állami kitüntetés

Az I.világháborúnak volt nem kevesebb, mint fél millió olyan harcosa, akikről mindig meg szoktunk feledkezni, amikor a csatatéri hősies helytállást méltatjuk, pedig ez az 500 000 lélek is mindennap vásárra vitte a bőrét. Jobban mondva, a tollát.

A galambokon kívül sok más állatfaj áll az emberek „szolgálatában”

Számtalan állatfajt állított már szolgálatába az emberiség: itt vannak rögtön a távolsági közlekedés sokáig kizárólagos módjaként ismert lovak, de említhetnénk a szánhúzó kutyákat vagy éppen a sivatagon átvezető – és ha kell, a szomjhaláltól is megmentő – tevéket is. A levelibéka megsúgja nekünk, milyen időben bízhatunk, de terápiás célokra is sok állatot vetünk be: az orvosi piócák az ereinket átjárhatóvá, az érfalainkat rugalmasabbá teszik, az édesvízi doktorhalak bajuszkájuk böködésével bőrregeneráló és akupunktúrás halpedikűr-kezelést nyújtanak, a vakvezető kutyák pedig igazi segítő társként élnek gazdáikkal.

”Ha azt gondolnánk, a szárnyasoknak kevés részesedés jut a tányéron kívül az emberek „szolgálatából", nagyon tévedünk. Talán nincs is másik faj, amelynek annyi emberélet köszönhető, mint a galamboknak. Pedig a városban közlekedve nem mindig vagyunk oda a szárnyas patkányként is aposztrofált madaraktól, melyek való igaz, nem kevés betegség potenciális hordozói, és néha kicsit szemtelenebbek is a kelleténél. Mégis emberéletek százait mentették már meg a történelem során ezek a madarak, amiért hálásak lehetünk nekik.

Ez volt a galambok feladata: a túlélés állami kitüntetést ért 

Házi galambokat használtak tudniillik a hadszíntereken, hogy üzeneteket vigyenek az egységek között, segítséget nyújtsanak a tüzérség irányításában, az ellenséges egységek elhelyezkedésének meghatározásában és bizonyos döntő információk továbbításában. Az I. világháború idején a fronton történő nélkülözhetetlen folyamatos kommunikáció eszközei leginkább a vezetékes távíró és tereptelefon voltak, melyek belátható módon elég korlátozott információáramoltatást tettek lehetővé. Szükség volt mellettük tehát egy „wireless” alternatívára is egy-egy parancs közvetítésére, fontos hír átadására, de a mai drónokat helyettesítő felderítésre is, amit ezek a galambok a rájuk erősített kamerák segítségével végeztek.

A gyakran emberéleteket mentő üzeneteket tömören megfogalmazva egy kis fecnire írták a hadszíntéren, majd az odavitt galambokra rögzített kis fémkannába helyezték, s elengedték a madarat. Az visszatért a frontvonal mögé, beszállt a helyére, ahol ezzel megszólaltatott egy kis csengőt, jelezvén, hogy üzenet érkezett. Az USA 1917-es hadba lépésekor az Army Signal Corps haderejének katonái 600 galambot képeztek ki a csapatok győzelemhez vezetésére.

Wilson elnök és Cher Ami: galambok hőstettei, amikért járt az állami kitüntetés

Wilson elnök alatt nem csupán az 1913-ban az Amerikai Egyesült Államok 28. elnökeként beiktatott Thomas Woodrow Wilsont értjük, aki 1921-ig töltötte be tisztségét, és munkásságáért Nobel-békedíjat kapott. Wilson elnök egy első világháborús jelzőgalamb neve is, amely a franciaországi St. Mihiel-i harckocsihadtestnél szolgált döntő jelentőségű üzenetek továbbításával. Ezek segítettek ugyanis az amerikaiak előrenyomulását akadályozó ellenséges géppuskaállások helyének azonosítását. 

1918 októberében a francia oldalon harcoló amerikai Whittlesey őrnagy és 500 fős alakulata egy mélyedésben rekedt, ahol súlyos veszteségeket szenvedtek. Másnapra már csak 200 katonája maradt életben, akiket nemcsak a német csapatok veszélyeztettek, de a segítő szándékú amerikai lövedékek is, tudtukon kívül csak saját embereiket tizedelték. Gyors leállításuk életbevágó volt. Az őrnagy több galambot is küldött sikertelenül, s a végén már csak Cher Ami maradt. A galamb felreppent a hírrel a lábán, de a németek azonnal tüzet nyitottak rá. A kis állat a földre zuhant, majd valahogy mégis összeszedte erejét, és célba ért az üzenettel, 25 mérföldet repülve mindössze 25 perc alatt. Hőstette révén 200 amerikai katona menekült meg. A madár életét az érte küzdő orvosok megmentették, amputált lába helyére fából művégtagot készítettek, majd kitüntették őt a francia Croix de Guerre (Hadikereszt) pálmalevelével.

Ha szívesen olvasol a világ legmerészebb haditerveiről, ezt a korábbi cikkünket is olvasd el.