Columbo családi vállalat konfliktus

A nyomozós sorozat klasszikus, első szériás részei a hetvenes évek Amerikájában játszódnak, a második szakasz részeit pedig 1989 és 2001 között forgatták – más időben és térben tehát, mint a mai Magyarország. Mások, töretlenek a kapitalista gazdasági hagyományok, hiszen odaát nem ritkák a több száz éves patinás családi cégek, itthon pedig a háromgenerációs vállalat is kuriózumszámba megy. Mégis, mivel a családi cég alapja a család, az emberi kapcsolatok rendszere, sokszor ugyanazok a konfliktusok jelennek meg a hetvenes évek Amerikáját leképező sorozatban, mint amilyen ellentétekkel, problémákkal én is találkoztam itthon felvett vállalkozói interjúim során. Talán nem túlzás állítani – hiszen ettől jó ez a sorozat –, hogy univerzális emberi, vállalati dilemmák merülnek fel egyes részekben: ezek részben előrevetíthetik az itthoni vállalkozások jövőbeli problémáit is, amelyekkel majd fejlődésük érettebb fázisában szembesülhetnek.

Nézzük végig a Columbóban ábrázolt családi konfliktusok 3 fő típusát, amelyek gyilkos indulatokat szíthatnak a családi vállalkozás berkein belül!

1. Testvérkonfliktusok

A türelmetlen hölgy című korai részben a húgát elnyomó, túlzottan atyáskodó báty esik áldozatul testvére bosszújának. Bethnél, a címben is szereplő türelmetlen hölgynél ott szakad el végképp a cérna, amikor bátyja, a családi reklámcéget vezető Brice beleavatkozik a legbensőbb magánéletébe is: véget akar vetni a cég ügyvédjével folytatott és egyre komolyabbá váló viszonyának – az ügyvédet egyébként Leslie Nielsen, azaz Drebin hadnagy alakítja. Nem elég, hogy a cégből kizárja, még a saját élete vezetésére is képtelennek tartja a húgát, aki végül véletlen balesetnek álcázva lelövi őt.

Ami a rész egyik érdekessége – persze Columbo zseniális jelenetein túl, aki a sznob mama bőröndjeit cipeli, akár egy hordár, kifizeti helyette a taxit és még ellenszenves, ugatós ölebével is konfliktusba keveredik – Beth színeváltozása bátyja halála után. Sportautót és új ruhákat vesz, levágatja a haját, parancsolgatni kezd anyjának és vőlegényének, és ha ez még nem lenne elég, anyja, vőlegénye és a régi alkalmazottak teljes elképedésére átveszi a cég vezetését, mert „új utakra kívánja vezetni”.

Nagyon jellemző konfliktus ez a második generáció esetében itthon, és sok átfedést mutat egy másik, az innovációs konfliktus típusával. Itt az újítások, a másféle habitusú cégvezetés vált ki komoly ellenérzéseket a régi alkalmazottakból és – ha még nem állt félre – az alapító, első generációs szülőből is. Törvényszerű is ez az összeütközés, hiszen itthon általában az alapítók még ösztönszerűen, intelligenciából és megérzésből vezették a cégeiket, míg külföldi egyetemen kitaníttatott, jellemzően közgazdász utódaik már számok, statisztikák, Excel-táblák tükrében, „professzionálisan” döntenek.

Van persze az epizódnak egy feministább, nem csak családi vállalatos olvasata is: akár a női önmegvalósításról is szólhat, vagyis arról, hogy egy nő is képes lehet ugyanarra – ti. a cég vezetésére –, mint egy férfi. Emellett Betht a családban éppen női mivolta miatt tolták mindig félre, nem tekintették teljes jogú családtagnak, csak egy olyan buta nőnek, aki bátyja gyámságára és iránymutatására szorul. Valahol nőként meg tudom érteni Beth gyilkos indulatait, ugyanakkor az valóban kérdéses, hogy a teljes cégvezetéshez megvoltak-e a szükséges kompetenciái. Ami itthon megfigyelhető a lánygyermekek cégbe emelésénél, hogy egyre inkább utódként is gondolnak rájuk az alapítók. Jellemzően adminisztratív vonalon lesznek vezetők, átvéve anyjuk helyét, aki leginkább a cég pénz- és munkaügyeit intézte az első generáció idejében.

