Szerb Antal, az Utas és holdvilág írója igazi szívtipró volt. Mély vallásossága ellenére románc románcot követett az életében, amíg rá nem talált második feleségére, Bálint Klárára. Házasságuk idilli időszaka nem tartott sokáig.
Klára előtt
Senki sem mondhatja, hogy Szerb Antal nem tekintett körül alaposan a világban, mielőtt feleségül vette Klárát. Titkosírással írt naplójából kiderül, hogy kamaszként cserkésztársához, Térey Bennóhoz vonzódott, de szégyellte a fiú iránti érzelmeit. Mindenesetre Benno olyan nagy hatással volt rá, hogy ő inspirálta az Utas és holdvilág Ulpius Tamását.
Később a nők is közel kerültek Szerb Antal szívéhez, sőt előfordult, hogy egyszerre többen ihlették meg. Közöttük volt Lakner Amália Irén és a nővére is. Az író végül huszonnégy évesen, 1925. december 19-én feleségül vette a nála öt évvel fiatalabb Amáliát. Kapcsolatuk nyolc évig tartott, ami alatt kétszer váltak el egymástól, de 1933-ban aztán végleg búcsút mondtak a közös élet reményének.
Az igazi
Az írónak jót tett a következő öt facér év. A Napkelet és a Nyugat elismert szerzője lett, megírta A Pendragon legendát és az Utas és holdvilágot. Bálint Klárát nyugatos ismeretségei révén ismerte meg, az újságnál dolgozott a lány képzőművészeti kritikus édesapja és nagybátyja, Osvát Ernő is.
A 25 éves Klára már maga is túl volt egy váláson, amikor 1938 júliusában feleségül ment a 37 éves Szerb Antalhoz. Úgy tűnt, végre mindketten megtalálták az igazit. Klára irodalomtörténészként éppúgy szeretett hosszú órákon keresztül a könyvtárukban üldögélni, mint a férje. Házasságuk első évei háborítatlan idillben teltek, de az egyre szaporodó gondok árnyékot vetettek a boldogságukra.
A kegyetlen háború
Szerb Antal zsidó családba született, hatévesen tért át édesapjával együtt a római katolikus vallásra, de hiába nevelték keresztény szellemben, hiába tanult piarista gimnáziumban, a zsidótörvények miatt egyre nehezebb helyzetbe került. Először tanári állását vesztette el, majd a publikálástól is eltiltották. Klárával szerettek volna családot alapítani, de felesége nem esett teherbe.
Hamarosan megfosztották az esélytől, hogy gyereke lehessen: behívták munkaszolgálatra. 1943-ban még hazatérhetett, de 1944-ben újabb behívót kapott. A külön töltött idő alatt sokat írt Klárának, eleinte még bizakodón: „Ez a hét annyiban jól telt, hogy nem voltam munkán, sokat ettem és talán egy árnyalattal kevésbé voltam deprimált.”
Minden jó volna, ha a lelkemet is valami viharállóbb szerkezettel lehetne kicserélni, és ha nem szoktattál volna arra, hogy csak veled, melletted és általad tudjam viselni az életet.
1944. július 22-én írt levelében már sokkal borúsabb hangnemben szólt feleségéhez, de még mindig a hazatérés reménye éltette: „Kimondhatatlanul hiányzol nekem, mostanában már ez az alapérzése napjaimnak, és minden más csak színező felhang. A többiek mostanában már hazajárnak, és én majdnem meghalok az irigységtől. De azért ki ne mozdulj, édes, a veszély még egyáltalán nem múlt el, egyikünk feleségét és gyerekét tegnap vitték el a németek! Ha nem tudnálak ott, ahol vagy, megölne a nyugtalanság. Mit mondhatok még, drága egyetlenem? Ha túl jutunk, nagyon meg kell majd jutalmaznunk magunkat, mert amin átmegyünk most, legalábbis nagyon keserű.”
De Szerb Antal és Klára nem találkoztak többé. Az írót, aki már nem bírta a munkát, őrzői agyonverték. Társai egy hordót húztak a testére, hogy később azonosítani lehessen.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
Antal után
Klára nem ment férjhez újra. Haláláig Szerb Antal felesége maradt, viselte a nevét is, de nem tudott azzal a tudattal élni, hogy nem születhetett gyereke tőle. Egy családi barátját kérte meg, hogy legyen az író gyermekének biológiai apja. 1951-ben megszületett Szerb János, akit Szerb Antal szülei adoptáltak, hogy felvehesse a vezetéknevüket.
Klára a fiúra Szerb Antal „szellemi gyermekeként” tekintett, és nagyon sokáig nem mondta el neki, hogy ki az igazi apja. János az író hagyatéka között nőtt fel, tibetológus és költő vált belőle, de az élete boldogtalan volt.
„Majdnem mindent és mindenkit utált. Saját magát is. Majdnem mindent és mindenkit unt. Identitászavara volt, nem tudta megmondani, hogy vagány piás akar-e lenni, világhírű Tibet-kutató vagy marihuánaszívó hippi” – emlékezett rá Györe Balázs költő.
Szerb János harminchét évesen lett öngyilkos Bécsben. Szerb Antalné Bálint Klára négy évvel később, 1992-ben halt meg.
