Egy sáros nadrágszár ihlette Az ember tragédiájának címét

Akár középiskolában olvassuk, akár felnőttként vesszük a kezünkbe, Madách Imre drámájába csak beleszeretni lehet. Már a címe – Az ember tragédiája – is érzékelteti, hogy valami magasztos, filozofikus és mély művel lesz dolgunk. Pedig a pátoszos címet valójában egy teljesen hétköznapi, mulatságos esemény ihlette. 

Egy ember tragédiája

A 19. század közepén járunk, néhány évvel az 1848–49-es szabadságharc után, a megtorlás időszakában. Madách Imre és felesége, Fráter Erzsébet úgy fordulnak a hatalom ellen, ahogy tudnak: Kossuth Lajos halálra ítélt titkárát, Rákóczy Jánost foglalkoztatják Palócán erdőkerülőként. Miután az író lázadására fény derül, közel két évig börtönben várja az ítéletét. De ő addig sem vesztegeti az idejét, megírja  Az ember tragédiája első vázlatát. 

A drámának ekkor még Lucifer volt a címe. Madáchot hamarosan szabadlábra helyezték bizonyítékok hiányában, de az élete már sosem lett olyan, mint azelőtt volt. Feleségével annyira megromlott a viszonya, hogy a házasságuk végleg tönkrement. Egy évvel később aláírták a válási szerződést.

A fehér vászonnadrág tragédiája

Madáchból javíthatatlan agglegény vált, anyja befolyása alatt élte az életét, és úgy tűnt, számára már elérhetetlen a boldogság egy nő oldalán. Pedig Ámor nyila másodszor is eltalálta: beleszeretett Veres Pálnéba, aki – mint a neve is mutatja – már férjnél volt. Ugyan ezt mindketten tiszteletben tartották, Madách mégis sokszor látogatta meg őt vanyarci kastélyában barátja, Szontagh Pál társaságában. Itt, a birtokon született meg készülő drámájának végleges címe is. 

Egy nap a vanyarci tavon csónakáztak. Beszélgettek, jól érezték magukat, de amikor Madách kiszállt a csónakból, sáros lett a fehér vászonnadrágja, és ez mérhetetlenül feldühítette. Szontagh nevetve megjegyezte: „Lám, az ember tragédiája!”. Madách nem sokáig bosszankodott barátja élcelődésén, rájött ugyanis, hogy készülő művének keresve sem találhatna jobb címet.