A Vihar egy pohár borban című rész – a facebookos szavazások alapján ez a legkedveltebb Columbo-epizód a rajongók körében – két, ellentétes habitusú testvérpár végzetessé váló konfliktusa. A viszály magvát itt egyébként az apuka veti el egy észszerűtlen végrendelettel – ebből a szempontból akár a cégátadási konfliktusok csoportjába is sorolhatnánk. Egy családi borászat körül forrnak az indulatok, mivel Rick, a pénzszóró és hedonista öcs örökölte a szőlőket és a földtulajdont, míg a borászatot ténylegesen vezető, azt élethivatásának tekintő féltestvére, Adrian Carsini a készpénzt. Rick folyamatosan pénzzavarban van, mindig lehúzza a bátyját, végül a borászat eladása mellett dönt. Ezt Adrian nem tűrheti, hiszen egész életét annak szentelte, hogy a legkiválóbb minőségű prémium borokat állítsa elő. Öccse ráadásul annak a konkurens cégnek akarja eladni a családi borászatot, akik pénzügyileg ugyan sikeresek, de szakmailag igencsak megkérdőjelezhető a tevékenységük: vizezett kocsisbort árulnak – viszont ahogy Rick kiemeli, szép haszonnal. Rick sérelmezi, hogy perfekcionista bátyja rosszul kezeli a cég pénzét, méregdrága, senki által el nem fogyasztott borokra herdálja a cégvagyont. Nyereség nincs, márpedig neki pénzre van szüksége. Valamelyest jogos a felháborodása, de sok néző szerint Adriané is, aki első indulatában egy levélnehezékkel fejbe csapja playboy öccsét. Valójában a cég szempontjából mind a kettő irracionálisan viselkedik, ezért egyikük sem tekinthető alkalmas cégvezetőnek, utódnak.

Itt a szemben álló feleknek a cég mint tőkejószág működéséről vannak eltérő elképzeléseik – mi célt kell szolgálnia egyáltalán egy családi cégnek? Hírnevet, reputációt szerezni? Vagy hasznot hajtani? Ez egy olyan konfliktus, ami itthon egyelőre nem jellemzően merül fel: az általam megszólaltatott vállalkozók egyike sem kérdőjelezte meg a profit elsődlegességét. Viszont ahogy haladunk előre az időben, és megszakítatlanul egyre több generáció tapasztalata halmozódik fel az egyes családi cégeknél, eljöhet az az idő is, amikor hedonista vagy öncélú utód kerül a vezetői székbe: a szakma Thomas Mann regénye nyomán ezt a jelenséget nevezi Buddenbrook-hatásnak.

Szintén testvérkonfliktust ábrázol a Régimódi gyilkosság című – egy kicsit későbbi, Joyce Van Patten alakítása miatt igazán kitűnő – epizód is. Ezt a részt az innovációs, vagy még inkább a cégátadási konfliktusok típusába is sorolhatnánk, mert itt a cég – jelen esetben egy kulturális vállalkozás, egy családi kézben lévő múzeum – tervezett eladása váltja ki a bűncselekményt. A részben szereplő báty szerint a múzeum egyenlő az anyagi csőddel a család számára. Nővére, Ruth azonban – aki ennek szentelte egész vénlányéletét – úgy véli, hogy egy múzeum nem pénzkereseti forrás, és nem érti, miért tekinti mindenki szent célnak a pénzt. „Talán mert az is” – feleli erre bátyja, aki be akarja záratni a porfogókból álló pénznyeldét, mivel az felemészti a három testvér örökségét – és ez lesz a veszte.

