27-es klub tagjai

Súlyos abúzus és tragédiák árnyékolták be az életét

Robert Leroy Johnson születési körülményei és gyerekkora legalább annyira titokzatos, mint későbbi élete: annyi bizonyos, hogy a legendás blueszenész a Mississippi állambeli Hazelhurst városában látta meg a napvilágot, leggyakrabban elfogadott születési dátuma, 1911. május 8. azonban viták tárgya, ugyanis hivatalos anyakönyvi kivonat sohasem került elő, talán nem is létezett. A kis Robert nem sokat maradt szülővárosában, édesapja, egy vagyonosabb színes bőrű bútorasztalos és földtulajdonos, ugyanis a fehér gazdák folyamatos zaklatása elől inkább gyorsan kereket oldott; a fiú és kilenc testvére gyakran váltogatták a lakhelyüket, bejárták a Mississippi-delta vidékét, a blues szülőhazáját, végül Memphisben kötöttek ki.

A szülők idővel elváltak, Robertet legalább két mostohaapa nevelte, akiknek a családnevét is felvette, így Dods és Spencer néven is ismerték. Az elbeszélések alapján éles eszű, jó felfogóképességű fiú már gyerekként a zene bűvkörébe került, szájharmonikázni, majd gitározni tanult, a nehéz körülmények azonban nem engedték, hogy fő foglalatosságként űzze szenvedélyét, naphosszat egy ültetvényen kellett robotolnia aratómunkásként. Részeges, erőszakos természetű nevelőapja lenézte Robert zeneimádatát, és neheztelt rá, amiért nem akar a földeken dolgozni, a folyamatos fizikai és mentális abúzus azonban csak még jobban ösztökélte a fiút, hogy kitörjön ebből a sorból.

18 évesen Johnson mégis úgy döntött, leteszi a gitárt, megházasodik, és tisztes egzisztenciát teremt magának, miután megismerkedett és belehabarodott egy Virginia Travis nevű lányba, akinek mélyen vallásos szülei nem kedvelték igazán az ördög zenéjének nevezett bluest. A pár kimondta egymásnak a boldogító igent, Virginia pedig várandós lett, a gyermekágyon azonban váratlan tragédia csapott le, a kicsi holtan jött a világra, és az anya is belehalt a szülésbe. A legenda szerint Virginia szülei és a feltüzelt helyi keresztény közösség Johnsont okolta a tragédiáért, aki szerintük lepaktált az ördöggel, kiközösítették a fiatalembert, aki ezért inkább otthagyta addigi egzisztenciáját, és vándorzenésznek állt; más források szerint azért indult útnak, hogy megtalálja valódi édesapját.

Démoni erők segítségével lett virtuóz?

Akárhogy is legyen, a következő években Johnson a déli államokat járta, olcsó klubokban és vásárokon lépett fel különböző zenekarok tagjaként, azonban nem tudott kiemelkedni a mezőnyből, leginkább átlagos képességű gitárosnak tartották. Ekkor történtek azok az események, melyek inkább a legenda, mintsem az életrajzi tény kategóriájába sorolhatók, azonban szerves részei a Robert Johnson-mítosznak: hősünk szülővárosában, Hazelhurstben a híres gitáros, Isaiah Ike Zimmerman tanítványául szegődött, aki állítólag úgy tartotta, csak a túlvilági erők segítségével válhat valakiből mesteri tehetségű blueszenész. Mentora, akire a környékbeliek félelemmel tekintettek, a történet szerint éjjelente a temetőbe vitte gyakorolni Johnsont, ahol minden éjfélkor megjelentek előttük a pokol démonai.

A másik híres-hírhedt történet szerint Johnson a 61-es és a 49-es útnak a Mississippi állambeli Clarksdale-ben található találkozásánál, a blueszenészek és rajongók által azóta is kultikus helyként tisztelt crossroadsnál adta el a lelkét az ördögnek, aki cserébe kivételes tehetséggel ruházta fel őt. A „szemtanúk” szerint a sátán egy fekete ruhás figura képében jelent meg a zenésznek, aki a szerződés megkötése után odaadta neki a gitárját: az ördög behangolta, játszott rajta néhány futamot, majd visszaadta tulajdonosának, akinek ettől kezdve a kezében volt a földöntúli tudás.

