barbie film

A gyerekkori emlékek felidézése teszi ilyen keresetté? Vagy a tinilányok kapták fel a rózsaszín máz miatt, és ezért őrült meg mindenki, ezért vibrál rózsaszín árnyalatokban a Google, amint beírjuk a Barbie-film címét? Netán az emberek azért váltanak jegyet, hogy végül elmondják, igazuk lett, és ez a film tényleg pocsék? Mindegyik tábor képviselői ott ülnek a vászon előtt, ebben a percben is. És mindannyiuknak igaza van.

(A cikk további része a film cselekményére vonatkozó spoilereket tartalmaz.)

Rózsaszín valóság 

„Barbie minden napja tökéletes” – kezdi a narrátor, miközben a tökéletes szőke, vékony, csinos, kedves, figyelmes főhős megjelenik előttünk. Barbie (Margot Robbie) élete tényleg makulátlan, nincs egy rossz gondolata sem, mindenki szereti, mindenki kedves vele, a megjelenése hibátlan, és az izmos és sármos Ken babák versengenek érte. Nem kell dolgoznia, hiszen mindene megvan, így kedvtelésből minden este partit szervez az álomingatlanában, csupa Barbie társaságában – köztünk van a miniszter, a Pulitzer-díjas író és a legfelsőbb bíróság tagjai. Az illúzió világában minden a legnagyobb rendben van. Legalábbis egészen az emberi beavatkozásig, amikor is a Barbie-val játszó hús-vér nő érzelmei átülnek a babára, és hirtelen ráébred, hogy Barbie Land határain kívül csupa sebzett, tökéletlen ember él. Tehát a Barbie-illúzió csupán egy szűk és zárt környezetben tökéletes. Így, akik azért mennek el megnézni a filmet, hogy egy rózsaszín mázzal átitatott történetet lássanak, hamar csalódnak.

Ken és a férfiak 

A Los Angeles-i valóságba fejest ugró Barbie éppúgy csalódik. Igaz könnyeket hullat, amikor felismeri, hogy a Barbie babák nem tették jobbá a világot, sőt egy őszinte kamasz véleménye szerint csak tovább rontottak rajta.

„A Barbie-k 50 évvel visszaszorították a feminizmust. Sőt, csak szorongást okoz a nőknek a tökéletes Barbie-alak, mert tudjak, hogy sosem fogják elérni”

– mondja a baba jogos tulajdona az előtte álló életnagyságú játéknak. Barbie magába zuhan, és összezavarodik. A konfliktust tovább fokozza, hogy ezzel párhuzamosan Ken (Ryan Gosling) Los Angelesben rádöbben, hogy a férfiak is számítanak, és nem csupán a nők mellé csatolt kiegészítők. Noha a jelen társadalom is egyre inkább ezt sugallja. A kor kritikája egyértelműen kihallatszik a filmből, amikor Ken fejébe veszi, hogy dolgozni akar, mint a többi férfi, és ezt a szándékát jelzi egy másik férfinak, de ő elutasítja. A párbeszéd így hangzik: 

– Dolgozhatok nálatok?

– Sajnos nem lehet.

– De nem elég, hogy férfi vagyok?

– Ez mostanában hátrányt jelent.

Ken baba nem törődik bele, hogy a férfiakat éppúgy kezdik elnyomni a valóságban, mint a mesevilágban, és lelkesen nyomoz a patriarchátus témájában, hogy Barbie Landbe visszatérve elmondja a többi Ken babának az igazságot a férfiakról: ők is számítanak. 

A Barbie film több, mint aminek látszik 

Barbie eközben megismeri a családot, aki játszott vele, és nyugtázza, hogy a valóságban semmi sem tökéletes, így már indul is Ken után Barbie Landbe. De az álomingatlanba érve csupa söröző Ken fogadja. A valóság beszivárgott az illúziók világába, és a férfiak kiléptek a kiegészítő játék szerepéből, hogy dolgozzanak, falakat építsenek, kormányozzanak, vagy csak szórakozzanak. A konfliktus a tetőpontjához érkezett, már kezdjük elhinni, hogy minden illúzió, amit a Barbie-világ táplált az emberek számára, szertefoszlott. Nincsenek többé tökéletes napok, kifogástalan külső, kedves babák. Háború dúl a rózsaszín univerzumban. Akár itt is pontot tehetnénk a történet végére, de az alkotók ennél tovább nyújtották a rétestésztát. A bonyodalom tisztázódik, és végül a babák megegyeznek abban, hogy békében élik tovább tökéletes életüket. A hab a tortán a Barbie tervezőjének megjelenése. Ruth Handler zárja a filmet, miközben néhány szóban összefoglalja a látottakat.

„Az emberek élete nem tökéletes, mindenki ugyanúgy végzi, minden ember elmúlik egyszer. De az illúziók sosem múlnak el, ezért építenek maguknak egy álomvilágot, ami nem hal meg soha.”

Milyen igaz! Az ideák világa mindig egy elérhetetlen cél lesz az emberek számára, de ez nem jelenti azt, hogy le kell mondani a belénk oltott vágyról. Végeredményben a Barbie-kultusz több mint rózsaszín ruhák és cuki kiegészítők. A Barbie-kultusz a tökéletesség utáni vágy kifejezése egy olyan társadalom iránt, ahol mindenki értékes, egészséges, szép, fiatal, kedves, igazságos, őszinte és szeretetteljes. A film pedig eszköze annak, hogy ne mondjunk le az ideák világáról.