„A legfontosabb szempont a nyereség” – mondja ki a családi, de minden kapitalista cég alapvetését Edward. Húga, Ruth – rá utal a cím régimódi jelzője – ezzel szemben azt az antikapitalista felfogást képviseli, amely szerint az értéket nem lehet pénzben megmérni. Itt azért is nehéz hazai párhuzamot vonni, mert maga az ágazat – művészeti vállalkozásról van szó, nem klasszikus cégről – nem feltétlenül kedvez a profitközpontú gondolkodásnak. Egy kulturális vállalkozást sok esetben nem lehet állami támogatás nélkül rentábilisan működtetni, így Edwardnak valójában nincs igaza, amikor cégszerű működést vár el egy kulturális intézménytől. A cégbezárás a családi cégek utódlásának akkor gyakori kimenetele itthon, ha egy régebbi kézműves, esetleg mára elavulttá vált, így az utódok számára nem vonzó, esetleg veszteséges tevékenységről van szó – például cipész, szabó, tévéműszerész. 

2. A cégátadás konfliktusai

Ennél a típusnál a cégvezetés körüli konfliktusok kulminálnak gyilkosságban. Ez lehet a cég eladása-bővítése elleni tiltakozás, vagy a menedzsmenttel, a cég fejlődési irányával kapcsolatos egyet nem értés. Itt sok az átfedés a korábbi testvérkonfliktusos típusokkal, hiszen a Vihar egy pohár borban vagy a Régimódi gyilkosság című epizódok szerepelhetnének akár ebben az alcsoportban is. 

Az első évad hetedik részének, a Rövid szivarnak a főszereplője Roger, a kicsit hibbant kémiazseni, aki apjától megörökölte a családi vegyi üzem egy részét, ám a cégvezetés nagynénje férjének, David bácsikájának a kezében van. A bácsi lenézi és pénzszórásnak tartja Roger félmillió dollárt kóstáló kutatási projektjeit, továbbá  bővülési tervei vannak: egyesíteni akarja a családi céget egy másik vállalattal, hogy így egy nagy vegyi konszern feje legyen. Mindeközben mellékesen a zavaró és zavaros életű unokaöccsétől is megszabadulna: szerencsejáték-függésével, autólopással, drogfogyasztással próbálja zsarolni, így kényszerítve őt arra, hogy lemondjon a cégben birtokolt részesedéséről. Nem világos, mi a problémája Rogernek az eladással; fő vádpontja a nagybátyja ellen szemmel láthatóan az, hogy túl nagyravágyó, mert egy nagyobb cég főnöke akar lenni. Megbuherálja hát a nagybácsi szivarjait, amelyek egy autóút során felrobbantják őt autóstul-sofőröstül. Hogy valójában cégátadási konfliktusról van szó, ez akkor tűnik ki, amikor Roger szinte a nagybácsi halálát követő napon – itt párhuzam látható a Türelmetlen hölgy Bethével – beköltözik az igazgatói szobába, beleül a nagybácsi székébe, átalakíttatja a szobáját, azaz főnököt kezd játszani. Fontos konfliktusforrásra világít rá ez az epizód, ami itthon is általános, de a világban mindenhol előfordul: az alapító generáció képtelen a visszavonulásra, az utódoknak pedig túl sokat kell várniuk arra, hogy vezető pozícióba kerülhessenek – akárcsak Károly hercegnek az angol trónra. Ez a generációs konfliktus sok feszültséget gerjeszt a családi cégeken belül, amelyekről a szakirodalom is bőven megemlékezik – és sajnos ennek a cégtípusnak a jó működését semmiképpen sem segíti elő. 

