevallása szerint azért, mert nem értették meg eszméit. (A valóságban a kétes, valamilyen formában a módszeréhez köthető halálesetek sem kedveztek a népszerűségének.) A küldetéstudat alábbhagyott, de szellemileg aktív maradt: megtanult festeni, hegedülni, sőt – állítása szerint – kínaiul is. 1939-ben az őt meglátogató újságíró szerint jó negyvenesnek nézett ki az akkor 68 éves férfi. Bicsérdy ekkor állítása szerint napi 22 órát dolgozott, mindössze kétórai alvás elegendő volt neki. Ekkor kijelentette: 600 évig fog még dolgozni életmódjobbító rendszerén.

Találkozunk 2026-ban?

Kosztolányival abban maradtak, hogy száz év múlva, 2026-ban ismét találkoznak, és megvitatják tapasztalataikat. Életrajzuk ismeretében ez, sajnos, nem fog bekövetkezni. Kosztolányi 1936-ban meghalt rákban, és Bicsérdy Béla sem élt száz évig: a második világháború után Németországba költözött ötödik feleségével, majd a jobb élet reményében 1951-ben, közel a nyolcvanhoz, kivándorolt az Egyesült Államokba. Mindössze három hónapig tartózkodhatott ott: 1951 decemberében a montanai Billings városában elhunyt. Halálának hivatalos oka szívelégtelenség volt.