Ő teremtette meg a modern blues- és rockgitározás alapjait

Akárhogy is legyen, amikor Johnson kétéves tanulóidőszak után visszatért az aktív zenéléshez, a korábbi közepes tehetségű gitárosból virtuóz lett, akinek a közönség és pályatársai is ámulták a tehetségét. Úgy játszott, mint senki más, akárhová ment, csodálatot keltett a hallgatóságban, a korábbi bluesos sémákat átdolgozva kialakította saját hangzásvilágát, melyet később rengeteg próbáltak utánozni. Johnson markáns hatású, de rövid életművéből mindössze 29 dal maradt fenn az utókor számára, melyeket 1936 novemberében a texasi San Antonióban egy szállodában, illetve a következő év nyarán Dallasban, egy iroda hátsó szobájában rögzítettek lemezre (ezekből 13 dalt mindkét alkalommal felvettek, így összesen 42 felvétel létezik).

A dalok között vannak olyan, alapműként tisztelt bluesdalok, mint a Sweet Home Chicago, a 32-20 Blues, a Crossroad Blues és a Hellhound on My Trail; Johnson nemcsak a blues-, de a rockzenészek több generációjára volt óriási hatással, Eric Claptontól a Led Zeppelinig rengetegen merítettek tőle direkt vagy kevésbé direkt formában. Egy anekdota szerint amikor Brian Jones, a Rolling Stones – szintén 27 évesen elhunyt – gitárosa először mutatta bandatársának, Keith Richardsnak Johnson egyik felvételét, amaz megkérdezte: „Kivel játszik együtt?”, ugyanis nem gondolta volna, hogy egyetlen gitáros képes ilyen hangzást szólóban kihozni a hangszeréből. Clapton, aki szintén jelen volt, a kérdésre azt válaszolta: „Minden idők legfontosabb blueszenésze”.

Egy féltékeny férj ölhette meg

Johnson a színpadon kívül állítólag csendes, magának való személyiség volt, akit saját bevallása szerint csak két dolog érdekelt, a nők és a whiskey. Tragikus első házasságát követően újra megnősült, és egy fia is született, felesége és a fiú azonban az állandó úton levés miatt szinte sohasem látták, csak az időnként küldött pénz emlékeztette rá őket, hogy a családfő még létezik. Johnson természetesen nem igazán bizonyult a monogámia hívének, a turnék, fellépések során rengeteg alkalmi szeretővel szűrte össze a levet, egyesek szerint váratlan, korai halálát is nőfaló természete okozta.

Az 1938. augusztus 16-án, mindössze 27 évesen elhunyt blueslegenda halálának körülményei máig tisztázatlanok, leginkább kétféle verzió kering közszájon. Az egyik szerint egy féltékeny férj ölte meg Johnsont: Sonny Boy Williamson bluesharmonikás, aki akkoriban a legendás gitárossal együtt lépett fel, állítólag saját szemével látta, amint a felszarvazott úriember mérget csepegtet hősünk italába. Az állítólagos gyilkossággal kapcsolatban azonban soha semmilyen vizsgálat nem indult, senkit sem tartóztattak le, és a halotti bizonyítvány tanúsága szerint még orvosok sem nézték meg a holttestet. A másik elmélet úgy tartja, a partnereit gyakran cserélgető, de a védekezéssel nem igazán törődő Johnsonnal szifilisz végzett – orvosi, halottkémi vizsgálat hiányában azonban ez sem bizonyítható.

A misztikusabb természetű rajongók természetesen úgy tartják, az ördög tért vissza, és hajtotta be az adósságát Johnsonon, aki a tehetségért és néhány év sikerért cserébe az életével fizetett neki.