George Gordon Noel Byron vagyonos és előkelő arisztokratacsalád gyermekeként látta meg a napvilágot 1788. január 22-én Londonban, gyerekkora és családi háttere azonban még véletlenül sem nevezhető idillikusnak.
Katonatiszt édesapja, John Byron, akit „Őrült Jack” néven ismertek, notórius alkohol- és szerencsejáték-függő volt, és elhagyta a családot,
később egy szabálytalannak minősülő párbajban lelőtte ellenfelét, és a gyilkosság vádja elől inkább a halált választotta, agyonlőtte magát. John szigorúan anglikán vallású családja egyébként sem ismerte el a férfi (egyébként már második) házasságát és gyermekét, az asszony, Catherine Gordon ugyanis skót kálvinista család sarja volt.
Ilyen volt Lord Byron gyerekkora
Catherine, akit saját és férje családja is kitagadott, inkább a skóciai Aberdeenbe települt át, ahol elhunyt férje adósságai miatt rendkívül szegényes anyagi körülmények között volt kénytelen tengődni a fiával; gyakran érték heves hangulatváltozások, sőt, egyesek szerint skizofréniában szenvedett, haragját legtöbbször a fián élte ki. Ha mindez nem lenne elég, George egyik lába torzan született, és testi fogyatékossága miatt mind anyja, mind kortársai rendszeresen gúnyolták, megalázták; a költőt, aki felnőttkorában is sánta maradt, ez sarkallta rá, hogy különböző sportokban fitogtassa testi erejét, rátermettségét, egyszer például átúszta a La Manche csatornát.
A fiú sorsa tízéves korában váratlanul jobbra fordult, amikor megörökölte elhunyt apai nagybátyja minden vagyonát, az így szerzett tetemes összegből édesanyjával visszaköltözhettek Angliába,
George pedig a neves Harrow fiúiskolában tanulhatott. Byron a Cambridge Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol kiváló minősítéssel végzett, egyetemista évei alatt jelentek meg első verseskötetei is, 1809-ben barátja, Lord Broughton társaságában európai körutazást tett, az itt szerzett élmények nyomán megírta Childe Harold zarándokútja című művét, mely egy csapásra világhírűvé, igazi sztárrá tette. Byron lett az arisztokratikus közöny és unalom, a spleen megéneklője a költészetben, az emberi társaságtól megcsömörlött, individualista, az életnek értelmet kereső byroni hős figurájának megteremtője.
Gyerekkorától kezdve szerelmes volt a nővérébe
A zseniális költő azonban nemcsak ünnepelt sztárnak, de igazi botrányhősnek is számított, aki szívesen szórta családja pénzét mindenféle földi hívságra, komoly adósságokat halmozva fel, és hihetetlen szexuális étvággyal, szinte válogatás nélkül fogyasztotta a partnereket.
Nemes asszonyokat, bárók feleségét ugyanúgy szívesen elcsábította, mind a cselédeket, gyakran különösebb teketória nélkül, első látásra vágott bele egy-egy kalandba,
sőt, ugyan a homoszexualitás bűnnek számított a korabeli brit törvények szerint, Byron férfipartnerekkel is szívesen osztotta meg az ágyát, mely tény szintén rengeteg pletykára adott alapot.
Az egyik anekdota szerint Byron európai körutazása során Törökországban megmentett egy fiatal nőt, akit ki akartak végezni, amiért muszlim létére lefeküdt egy keresztény férfival. A költő lefizette az őröket, akik zsákba varrva a tengerbe akarták dobni a lányt, majd, kiszabadítva őt a zsákból, döbbenten ismert rá arra a lányra, akivel nem sokkal korábban együtt hált. Odahaza Angliában a sztárrá lett költő házasságtörő viszonyt kezdett Lady Caroline Lambbel, egy neves politikus (és későbbi miniszterelnök) feleségével, aki szintén íróként és költőként vált ismertté; a szenvedélyes és viharoktól sem mentes kapcsolat odáig fejlődött, hogy Byron majdnem megszökött szerelmével, egy barátja azonban végül lebeszélte őt a botor tettről.
Hamarosan azonban Byron még ennél is veszélyesebb szerelmi kalandba keveredett, saját féltestvérével, Augusta Maria Byronnal szűrte össze a levet, aki édesapja első házasságából származott;
a leendő költő tizenegy éves korában, harrow-i iskolásévei alatt találkozott először öt évvel idősebb nővérével, és saját bevallása szerint azonnal éteri szerelemre gyulladt irányába.
