Viktor David Grünbaum 1903-ban született Bécsben, ahol később építészetet tanult, majd 1933-ban megnyitotta első építészirodáját. 1938-ban az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, ahová mindössze 8 dollárral a zsebében és még ennyit sem érő angol nyelvtudással érkezett. New Yorkban aztán nevét Victor David Gruenre változtatta, és szép lassan a munkaerőpiacon is önmagára talált. Amikor a Fifthy Avenue-n sikerre vitte a Lederer bőrárubutik tervezését, újabb és újabb megbízásokat kapott üzletek, majd kisvártatva üzletláncok tervezésére is.
Gruen ezen tehetségét kihasználva az első klasszikus bevásárlóközpontok tervezőjének vallhatta magát hamarosan. A róla elnevezett Gruen-transzfer ugyan örökre összefűzi személyét a jelenséggel, mégis a források szerint nem egyértelműen azonosult a nevével leírt módszer eszközeivel és céljaival.
Gruen-transzfer
Képzeletben lépjünk be kedvenc bevásárlóközpontunkba. Induljunk el a folyosóján, majd nézzünk körbe. Van hosszú folyosó? Van több emelet? Eltér a különböző emeletek dizájnja, színe vagy stílusa egymástól? A hosszú folyosót tagolja bármi? Észlelünk különböző falszíneket, másfajta dísznövényeket vagy járólapokat? Megkülönbözteti bármi azt a szakaszt, ahol éppen képzeletbeli lépteinkkel járunk?
Ha nem, ne csodálkozzunk, hogy közben még a kirakatokat is szemlélve, gyakran eltévedünk.
Nem a mi hibánk, és nem is a véletlen műve.
Gruen-transzfernek azt a jelenséget nevezzük, amikor egy üzletközpontban szándékos dezorientálás eredményeként eltévedünk, gyakran a kijárat helyett újra a vásárlótérben, esetleg megint ugyanannál, vagy éppen egy addig ismeretlen boltnál találjuk magunkat. Ennek a szándékolt „elvarázsolt kastély” hatásnak az elérésében egy sor egyéb tényező is a gondos és fifikás mérnökök, marketingspecialisták, reklámpszichológusok és kereskedelmi szakemberek kezére játszik.
A fények, a tükrök, az ablakok hiánya, a zene, de még a hőmérséklet és a páratartalom is, ahogyan a szagok is mind azt szolgálják, tudat alatt hatva a vásárlóra, hogy elveszítse idő- és térérzékét.
Minél több időt töltsön a potenciális pénzköltés helyszínén, és ha már időérzéke kizökkent, térérzékelésének megbolydítására is apellálnak az egyforma, véget nem erő, sokszor párhuzamos folyosókkal, többek között a mozgólépcsők és a függőhidacskák elhelyezésével. Nem ott térsz át egyik oldalról a másikra, ahol neked a legjobb lenne a célul kitűzött üzlet eléréséhez, hanem ahol erre terelve esélyt kapsz, lehetőség szerint minél ritkábban, hogy addig is több üzletet vehess szemügyre.
Pszichikai hatás
Mindezzel a dezorientációval annyira megzavarható a fogyasztó, hogy aztán könnyebben ösztönözhető impulzív vásárlásokra. Vagyis, amikor bekebelez ez az effektus, és eredeti, kristályos céljaidat homályosabban látva vezet téged a befolyásolt tudatalattid, akkor nehezebben hozol racionális döntéseket, erőfeszítésbe kerül ellenállni, és könnyebben adod át magad a fogyasztói társadalom csábító elemeinek. És már be is sétáltál a fölösleges költések és impulzív fogyasztói szokások csapdájába. Már megint több időt töltöttél el ott, mint tervezted. Már megint több pénzt hagytál ott, mint eredetileg gondoltad. No, de vigasztal a megszerzett termék. Vagy nem? Sokszor, még ha megbánás is a vége, legközelebb ugyanúgy belelépünk ugyanebbe a csapdába.
Így védd ki
Azt mondják a szakemberek, ha
- konkrét célokkal,
- limitált anyagi hozzáféréssel és
- egy, csak a legszükségesebbekre fókuszáló bevásárlólistával érkezel a shopping centerbe,
jelentősen csökkentheted a Gruen-transzfer rád gyakorolt hatását. Mert egyébként állítólag maga az 1980-ban elhunyt mérnök, Victor Gruen sem volt maradéktalanul boldog attól, hogy ilyen mértékű manipulációhoz kapcsolták a nevét.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
