Az első magyarok az 1848-49-es forradalom és szabadságharc bukását követően szálltak hajókra Amerika felé, majd több ízben követték nagyobb csoportok őket. A világháborúig mintegy 1,7 millió magyar, majd a második világégést, illetve az '56-os forradalmat követően is jócskán választották célként Amerikát a politikai okokból menekülő magyarok.
„Miközben bombák hullottak az égből, az emberek moziba mentek”Ablonczy Balázs szakterülete alapvetően a két világháború közti Magyarország története.
Tovább olvasomDollártanyát azonban nem a tengerentúlon alapították, hanem itthon, még 1921-ben.
Dollártanya lakói Amerikából tértek haza
Ha a Google térképét böngésszük, furcsa nevű településrészre lelhetünk a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Nemesbikk mellett. Furcsa neve már sejteti, hogy nem egy Árpád-kori faluról lehet szó. Ha a 20. század magyar történelmének mélyére ásunk, még akkor is nagyítóval kell keresni az okokat, amelyek az apró telep létrejöttéhez vezettek.
Rég volt, de igaz volt. A kérdés csak az: mire emlékszel még az Árpád-korból?
Tovább olvasom
A Hejőkürt, Igrici és Nemesbikk által határolt háromszög apró kis házai által alkotott Dollártanyát a térképen is csak nehezen vesszük észre. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint a saját irányítószámmal is rendelkező aprócska községrész állandó lakóinak száma 30, és összesen 26 ház található itt.
„Borsodban, Bikken Dollártanyát alapítottak Ohio és Colorado honfoglaló magyarjai”
– számolt be az új honalapításról a Magyar Hírlap 1928. április 8-án.
Dollártanya lakói Magyarországon váltak közösséggé
A lakók külön-külön érkeztek vissza Amerikából Magyarországra. Az ott kuporgatott dollárokkal megtömve a zsebüket hívta haza a honvágy őket. Pedig a húszas évek eleji Magyarország több sebből is vérzett. A nagy háború veszteseként hazánk területének kétharmadát veszítette el, a harcokban testileg-lelkileg sebesült katonák visszatértek otthonaikba, azonban a többszörös veszteségélmény az egész ország közhangulatára rányomta bélyegét. Talán csodaszámba is ment, hogy vannak, akik az ígéret földjének is tartott Amerikából visszatértek, ráadásul nem is a fővárosba, hanem a Tisza-tó közelébe, egy akkoriban meglehetősen elmaradott, kevesek által lakott vidékre.
Egy pusztaságban vásároltak együttes erővel nagyobb területet.
Akkorát, hogy térképrajzolót is hívni kellett a híradások szerint, hogy feltüntesse a térképeken az újonnan alakuló, apró települést. Közigazgatásilag azonban nem számított még községnek Dollártanya, amikor nevet kapott, ennek ellenére gyorsan terjedt a híre. Nem véletlen, hogy az országos lapok is beszámoltak létrejöttéről.
Alig tíz év után tértek haza az alapítók
„Tizennégy borsodi család küzdelmes, megható honfoglalása ez, ami az akácoson túl egyre tisztább körvonalakban jelentkezik, ahogy a sivalkodó tavaszi szélben a tekervényes, gödrös tanyai úton előre jutunk. Tizennégy borsodi szegény család, amely nekiiramodott a nagy Amerikának” – írja a Magyar Hírlap riportja.
A visszaemlékezések szerint 1906 és 1911 között vándoroltak ki Parasztbikkről az alapítók, pénzzé téve akkori vagyonukat, földjeiket, házaikat.
Az amerikai élet azonban nem hozta meg a várt jólétet. Volt, aki Kanadából, mások az Egyesült Államokból tértek haza a rövid életű próbálkozást követően. Bányákban, vasgyárakban dolgoztak az óceán túlpartján, míg Európában fegyverek dörögtek. A visszatérők 60 hektárnyi földet vettek félretett dollárjaikból. Gyermekeik perfektül beszélték az angolt, de értették a magyar nyelvet is. A házak építésekor gondosan ügyeltek a mértani elrendezésre, és a küllemre.
A korabeli sajtó szerint igencsak csinos települést varázsoltak Dollártanyából.
Csak a pénz kellett nekik, nem Amerika
„Ezerkilencszázhétben estem neki a nagy útnak. Az volt a gondolkodásom, ha már föld nélkül kell pusztulni, lehet azt ott is... Így mentem én Kolorádóba kőszénbányába, 300 méterre a föld alá, le a mélységbe. Csúnyán megdolgoztattak, kiszívták erőmet, térdig talajvízben porlasztottam a szenet – innen a köszvény a lábamban –, de én csak hajtogattam magamba: Nagy László, te tarts ki, mert minden darab kőszén egy parányi borsodi föld ...” – emlékszik vissza az egyik településalapító.
Nem volt egyedül véleményével, a lakók nagy része nem azért kelt annak idején útnak, hogy végleg letelepedjen, pusztán pénzt akart keresni, hogy aztán visszatérve nagygazdává válhasson itthon.
Egy másik férfi, akivel a hírlap riportere beszélt, megerősíti Nagy Lászlót. Mint akkor nyilatkozta, már hamarabb is hazatértek volna, azonban a háború miatt nem tudtak útnak indulni.
„Szerteszét volt mindenki, robotoltunk megállás nélkül, csak egy gond rágott bennünket, hogy szaporodjon a dollár. Jöttünk volna előbb is haza, de a háború visszatartott.”
A bánya és a gyárak mellett megfigyelték az amerikai gazdaságok működését is, különös tekintettel az ott használt gépekre. Az volt a tervük, hogy a föld mellett arra is beruháznak majd, hogy könnyebb legyen az életük. Egyetlenegy férfivá cseperedő legény volt csak Amerikába, igaz, ő már ott született.
A világ legkegyetlenebb munkahelyén 4 kilométer mélyen robotolnak, ahol már 60 Celsius-fok is lehetHa 13 Eiffel-tornyot állítanánk egymásra, még ekkor sem érnénk le a mélyébe.
Tovább olvasom
Iskolát is építettek az Amerikát megjárt magyarok
Bár a lakók idősebb generációi a kornak megfelelően analfabéták voltak, fontosnak tartották gyermekeik oktatását. Iskolát és óvodát is építettek, tanítónőt fogadtak, aki nem csak írni és olvasni tanította a gyermekeket, hanem esténként az asszonyokat kézimunkázni is.
Ha az is érdekel, hogy a kivándorlók miként hozták volna létre az új Magyarországot Amerikában, ajánljuk figyelmedbe ezt a cikkünket is.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
