állat per

Franciaország, Olaszország, Svájc: egyik ország sem volt mentes állatperektől a középkorban. Malacok, kutyák, patkányok, sőt, esetenként tücskök vagy akár csigák is a vádlottak padjára kerülhettek emberek, tulajdon vagy egyenesen Isten ellen elkövetett vétségeik miatt.

Ezek voltak az állatok vétkei

Az állatok kétféle bűn miatt kerülhettek ítélőbírák elé:

• ha megöltek vagy megcsonkítottak egy vagy több embert,
• vagy ha tönkretették a termést, az élelmiszert.

Az utóbbi esettel általában jobban jártak az értelmet, belátást teljes mértékben nélkülöző, a jogrendszert így megérteni is képtelen jószágok: az egyház őket kiátkozta. A gyilkos vagy csonkítást végrehajtó állatok ugyanakkor leginkább halállal kellett, hogy szembenézzenek, mint az a disznó, amely állítólag gyermekeket falt fel a franciaországi Falaise városának utcáin. 

Falaise vérengző malaca nem az egyetlen volt, aki ilyen tettre ragadtatta magát. Hasonló tettet követett el Savignyben egy koca hat kismalacával. Az állatot befogták, majd bíróság elé állították: gazdája kezdettől nem szerepelt a vádlottak közt, csak a hat kismalacot és anyjukat citálták egy ötéves gyermek meggyilkolása miatt a bírák elé.

Valódi hóhér is dukált

A gazda tehát megmenekült, ahogyan a kismalacok is, mivel nem tudták rájuk bizonyítani, hogy részt vettek volna a gyilkosságban, habár vérben fürödve találtak rájuk. A kocát ugyanakkor halálra ítélték, hátsó lábainál fogva felakasztották. Az ítéletet egy valódi hóhér hajtotta végre,

a per pedig úgy zajlott, mintha ember lenne a vádlott, mindenki véresen komolyan vette az ügyet.

A magukra hagyott kisgyermekek szüleit ugyanakkor senki sem volna kérdőre azzal kapcsolatosan, hogyan tehették lehetővé azt, hogy az állatok végezzenek gyermekükkel. Malacok mellett tehenek, lovak és kutyák is elkövettek hasonló bűnöket, az állatperbe vont gyilkos jószágok gazdáinak felelőssége ugyanakkor épp ugyanúgy nem merült fel, mint ahogy a szülőké sem.

Miért volt erre szükség?

A mai kor embere némiképp értetlenül állhat egy ilyen per előtt, hiszen állatról lévén szó, az csak ösztöneit követve, a helyzetet kihasználva cselekszik, a bűn fogalma ismeretlen előtte, mint ahogyan az emberihez hasonló gondolkodás képzetét is abszurd hozzá társítani. 

A történelem sem szolgál túl sok bizonyítékkal azzal kapcsolatosan, hogy miért történtek egyáltalán ezek az esetek. „Senki sem tudja, hogy mi a perek értelme, és soha nem is tudta egy ember sem” – írta Wiliam Ewald a témában.

Boszorkányperekhez hasonló eljárásokat is folytattak ugyanakkor állatokkal szemben: egy kakasnak azért kellett pusztulnia, mert azt gondolták, tojást rakott, amiből baziliszkusz vagy sárkány fog kikelni, ezt pedig senki sem kívánta.

Ilyen volt a kártevők pere

Ha kártevők, élősködők találták magukat egy per közepén azért, mert terményekben tettek kárt, a következőkre számíthattak:

• ha megjelentek a tárgyaláson, vallaniuk kellett, de erre nyilvánvaló okokból nem voltak képesek,
• ezért veszítettek, felkérték őket egy bizonyos időn belüli távozásra az érintett területekről, ami általában szintén nem következett be,
• így végül mindannyiuk sorsa egy maradt: a kiátkozás.

Ezekben a perekben csoportosan vádolták az állatokat, a cél pedig az volt, hogy az emberek valahogy megvédjék a termést. Egyéb módszerek nemigen voltak a kártevőirtásra, ezért fordultak az egyházhoz. Macska fürdővizét, hamut szórtak ki az érintett területekre, vagy a kártevő egy példányát befogták, kasztrálták, majd visszaengedték övéi közé, amolyan elrettentő például. Ezek fényében egy egyházi per már nem is annyira abszurd ötlet.