Tipikus menedzsmentkonfliktust ábrázol a Döntő játszma című epizód a második évad harmadik részében. Ez is utódlási konfliktus, csak kissé közvetve, mert a cégalapító halálát követő harmadik évben játszódik, amikor is a sportbirodalom menedzsere, Paul Hanlon (a sorozat második legnépszerűbb gyilkosa, az elkövetőt háromszor megformáló Robert Culp alakítja) elteszi láb alól a cégalapító playboy, Buddenbrook-hatásban szenvedő fiát, mert az szerinte a cég jövőjét veszélyezteti. Itt arról van szó, hogy a vér szerinti utód alkalmatlan a sportbirodalom vezetésére, így apja halála után a korábbi sajtófőnököt, Hanlont teszi meg cégvezetőnek. Utóbbi azonban mostanra igencsak rátelepedett az élvhajhász utódra, akit telefonon utasítgat, öcsinek nevez, és csak az aláírására van szüksége az újabb és újabb üzletek megkötéséhez, egyetértésére – legalábbis úgy véli – nem. Eközben a fiú unja az amúgy nyereséget hozó csapatok vásárlását, „valami konstruktívabba” akar fektetni, más irányba vinné a céget – világos, hogy az egyre inkább önállósodó és a céget felvirágoztató Hanlon ezt nem tűrheti. Így medencei balesetnek álcázva a dolgot, egy jégtömbbel agyonüti a szépreményű utódot. Itthon egyelőre nem nagyon jellemző a cég menedzserek kezébe történő átadása – bár egyes hangok szerint ósdi dolog az a törekvés, hogy feltétlenül családi kézben tartsák a vállalatokat. Erre itthon se a hagyományok, se egy tapasztalt menedzseri réteg nem áll még rendelkezésre, habár a folyamat már elindult – például a Kürt Zrt. utódlása a külső menedzser bevonásának egyik első és jól promotált példája volt.

Egy későbbi rész, a Fogas kérdés egy szintén elég tipikus utódlási konfliktust ábrázol, méghozzá az „oldalkocsi-problémát". Egy családi vállalatokról szóló konferencián hallottam ezt a kifejezést, ami azt takarja, hogy lányutód esetén, főleg férfias szakmákban, inkább a vőket teszik meg cégvezetőnek, akik valójában csak házastársak és nem vér szerinti utódok. Ebben az epizódban az após fogorvosi praxisába veszi be játékfüggő vejét, akinek számos adósságát is kifizette korábban. Ezt elégeli meg az öreg, és mivel lányát sikerült rábeszélnie a válásra, úgy gondolja, most megszabadul az adósságot adósságra halmozó vőtől is. Párbeszédükből ugyanakkor egy innovációs konfliktus is kirajzolódni látszik, mert úgy tűnik, a fiatalabb fogorvos nagyszabású terveket dédelget a cég felvirágoztatására és a pénzügyi függetlenedésre, mint maradibb apósa: szindikátust alapítana olajkutak felvásárlásával. Tulajdonképpen sikeres is lehet ez a fajta, a vőre alapozott cégátadás, mindenesetre a Columbo-sorozat ennek balsikerű kimeneteleit mutatja inkább meg: a Fogas kérdés mellett a következőkben ismertetendő két másik részben is a vők okoznak galibát.

3. Innovációs konfliktusok

Két epizódot sorolok ebbe a típusba: fő jellemzőjük, hogy a családi cégben valamifajta innovációs irány szít gyilkos indulatokat, legyen az termékfejlesztéssel vagy a cég növekedésével kapcsolatos. 

A negyedik széria ötödik részében, a Visszajátszásban szintén oldalkocsi-probléma jelenik meg, csak egy tipikus innovációs konfliktus köntösébe bújtatva: az egyébként tehetséges, ám csélcsap, ezért zsarolható vő mindenféle modern megfigyelési, rögzítő- és kameraeszközök fejlesztésébe öli a cég pénzét, amit a cégalapító anyós nagyon rossz szemmel néz. 

