A munkakörülmények meglehetősen gyalázatosak voltak az idő tájt, ám a szórakozásra meglepő módon sokkal több lehetőségük adódott, mint azt gondolnád. Ünnepekben ugyanis akkor nem volt még hiány, minden, általunk manapság tartott ünnepen túl sok szentnek is volt saját ünnepe, a munkaszüneti napok pedig egyet jelentettek a bulizással.
Egyes modern sportok elődeit tömegek űzték
A szórakozás egyik módja a sport volt. Már a középkorban játszottak egy Veszély névre hallgató, szükségtelenül túlbonyolított kockajátékot, illetve egy kültéri bowlingjátékot is ismertek már ekkor. A golf egy korai formáját, a kolfot is játszották már Hollandiában, és létezett egyfajta futballjáték is, persze a maitól nagymértékben eltérő szabályokkal.
A játékosok száma ebben a játékban például nem volt tizenegyben meghatározva: gyakorlatilag tömegek játszottak egymás ellen, és a lábuk mellett egyéb testrészeik segítségével is továbbították a labdát a játékosok.
Volt, hogy a meccsek kissé eldurvultak: ilyenkor arra is volt példa, hogy késbe szaladt bele egy játékos – hogy ez mennyiben volt véletlen, azt persze nem tudhatjuk.
Nem csoda, hogy egy idő után Angliában úgy, ahogy volt, be is tiltották ezt a verekedésre hajazó focit, és nem is rövid idő telt el addig, míg újra engedélyt nem adtak az embereknek arra, hogy így szórakozzanak.
Ilyen volt a színház a középkorban
A várakban található színházakban másféle szórakoztatásra helyezték a hangsúlyt, mint amilyenért ma ellátogatunk egy-egy ilyen intézménybe. Az egyház tanítását, a magas moralitást tartalmazó történeteket adták elő ilyen keretek közt is, ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a falusiak ízlésvilágát is az ilyen darabokkal keresték – sőt… Az altesti humor kellemetlenül népszerű volt a parasztoknak szánt előadásokban, a disznó vicceket pedig a közönség üdvrivalgással fogadta.
A szexualitás, illetve a bélgázok szintén népszerű témái voltak az ilyen előadásoknak.
Bohózatokat gyakorlatilag bárhol előadtak kis, fából épített színpadokat használva. A darabok címeinek hevenyészett fordítása is jó képet nyújt arról, mire harapott a korabeli közönség: Kakiparti, Ürülék az agynak, de volt olyan darab is, melynek főhősét szomszédja részesíti beöntésben. Azt hiszem, bizton állíthatjuk, hogy ezek még egy Adam Sandler-filmbe sem férnének bele, de hát nem mondható éppen delikátnak a közönség, amely előtt előadták ezeket: ők pedig csak arra vágytak, hogy egy hatalmasat hahotázhassanak.
A szabadban is sok időt töltöttek
Ha elege volt a négy fal közt töltött időkből, a középkor embere fogta magát, és horgászni vagy vadászni indult. Tömegek kedvenc évszaka volt a tavasz, ilyenkor azért is az erdőbe vették az irányt, hogy ott friss gyümölcsöket szedjenek és egyenek. Az erdőkbe természetesen a tehetősebbek nem azért mentek, hogy ingyen gyűjtsenek ezt vagy azt: a vadászat is kedvelt szórakozási forma volt. Amellett, hogy állatokat ejtettek el, gyakran beiktattak a nap menetrendjébe egy étkezést is a szabad levegő alatt.
Emellett solymásztak is lelkesen a gazdagok, már ha elég tehetősek voltak ahhoz, hogy megengedhessék maguknak ezt a típusú hobbit.
Ha már a gazdagok szórakozási formáiról számolunk be, a lovagi tornákat semmiképpen nem hagyhatjuk ki a felsorolásból. Legtöbbször lovuk hátán használták ezeken az eseményeken fegyvereiket a vitézek, kontrollált környezetben és elméletileg biztonságosan, ám ennek ellenére azért sokan megsérültek a tornákon – akár halálosan is. A hölgyek a nézők soraiban ülve élvezhették ezt a fajta szórakozást.
Ha valaki valami szelídebb időtöltésre vágyott, az olvasgathatott is, de a zene is egyre nagyobb szerepet töltött be az emberek életében, a trubadúrok dalait nagyon szívesen hallgatták az előkelőségek.
Ha már buli, akkor ittak is
Volt még egy igazán széles rétegeket által kedvelt időtöltés: az italozás. Az urak bort, míg a parasztok inkább sört ittak – mit ittak, fogalmazzunk egyértelműen, vedeltek. A sörfőzde legtöbb esetben a fogyasztó saját otthona volt, ahol a folyékony kenyér mellett egyéb nedűket, például brandyt és hasonló italokat is készítettek. A hosszúra nyúló téli ünnepek idején az ivás mellett természetesen a fejedelmi lakomákra is hangsúlyt fektettek a várakban, az ezeken részt vevő lovagok pedig mesés ajándékokra is számíthattak uraiktól. A viccekről itt nem közönséges színházi előadások, hanem bohócok gondoskodtak, akik furcsa, bizarr karakterük révén még a sikamlósabb poénok elsütését is meg tudták úszni.
A középkori ember tehát gyakorlatilag ugyanazokat a tevékenységeket tekintette szórakoztatónak, mint a ma embere: sportolt, színházba járt, zenét hallgatott, járta a természetet vagy olvasott, csak ezt még másképp tette, mint mi manapság.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
