Kevesen ismerik a háború királynőjének is nevezett Boudica nevét. De vajon miben rejlett ereje, és miért őt tartotta Viktória királynő a példaképének?
Éppen csak keresztre feszítették Krisztust, amikor a Római Birodalom ellenkező oldalán veszélybe került a hatalmas kiterjedésű nagyhatalom léte is. Ami nem sikerült korábban senkinek, egy ismeretlen brit törzs királynőjének igen: megrendítő csapást mért a korszak legnagyobb területet birtokló uraira.
Boudica, a háború asszonya
Az icenusok, avagy icének a Brit-szigetek keleti partján élő aprócska törzs tagjai akár a mesebeli Asterix és Obelix népe is lehetett volna. Akár a két gall rajzfilmfigura, bizony ők is komoly ellenlábasai voltak az otthonukat uralmuk alá vonó birodalomnak.
Fél évszázaddal második nagy rómaiellenes hadjárataikat követően Tacitus emlékezik meg a maroknyi, ám annál vérmesebb törzsről, mely már 47-ben felkelt a gyarmatosítók ellen. Legnagyobb és legsikeresebb győzelmeiket egy asszonynak, Boudicának köszönhetik, aki 60-ban szinte megsemmisítette az ókori birodalom helyi csapatait. Ő volt az első brit nő, akit említ a történetírás, sokáig mitologikusnak hitték alakját, azonban nemrég sikerült feltárni a sírját – állítólag.
Minden a keltákkal kezdődött
Időszámításunk szerint 43-ban Róma negyvenezer harcost küldött a Brit-szigetekre, hogy a keltákat helyre tegyék.
A római csapatok nem válogattak az eszközökben, tűzzel és vassal irtották az őslakosokat.
Az icének ekkoriban látszólagos békében éltek a hódítókkal. A norfolki népcsoport királya, Prasutagus óvta a törékeny békét, uralkodását legjellemzőbben az általa veretett pénzérmék tanúsítják, melyek egyik felén népének jelképe, egy ló, míg másikon Néró volt látható.
Halálát követően lányára, Boudicára hagyta a birodalmat, aki sokkal vérmesebb és patriótább volt apjánál. Nem segített a békefenntartó törekvések átörökítésében az sem, hogy a király halálát követően a római seregek feldúlták az icenusok birodalmát, és Boudica lányait megerőszakolták. A királynőt a bosszú vezérelte, amikor hadat szervezett népéből, és több törzset összeszervezve megindult a helytartó katonái ellen.
„Magas termetű volt, rémisztő külsejű, a pillantása vad volt, hangja érdes; világosbarna hajzuhataga a derekáig ért; nyaka körül nagy arany nyaklánc; és hagyományos brit tunikát viselt” – írta róla Cassius Dio évszázadokkal később.
A korszak minden eszményének ellentmondott
Egy nő, aki uralkodik, csatát vezet – ez akkoriban egyáltalán nem volt szokványos. Ráadásul nemcsak az icének szabadságáért, de saját államszervezetükért is küzdött, olyannyira sikeresen, hogy a mai Clochestert és Londont, a két legnagyobb brit helyőrséget is porig rombolta.
Több mint százezer harcosa ellen tehetetlennek bizonyult az amúgy a kor viszonyait tekintve meglehetősen nagyszámú római sereg. Nem számoltak azonban a parasztlázadás-szerű tömegekkel, akik sok esetben korábbi harcképzettség nélkül, de lelkesen és hagyományaikat, életüket és vallásukat féltve nem rettentek meg a haláltól sem.
A lelkesedés nem volt elég, nem volt jó stratéga
Sajnos ez, illetve a stratégia hiánya végül elkerülhetetlenné tette a vereséget, hiába rettegtek tőle erődjeikbe zárkózva a maradék római seregek. 60-ban vagy 61-ben Suetonius nagyobb sereggel tért vissza, és a ma már csak Watling utcai csataként emlegetett ütközet során végzetes hibát ejtett az első brit női hadparancsnok, túl közel és menekülési útvonal biztosítása nélkül helyezkedett el az ellenfél soraihoz képest. A római lovasok a serege nagy részét egyszerűen eltiporták, a túlélőkkel lándzsák végeztek. Tacitus úgy véli, Boudica a vereséget követően önkezével vetett véget életének lányaival együtt, mások úgy vélik, sebesüléseibe halt bele. A megtorlás, ami ezt követően a brit törzsekre várt, még véresebb volt, mint a korábbi csata.
Viktória királynő példaképe
A modern időkig szinte nem is ismerték a nevét, azonban Viktória, aki szintén hányattatott előzményeket követően és sokak számára kétséges módon nőként került az angol trónra, Boudicát tartotta példaképének. Férjétől egy hatalmas szobrot is kapott, ahol az egykori icén asszony képmásaként ábrázolták őt. A harcos ókori nő szobra pedig ma is a Westminster téren áll, a brit önállóság és állam jelentőségét hirdetve. Az egykori angol királynő izgalmas életéről ide kattintva olvashatsz tovább. Vajon valóban hasonló utat járt be a brit történelem két legnagyobb jelentőségű asszonya?
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