Ez az 1975-ben készült rész meglepően modern eszközöket vonultat fel: időre programozható kamerafelvevők, hangra nyíló-záródó ajtók, nagy kijelzős kvarcóra, ami kvázi a mai okosórák elődje, legalábbis külsőre. Margaret, a Midas Elektronika alapítója le akarja váltani mozgássérült – a cég vezetésére valószínűleg ezért alkalmatlannak tartott – lánya férjét, Haroldot a cég igazgatói posztjáról. Helyébe pipogya, döntésképtelen, ám a pénzt jobban beosztó fiát, Arthurt tenné – aki Harold szerint „engedély nélkül még a szomszéd szobába sem képes átmenni”. Saját találmányait ugyanakkor a vő hiánypótlónak, komoly igényeket kielégítőnek véli, különösen mozgássérültek esetében, amilyen a felesége is – alighanem ebben igaza is van. A smucignak ábrázolt, erős kezű anyós szerint viszont a cégnek profitot kell felmutatnia és nem mehet csődbe holmi „nevetséges, több százezer dolláros álmok” miatt – már aminek ő az innovatív termékeket gondolja. Egyébként az anyós meggyilkolása után – a gyilkosságban természetesen a kütyüknek is kiemelt szerepük van, a késleltetett kamerafelvétel segítségével kreál magának alibit Harold – a házastársak között konfliktus alakul ki a cégvezetés átvétele miatt. A feleség igény tartana erre a lehetőségre, az aláírására pedig szükség van – ám a férj letorkolja, hogy erre ő nem alkalmas: ismét egy férfi–női kompetenciavitát figyelhetünk meg, akárcsak a Türelmetlen hölgy esetében. 

Az innovációs konfliktusok egyébként enyhe formában az itthoni másod- és első generációs cégvezetők között is jelentkeznek – de tapasztalataim szerint nem ilyen éles, inkább jótékony formában. A fiatalabb generáció sok újítást hoz be a cégbe – menedzsmentrendszerek, telemarketing, a marketingmódszerek általános megújítása, a munkaerővel való professzionálisabb bánásmód, az üzleti tevékenység profi, matematikai alapú elemzése a megérzés helyett – ezt az alapítók inkább örömmel és büszkén fogadják, mintsem valódi konfliktusokhoz vezetne. 

És végül az Utolsó üdvözlet a kapitánynak című rész – ezt nagyon utálják a rajongók a valóban gyenge rendezés és Columbo furára írt karaktere miatt, holott viszonylag korai epizód –, az ötödik széria hatodik része. Itt egy hajókészítő vállalkozás alapító tulajdonosát gyilkolják meg – persze kiderül, hogy az örökség miatt, hogy a vénülő alapító ne házasodhassék újra. Itt is egy oldalkocsi, a Rober Vaughn által alakított, az alkoholizmusba süllyedt lányt helyettesítő vő kapta meg a cégvezetést, akinek mások az elképzelései a cégfejlődés jövőbeli irányáról, mint a konzervatív apósnak. Megkétszerezte a forgalmat, ugyanakkor felhígította az ügyfélkört, ami nem tetszik a hagyománytisztelő apának, aki pusztán a hajózás szeretetének népszerűsítéséért és nem a profitért alapította a vállalkozást – legalábbis elmondása szerint. Hamarosan túl is akar adni a cégen, mert az egész pereputtyát élősködőnek tartja – ezért sokáig úgy tűnik, a vő a gyilkos –, amíg őt is el nem teszik láb alól. Elég furcsa ez a rész a konfliktus szempontjából is, mert nem egészen érthető, az apósnak miért baj az, ha a cég növekszik és a profit is nő – ezt általában büszkén szokták fogadni a hazai alapítók, nem pedig gyanakvással. 

Összességében nagyon jó tükörnek tartom a sorozatot, ami jól megismerteti a nézőt a családi cégek tipikus problémáival is – persze a szórakoztatás mellett. Remélem, sikerült kedvet csinálnom ehhez a pár Columbo-epizódhoz, valamint a családi cégek alaposabb megismeréséhez is.