cár szerelme

Megbabonázta Oroszországot a lengyel származású díva

Az előkelő lengyel felmenőkkel bíró Matilda Felikszovna Kseszinszka – lengyel írásmóddal Matylda Krzesińska – művészcsaládba született, nagyapja hegedűművészként és énekesként tett szert ismertségre, míg szülei mindketten hivatásos táncosok voltak. Édesapja, Adam-Felix Krzesińsky 1853-ban egy öttagú, mazurkát előadó és oktató lengyel tánccsoport tagjaként érkezett az orosz fővárosba I. Miklós cár meghívására, majd végleg ott telepedett le; feleségével négy gyerekük született, köztük legifjabbként Matilda, aki 1872. augusztus 31-én látta meg a napvilágot Szentpétervár Ligovó nevű külvárosában.

A kis Matilda gyerekkorától kezdve arról álmodott, hogy szülei nyomdokaiba lép, hároméves korától táncolt, nyolcévesen pedig a pétervári Cári Balettiskola növendéke lett, ahol egy évvel később a Don Quijote előadásában lépett először a színpadra. Hihetetlen elszántsággal tanulta a táncot, minden idejét a balettnak rendelte alá, kíméletlenül hajtotta magát és fejlesztette a tudását – hosszú évek megfeszített munkáját követően 17 évesen kézhez vehette a diplomáját, végzős vizsgaelőadását az uralkodói család több tagja, köztük III. Sándor cár és fia, Miklós trónörökös is végignézte (erről a sorsfordítónak bizonyult találkozásról kicsit később…).

Matilda már kamaszként az orosz balett legfényesebb új csillagának számított, felnőttként pedig még a korábbi várakozásokat is felülmúlta: első orosz balerinaként táncolta el A hattyúk tava leglátványosabb és legnagyobb kihívást igénylő részét, a Fekete Hattyú 32 egymásutáni fouetté en tournant forgását, melyre korábban csak olasz pályatársai voltak képesek, a kritikusok szerint mozdulataiban elegyedett a lírai orosz stílus és a technikailag fejlett itáliai balettművészet. Színpadra lépett az összes népszerű balettben, a Hamupipőkében, A diótörőben, A fáraó lányában; máig egyetlen lengyel származású művészként nyerte el a kevesek kiváltságának számító prima ballerina assoluta címet, vagyis a Szentpétervári Balett első számú sztárjává, csúcstáncosává lett.

Szenvedélyesen imádták egymást a leendő cárral

Az említett vizsgaelőadáson a klasszikus szépségnek nem nevezhető, a balett-táncosok átlagos termetéhez képest alacsony, és „nem elegáns testhajlatú” Kseszinszka zseniális tánca megbabonázta a 22 éves, szerelmi ügyekben járatlan cárevicset; az előadás után Sándor cár meghívta vacsorára a társulat tagjait, és gondoskodott róla, hogy a sztárbalerina épp a fia mellett foglaljon helyet az asztalnál. Miklós cárevics és Kseszinszka között ettől az első estétől fogva szenvedélyes szerelem lángolt fel, a két fiatal négy éven keresztül elválaszthatatlan párt alkotott; a cárevics egy elegáns szecessziós stílusú villát bérelt ki Szentpéterváron, ahol gondtalanul tölthette az idejét szerelmével. Miklós bizalmasan „a kis K.”-nak hívta imádata tárgyát, míg Matilda „Nicky”-nek becézte a leendő uralkodót.

A cár és a cárné azonban nem nézték jó szemmel fiuk viszonyát a temperamentumos balett-táncossal, aki otthonosan mozgott a pétervári művészelit és éjszakai élet nem éppen szemérmesnek nevezhető világában, és úgy döntöttek, rangjának megfelelő feleséget kerítenek számára, aki teljes joggal foglalhatja majd el a cárné tisztjét. Így hozták össze Miklóst Viktória angol királynő német unokájával, Alix hesseni hercegnővel, a későbbi Alekszandra cárnéval – az ifjú pár éppen az esküvőjére készült, amikor 1894-ben Sándor cár váratlanul elhunyt, így Miklós már az Orosz Birodalom uralkodójaként vezethette oltár elé menyasszonyát.

