atom reaktor

Felrobbantotta apja pincéjét

David Charles Hahn 1976-ban született a legendás autóváros, Detroit agglomerációjába tartozó Royal Oakban; még csecsemő volt, amikor a szülei elváltak, nevelése autómérnök édesapjára és a férfi új feleségére maradt, de hétvégente a fiú gyakran meglátogatta édesanyját és a nő új férjét is. A kis David egészen fiatalon a természettudományok megszállottja lett, az igazi lökést azonban az adta számára, amikor tizedik születésnapjára nagyapja egy gyerekeknek szóló kémiai ismeretterjesztő könyvvel ajándékozta meg. Hősünk hihetetlen lelkesedéssel vetette bele magát a vegyészetbe, a könyvben olvasott kísérleteket egytől egyig megcsinálta, különböző háztartási boltban megvásárolható vegyszereket elegyített egymással, 12 évesen már kívülről fújta az egyetemi kémiatankönyveket, és nitroglicerin előállításán fáradozott.

A lelkes és kissé furcsa hobbi persze nem mindenkinek volt ínyére, a cserkészként is aktív David például egy táborozás alkalmával magnéziumporral akart rakétákat készíteni, de véletlenül lyukat égetett a sátor oldalába, máskor a tábori füstjelző készülékeket lovasította meg és szerelte át, amiért hazaküldték. Otthon sem volt nagyobb sikere, ugyan apja és nevelőanyja örültek David természettudományos érdeklődésének, de nem igazán nézték jó szemmel, amikor az egyik kísérletével felgyújtotta a tapétát, ezért a szobájából a pincébe száműzték a fiú házi laborját. Az introvertált természetű David, akit társai különc csodabogárnak tartottak, és nem igazán keresték a társaságát, még örült is a költözésnek, hiszen a pincében egymaga lehetett, senki sem zavarta világmegváltó kísérletezgetése közben; az iskola mellett különböző munkákat vállalt, hogy hobbiját finanszírozni tudja.

A pincelabor sem maradt azonban sokáig észrevétlen, 14 évesen David éppen (az egyebek mellett a gyufák fején található) vörösfoszfort vágott ketté: a balul sikerült kísérlet ripityára robbantotta a helyiséget, hősünk pedig hónapokig járt kórházba, mire sikerült a szeméből eltávolítani a vörösfoszfor-darabkákat. A kínos incidenst követően apja mindenféle kísérletezést megtiltott a fiúnak, ő azonban nem zavartatta magát, egyszerűen átköltöztette a labort mit sem sejtő édesanyja udvarára, a fészerbe. Ekkoriban David már kettős életcélt tűzött ki maga elé: egyrészt megszerzi az eagle scout (sas cserkész) rangfokozathoz szükséges 21 darab jelvényt, másrészt a periódusos rendszer mindegyik eleméből, beleértve a radioaktív elemeket is, szerez magának legalább egy kicsinyke darabot.

Szigszalaggal tartotta egyben a házi atomreaktort

A 21 cserkészjelvény közül a szabályok szerint 10 szabadon választható próbatétellel megszerezhető, így David az egyik jelvényét egy atomenergia témakörében írt tanulmánnyal érdemelte ki, melyben részletesen elmesélte, hogyan építhető fel egy ún. tenyésztőreaktor. A tenyésztőreaktorok alapelvük szerint több nukleáris üzemanyagot állítanak elő, mint amennyit elhasználnak, és saját magukat látják el üzemanyaggal – laikus hasonlattal élve, ez olyan, mintha az ember félig teli tankkal indulna el, majd útközben meglepetésére az autó feltöltené magát benzinnel. Elméletben a tenyésztőreaktorok remek energiatermelési megoldást jelenthetnének, és a ’60-as években nagy reményeket is fűztek hozzájuk, megépítésük és üzemeltetésük azonban igen bonyolult és nehéz, ezért napjainkban a világ atomenergia-termelésének mindössze egy százalékát adják hasonló reaktorok.

Mindez nem szegte David kedvét, a tanulmány sikerén fellelkesülve úgy döntött, megvalósítja az abban leírtakat, és épít magának egy tenyésztőreaktort, mely a második nagy célja megvalósításában is segíthet, radioaktív elemeket állíthat elő vele. Levelet írt több atomenergiával foglalkozó vállalatnak és kormányzati ügynökségnek – a levelekben gimnáziumi tanárnak adta ki magát –, és megérdeklődte, hogyan juthat hozzá legkönnyebben a reaktor megépítéséhez szükséges alkotóelemekhez. Talán ő maga is meglepődött, amikor a Nukleáris Szabályozó Bizottság (NRC) izotópgyártásért felelős igazgatója, Donald Erb válaszolt, sőt, készségesen elmagyarázta, melyek a legideálisabb anyagok egy házi reaktor elkészítéséhez, és hol szerezhetők be olyan mennyiségben, amit még nem kell a bizottságnak jelenteni.