Augusta később hozzáment unokatestvéréhez, Charles Leigh tábornokhoz és a párnak hét gyereke született, Byront azonban – a rossz nyelvek szerint – ez sem gátolta meg, hogy féltestvére kegyeit keresse, amikor 1814-ben hosszú idő után újra találkoztak.
Felesége egy év után beadta a válást
A vérfertőző viszony Byron egyéb zűrös ügyeihez hasonlóan gyakori pletykákra adott okot, sőt, állítólag még egy utódot is eredményezett: egyesek szerint Augusta harmadik gyereke, Elizabeth Medora Leigh nem a férjétől, hanem Byrontól született. Erre lehet bizonyíték, hogy a kislány középső neve Byron egyik költeményéből származik, néhány, a költő levelezésében elejtett homályos utaláson kívül azonban semmilyen konkrét bizonyíték nem támasztja alá az apaság – vélt vagy valós – tényét.
Hősünk mindenesetre a bűnös kapcsolatról terjedő pletykák és egyéb botrányok hatására úgy döntött, megházasodik, és legalább látszatra megpróbálja egy tisztes polgári férj életét élni: 1815 januárjában oltár elé vezette unokatestvérét, a kiváló intellektussal és gazdag hozománnyal megáldott Anne Isabella Milbanke-et. A párnak még az év decemberében kislánya született: Ada Byron (később Ada Lovelace), a költő egyetlen törvényesen elismert gyermeke később matematikusként vált híressé, az ő nevéhez fűződik az első mechanikus számítógép elvének kidolgozása.
A házasság azonban nagyon hamar zátonyra futott, egy évvel az esküvő után Anne beadta a válókeresetet, arra hivatkozva, hogy férje erőszakos, kegyetlen, sőt, őrült természetével és csapodár életmódjával képtelen együtt élni.
A pletykák szerint Augusta is közrejátszott a pár szakításában, Byron ugyanis továbbra sem volt képes ellenállni féltestvére bájainak. A botrányok, kellemetlen afférok, tönkrement házasság és tetemes tartozás elől menekülve Byron otthagyta Angliát, Childe Harold nyomdokában Svájcba, a Genfi-tó partjára költözött, ahol barátjánál és költőtársánál, Percy Bysshe Shelley-nél és feleségénél, (a Frankenstein írójaként híressé vált) Marynél élt.
Törvénytelen lányát apácazárdába adta
Hősünk Genfben sem hazudtolta meg önmagát, viszonyba keveredett Mary 16 éves mostohatestvérével, a később szintén íróként ismertté lett Claire Clairmonttal, akitől hamarosan törvénytelen lánya született, Allegra. Claire Angliában adott életet a kislánynak, majd levelekkel bombázta az időközben Velencébe áttelepült Byront, hogy ismerje el a gyermeket a sajátjának, és gondoskodjon róla anyagilag, a költő azonban – aki ekkor már újabb hódítások, például szállásadója felesége, irányába kacsingatott – nem volt hajlandó eleget tenni a követelésnek.
Claire végül személyesen vitte el Allegrát Byronhoz Velencébe;
a vonakodó apa beleegyezett, hogy gondoskodik a lányról, cserébe, ha az anya távolságot tart tőle.
Byron végül nevelőszülőkhöz, majd egy ravennai katolikus apácazárdába adta Allegrát, aki ötévesen meghalt tífuszban vagy maláriában. Velencei tartózkodása idején – mely költészetének egyik legtermékenyebb időszaka lett – Byron szenvedélyes viszonyba kezdett a 19 éves Teresa Guiccioli bárónővel, aki egy magánál háromszor idősebb férfival volt házas; ez nem akadályozta a szerelmeseket, hogy közös házba költözzenek.
Byron nem csak verseiben adózott a szabadság és a nemzeti függetlenség eszméjének, 1824-ben, ismét hőse, Childe Harold példáját követve, Nyugat-Görögországba indult, hogy a görögök oldalán részt vegyen a törökök ellen vívott függetlenségi háborúban. Saját pénzéből felszerelt egy hajót, és az általa toborzott csapattal Albániába indult, azonban hajótörést szenvedett, és a Pátra-öbölben található Meszolóngi városában maláriában meghalt, mindössze 36 évesen. Ugyan a fél világ és rajongók hada gyászolta az imádott költőt, az anglikán egyház megtagadta, hogy Byron földi maradványait a Westminster-apátságban helyezzék örök nyugalomra, ezért végül családja kriptájában, a newsteadi apátságban temették el.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
