Megverte a tanárát, kicsapták a seregből
Alphonse Gabriel Capone 1899-ben született nápolyi bevándorló szülők gyermekeként Brooklynban, kilenc testvér közül negyedikként. A későbbi gengsztervezér legendásan kolerikus természete már fiatalon megmutatkozott: 14 évesen megverte az egyik tanárát, ezért kicsapták az iskolából. Mások visszaemlékezése szerint ő maga hagyta ott az intézményt, de ami biztos: ezt követően soha többet nem tette be a lábát semmilyen iskola kapuján.
Számos különböző munkával próbálkozott, édességboltban, tekepályán is dolgozott, sőt még félprofi baseballjátékosként is kereste a kenyerét, miközben fiatal bűnözőkből álló utcai bandákban tevékenykedett, egyre nagyobb sikerrel. Az első világháború idején, 1917-ben behívták a hadseregbe, kezelhetetlen viselkedése miatt azonban hamar elbocsátották. Egy évvel később feleségül vette szerelmét, a nála két évvel idősebb, ír származású Mae Coughlint, akitől még abban az évben fia született.
Utálta híres becenevét
Caponét a sajtó gyakran a Sebhelyesarcúként emlegette, amit ő ki nem állhatott, a fényképeken, filmfelvételeken pedig igyekezett minél jobban elrejteni az arca bal felén található három sérülést. A sebhelyek egy verekedésből származtak, abból az időből, amikor a fiatal Capone Frankie Yale, a hírhedt New York-i gengszter egyik bordélyházában dolgozott csaposként és kidobóként: egy lány miatt szólalkozott össze annak testvérével, mire a megsértett fél késsel rontott neki. A gengszterkirály később azt hazudta a sajtónak, a világháborúban szerezte a sérülést, máskor meg azt állította, egy profi bokszoló verte szét az arcát.
Gyilkossági perek miatt települt át Chicagóba
1919-ben úgy tűnt, az ifjú Capone egyre feljebb jut a New York-i alvilágban, a hatóságok azonban két gyilkossággal és egy súlyos bántalmazással is megvádolták, ezért kénytelen volt otthagyni szülővárosát, és áttelepülni az Illinois állambeli Chicagóba. Ott John Torrióval, a helyi gengsztervezér, „Nagy Jim” Colosimo unokaöccsével dolgozott együtt, Colosimo likvidálása után pedig Torrióval ők ketten lettek a „szeles város” urai, majd 1924-ben végül Torrio börtönbe kerülésével, majd visszavonulásával Capone lett az alvilág egyeduralkodója.
Évi 100 millió dollárt keresett
A szesztilalomnak köszönhetően az alvilág kulcsfigurái korábban sohasem látott vagyont harácsolhattak össze maguknak, közülük is Capone lett a leggazdagabb: a becslések szerint szeszcsempészetből, prostitúcióból, illegális szerencsejátékból és más üzelmekből évi 100 millió dollár (mai áron kb. 1,5 milliárd dollár, vagyis 460 milliárd forint) ütötte a markát.
A testvéréből szövetségi ügynök lett
Míg Alphonse a szervezett bűnözésben találta meg magát, legidősebb testvére, James Vincenzo Capone a törvény szolgálatára esküdött fel: tizenévesen otthagyta New Yorkot, nevét Richard James Hartra változatta, és később épp az alkoholüzérek ellen küzdő szövetségi nyomozóhivatal munkatársa lett Nebraskában.
Ingyenkonyhát létesített a szegényeknek
Az 1929-ben kitört nagy gazdasági világválság százezrek megélhetését tette tönkre, Amerika-szerte kerültek utcára olyanok, akik korábban biztos státusszal rendelkeztek. A chicagói maffia vezére szeretett volna segíteni a hontalanoknak, éhezőknek, ezért saját pénzén ingyenkonyhát hozott létre, amely levest, kávét és fánkot szolgált fel a rászorulóknak, naponta mintegy 2000 embert juttatva meleg élelemhez. Az akció mögött természetesen nem csak emberbaráti gesztus húzódott meg: Capone ezzel az ügyes PR-fogással próbálta elterelni az emberek figyelmét a hírhedt Valentin-napi mészárlásról, amellyel a nevét nem sokkal korábban kapcsolatba hozták.
Egyetlen gyilkosságot sem tudtak rábizonyítani
Az 1929. február 14-én történt leszámolás, melyben rendőrnek öltözött fegyveresek hidegvérrel végeztek a Chicago északi felét birtokló George „Bugs” Moran embereivel, őt magát azonban nem tudtál eltenni láb alól, öt éven át tartó maffiaháborút robbantott ki. Ugyan mindenki biztosra vette, hogy a mészárlás Al Caponéhoz köthető, ő maga azt állította, Miamiban tartózkodott az események idején, és senki sem akadt, aki ezt cáfolhatta volna. A gengsztervezér letartóztatására irányuló próbálkozások sorra kudarcot vallottak, ugyanis egyetlen gyilkosságot sem sikerült soha rábizonyítani. Végül az adóhivatal egyik vezetője azt javasolta, hogy mivel több éven át nem nyújtott be adóbevallást, Caponét a Legfelsőbb Bíróság 1927-es határozata alapján ítéljék el, amely szerint a kormánynak még az illegális bevételek után is joga van adót szedni.
Az adócsalásért elítélt gengszterkirály először Atlantában raboskodott, majd 1934-ben átszállították a San Francisco melletti Alcatraz-szigeten található, abban az évben megnyílt börtönbe – valószínűleg a kaliforniai kormányzó kívánságára, aki így próbálta reklámozni az új, minden addiginál biztonságosabbnak gondolt börtönt. Capone elméje idővel elborult, és egészsége is megromlott. Szifilisszel küzdött, ami részleges bénulást okozott szervezetében. 1939-ben, hét év után helyezték szabadlábra az emberi ronccsá lett egykori maffiózót, aki utolsó éveit félig öntudatlanul, floridai birtokán töltötte. Itt érte őt a halál 1947 januárjában, 48 évesen.