Erb válaszlevele alapján David 14 izotópot írt össze, melyeket a következő években igyekezett különböző forrásokból megkaparintani: a tórium-232-t például gázlámpákból nyerte ki, az amerícium-241-et pedig füstérzékelőkből. Utóbbiakkal ezúttal nagyobb szerencséje volt, mint a cserkésztáborban: levelet írt a gyártónak, aki készségesen a rendelkezésére bocsátott 100 darab leselejtezett készüléket. Később rádium-226-ot próbált szerezni régi órákból, melyeknek a számlapjában a ’60-as évekig használták ezt az anyagot, mígnem kiderült, hogy rákkeltő: hősünk az ócskás boltokat járta, majd saját kezével kapargatta le az órák számlapjáról a rádiumot. Mindezeken felül David legalább 1000 dollár értékben vásárolt lítiumion-elemeket, hogy lítiumot nyerhessen ki belőlük.

Felkereste a fészert az FBI

Az édesanyja hátsó kertjében található sufniban összetákolt miniatűr reaktor – melynek atommagját David szénkockákkal, alufóliába tekert tóriumhamuval és uránporral építette körül, és szigetelőszalaggal rögzítette – meglepetésre nagyon is működőképesnek és nem várt szinten veszélyesnek bizonyult. David saját Geiger–Müller-számlálója szerint az egekbe ugrott a sugárzás szintje nemcsak a sufniban, de még öt házzal odébb is, ezért a műkedvelő atomfizikus végül inkább kikapcsolta a reaktort, mielőtt komolyabb baj származhatott volna a kísérletből. Ekkor azonban már késő volt, David bizarr kísérletezgetése magára vonta a hatóságok figyelmét.

1994 augusztusában a fiú egy hajnali beszerzőkörútja során lebukott, néhány helyi rendőr ugyanis tolvajnak nézte, és átkutatta az autója csomagtartóját, ahol különös porokat, vegyszereket és gyanús tárgyakat találtak, köztük egy szigetelőszalaggal körbetekert szerszámosládát, melyről tulajdonosa azt állította, radioaktív. A hatóságoknak nem tellett sok időbe, mire rájöttek, potenciálisan veszélyes dolgok folyhatnak a háttérben, elkobozták a ládát, és vizsgálatot indítottak David ellen. A fiú ellenségesen állt a hatóságok faggatózásához, tartózkodási helyeként kizárólag apja lakcímét volt hajlandó megadni, mire a nyomozás – melybe ekkor már az FBI, az atomenergia-hivatal és a környezetvédelmi ügynökség is becsatlakozott – a következő év júniusában eljutott az ominózus fészerig, David édesanyja kikukázta a laborban található radioaktív anyagok többségét.

Amikor a szomszédok legnagyobb döbbenetére az FBI-furgonok begördültek az álmos kisváros utcájára, és sugárvédő öltözetet viselő ügynökök lepték el az udvart, már csak töredékét találták meg (és vitették egy urántemetőbe) a reaktor építéséhez felhasznált anyagoknak, de a sugárzás szintje még így is ezerszerese volt a normális értéknek. Davidet végül nem vonták felelősségre a történtekért, az eset azonban bekerült az országos bulvárhírekbe, a botrány és a hírverés pedig alaposan felőrölte a fiatalember eddig sem topon lévő mentális egészségét. Nagy nehezen elvégezte a középiskolát, a főiskoláról azonban gyorsan kihullott, ezért szülei noszogatására (hátha az egyenruha majd jó útra téríti…) a haditengerészet kötelekébe lépett, és az Enterprise nukleáris meghajtású anyahajón teljesített szolgálatot (legnagyobb sajnálatára nem a reaktor közelében).

Függőséggel, depresszióval és mentális betegséggel küzdött

Leszerelését követően David Hahn Detroit egyik külvárosában telepedett le, ahol többnyire magányosan élte önpusztító életét, különböző mentális problémákkal küzdött, pszichológusi vizsgálatok a skizofrénia jeleit is kimutatták nála. Valószínűleg továbbra sem adta fel atomfizikusi álmait, 2007-ben ugyanis rajtakapták, hogy tűzjelző készülékeket lopott az apartmankomplexumból, ahol élt. A nyomozók 16 szétszerelt készüléket találtak Hahn lakásában, a férfit végül lopás bűntettéért a bíróság 90 nap börtönre ítélte.

Az egykori „nukleáris kamasz” 2016 szeptemberében, mindössze 39 évesen hunyt el, apja cáfolta, hogy a radioaktív sugárzásnak köze lett volna David halálához, azonban ez sem zárható ki teljesen; hősünk 1995-ös lebukása alkalmával megtagadta az orvosi vizsgálatot, ugyanis azt mondta, fél attól, amit a vizsgálat találhat.