A viktoriánus kor sok szempontból rendkívül prűd és kategorikus volt, mint például a nők és férfiak szociális szerepében, de emellett gazdagon burjánzott az eklektikus hobbik tárháza. A Mental Floss összegyűjtött kilenc példát a legkülönbözőbb bizarr hobbik közül, amelyekkel az amerikai viktoriánus emberek múlatták az időt.
Temetőpiknik
Manapság túlzásba eső gót tinikből néznénk ki, hogy temetőkben piknikezzenek szabadidejükben, de az 1830-as évektől bevett szokásává vált az amerikaiaknak ez az időtöltés. Mivel nem volt sok park, ahol levegőzni lehetett volna, így hát az akkoriban divatossá vált parkszerűen kiépített temetőket használták erre a célra. Nem mellesleg pedig nagyszerűen beleillett a kor halál- és spiritualitásmániás hangulatába a temető tematika.
Páfránygyűjtés
A páfránymánia viharos népszerűségnek örvendett a 19. századi Amerikában, olyannyira, hogy külön elnevezést is kapott: pteridomániának nevezték el az új őrületet. Nathaniel Bagshaw Ward brit botanikus nyomán indult el a páfránygyűjtés 1829-től, aki üvegkalitkákban növesztett növényeket. Csakhamar azon kapta magát az amerikai flóra, hogy páfrányaira vadászik az emberek többsége. A hobbi népszerűségét valószínűleg valójában az hozta meg, hogy nagyszerű kifogás volt arra, hogy a hölgyek felügyelet nélkül kint tartózkodhassanak, és ami a páfrányok közt történik, az a páfrányok közt is marad…
Állatkitömés emberi helyzetbe rendezve
Folytatódik a horrorisztikus viktoriánus hobbivonal az állatok emberi helyzetbe rendezett kitömésének művészetével. Hátborzongatóbb elfoglaltságot keresve sem találhattak volna a viktoriánus kori emberek, de így is sikerült valami rendkívül groteszk rettenetet megalkotniuk és elterjeszteniük. Walter Potter és Hermann Ploucquet népszerű művelői voltak ennek a művészeti ágazatnak. A korcsolyázó sündisznótól kezdve a részletgazdag ruhákba öltöztetett macskaesküvőig mindent megalkottak.
Hínár emlékkönyvkészítés
Hiszen ki ne akarna szárított hínárszalagos emlékkönyvet kapni valakitől? Nincs is szebb és illatosabb dolog a hínárnál, nemdebár? Nos, sajnos rossz korba születtél, ha ez lenne a leghőbb vágyad, ugyanis ami ma nevetségesen bizarr, az a viktoriánus korban menő volt. A szerencsésebbek még hínárból készített feliratokat vagy képeket is kaphattak.
Kovamoszatrendezés
Pepecs munka eredménye a biológusok önkifejező műremekei, melyeket kovamoszatból, egysejtű algákból, pillangószárnyból és rovarszárnyból készítettek egy-egy hajszál segítségével mintába rendezve őket. Általában kaleidoszkópszerű alakzatokat választottak.
Hajból készült ékszerek
A szimbolikaimádó viktoriánus lelkület az ókori Egyiptomban is használt, hajból készült ékszereket is kedvelte. Szeretteik levágott fürtjei hajmeresztő módon gyűrűkbe, nyakláncokba, brossokba, óraláncokba és más hordható díszekbe kerültek. Ha élő embertől származott a tincs, barátságkarkötőként vagy szerelmi zálogként tekintettek rá. Ha a haj egy elhunyttól származott, a gyász feldolgozásában segítette viselőjét.
Szeánszok
A másvilág és a spiritualitás annyira megragadta a viktoriánus kor emberének fantáziáját, hogy nem tartották furcsának, hogy szeánszokra járjanak. Gyakran kiemelt eseménynek számítottak, és a szeánszkör egyik tagjánál rendezték meg. A meghívott médium ábécés deszkalapmozgatást, asztaltáncoltatást, levágott kéz megidézését és ektoplazma felköhögését idézte meg a szeánszon résztvevők számára különböző trükkök segítségével. Ugyan nevetségesnek hangzik, hogy valóban elhitték a látottakat a viktoriánus emberek, de gondoljunk bele, hogy manapság meg sokan a lapos Föld teóriában hisznek a tudományos adatokra fittyet hányva.
Virágnyelvbe kódolt üzenetek
Ha titkos üzenetekről volt szó, a 19. századi emberek igazán kitettek magukért, ugyanis a legelegánsabb kódnyelvet választották maguknak: a virágnyelvet. Egyszerre örülhettek annak, hogy gyönyörű virágcsokrot kapnak valakitől, és kaphattak titkos üzenetet. A nárcisz például a lovagiasság és a viszonzatlan szerelem jelképe volt, a sisakvirág pedig veszély közeledtére figyelmeztetett. Oscar Wilde például szintén virágnyelven közölte a világgal, hogy homoszexuális: zöld szegfűt hordott.
Kristálygömbbámulás
Kristálygömbbe, tükörbe vagy drágakövekbe bámulással remélte a 19. század embere, hogy bepillantást nyerhet jövőjébe vagy a saját tudatalattijába. 1896-ban még használati útmutató is készült a módszerhez: John Melville megírta a Crystal Gazing and Clairvoyance (Kristálybámulás és tisztánlátás) című könyvét.