Az újdonsült cár természetesen kénytelen volt megszakítani a szerelmi viszonyt a sztárbalerinával, aki kárpótlásként jelentős pénzösszeg mellett megkapta ajándékba a pompázatos szecessziós palotát; Miklós a hivatalos források szerint soha többet nem találkozott privátban Matildával, de továbbra is megnézte az előadásait, és amikor szüksége volt rá, diszkréten kisegítette őt anyagilag. A nép körében ugyanakkor elterjedt a pletyka, hogy a cár és a táncosnő titokban továbbra is romantikus (és ezúttal már házasságtörő) viszonyt ápolnak egymással, sőt, amikor Kseszinszkának fia született, egyesek azt pedzegették, valójában Miklós az apa.

Két nagyherceget szeretett egyszerre

Ugyan a cár szerelmét elvesztette, nem Miklós volt az utolsó az uralkodói családból, akivel Matilda bensőséges viszonyt ápolt: a szakítást követően két Romanov nagyherceggel, Szergej Mihajloviccsal és Andrej Vlagyimiroviccsal is kikezdett, párhuzamosan szerette a két férfit. Amikor felhánytorgatták neki, hogy két nagyherceg egyszerre csapja neki a szelet, a balerina mosolyogva így felelt: „két lábam van, vagy nem?”. 1902-ben megszületett Kseszinszka egyetlen gyermeke – a fentebb említett fiú, Vologya –, akiről maga az anya sem tudta, melyik nagyherceg sarja – végül Andrej herceg vette nevére a kicsit, és élt ezentúl hivatásos élettársi kapcsolatban a balettsztárral.

Kseszinszka a magánéletében és a színpadon egyaránt gyakran okozott botrányt, például egy parázs vitát követően kirúgatta a pétervári balett igazgatóját, Szergej Volkonszkijt, aki 18. századi fodros fehérneműt akart ráadatni az egyik előadásban. Egy másik alkalommal Kseszinszka feldühödött, amiért egyik kolléganője nyerte el az általa vágyott főszerepet A rosszul őrzött lány című komikus balettben, ezért kiengedte ketrecükből a darab során „kellékként” használt csirkéket, melyek szétrepültek a színpadon, hatalmas riadalmat okozva. Legnagyobb sajnálatára azonban riválisa így is hatalmas ovációban részesült a darabban nyújtott alakításáért.

Péterváron hagyta a gyémántjait

Visszavonulását követően Kseszinszka balett-tanításra adta a fejét, és több leendő nagy tehetség kinevelésében is szerepet játszott; a pétervári előkelő művészeti élet része maradt egészen a végzetes 1917-es esztendőig, amikor a forradalom elsöpörte a cári családot. Matilda és Andrej herceg szerencsésen megúszták a bolsevik hatalomátvételt, rövid úton Franciaországba menekültek – a legenda szerint a balerina Péterváron hagyta a gyémántjait, a mesés kincs azonban sohasem került elő. A bolsevikok lefoglalták Kseszinszka palotáját, a Finnországból hazatérő Lenin az épület erkélyéről mondott beszédet pétervári híveinek, később a párt irodát rendezett be itt, ahol többek között a Pravdát is szerkesztették, és Sztálin is dolgozott. Az ezt követő szovjet időkben a cári balett egykori csillagának villája az Októberi Forradalom Múzeumának adott otthont.

Miután Párizsban letelepedtek, Matilda és Andrej herceg hivatalosan is összekötötték életüket, kimondták egymásnak a boldogító igent, hősünk így formálisan is a (néhai) cári család tagja lett, felvehette a Romanovszkij-Krasisznkij hercegnői címet. Hátralévő életét a francia fővárosban töltötte, ahol saját tánciskolát alapított, több száz növendék került ki a kezeit közül, vagyonával azonban nem gazdálkodott túl óvatosan, köszönhetően többek között kamaszkorától meglévő szerencsejáték-függőségének. Időskorában Kseszinszka kiadta az emlékiratait, hogy a pénzből rendezhesse felgyülemlett tartozásait. Az egykori cári szerető és balettcsillag 1971. december 6-án hunyt el Párizsban, nyolc hónappal századik születésnapja előtt.

Kseszinszka még évtizedekkel a halála után is jókora botrány középpontjába került, amikor 2017-ben Matilda címmel filmet forgattak a táncosnő és Miklós cár viszonyáról. Az orosz ortodox egyház elítélte az alkotást, mely szerintük bemocskolja a bolsevikok által kivégzett, vértanúnak nyilvánított uralkodó emlékét, ezt követően szélsőségesek több mozit is felgyújtottak, hogy megakadályozzák a Matilda vetítését.