Nem mintha lenne olyan pillanat, amikor az ember szívesen befalna egy-két adag romlott, csokis gabonapelyhet, ám olyan azért akad, amikor a szekrény hátsó részébe szorult doboz tartalmára fáj a fogunk, ám kiderül: a csokis puffancs már két hete lejárt. Mi legyen? Lesz bajunk abból, ha megesszük, vagy inkább kidobni szentségtörés? Utánajártunk.
A kérdés tisztázásához jó, ha tudjuk, hogy a minőségmegőrzési idő és a fogyaszthatósági idő nem ugyanaz. A gyorsan romló élelmiszereknek fogyaszthatósági határidejük, a hosszabb ideig eltartható élelmiszereknek pedig minőségmegőrzési időtartamuk van.
Ez az egész nem is lenne olyan érdekes, ha nem utalna valami még fontosabbra. Azt kell tudunk, hogy a minőségmegőrzési idő azt a dátumot jelzi, ameddig az élelmiszernek meg kellene őriznie a minőségét. Lehetséges, hogy a lejárat után az élelmiszer elveszti ízét, illatát, szerkezetét, de ez egyáltalán nem biztos, ráadásul a fogyasztása is biztonságosnak mondható akkor is, ha már túl vagyunk a dobozon feltüntetett dátumon.
És hogy miért érdekes ez az egész, amikor a gabonapelyhek eltarthatóságát vizsgáljuk?
A választ a Nébih adta meg. A szakemberek azt írják, a gabonapelyhek is minőségmegőrzési idővel rendelkező termékek, ami azt jelenti, hogy a lejárat utáni fogyasztásuk a legtöbb esetben nem jár egészségügyi kockázattal.
Ha lejárt, akkor a boltok polcaira már nem kerülhet ki, de mi még legtöbbször falatozhatunk belőle, ha van hozzá gusztusunk, és úgy ítéljük meg, hogy biztonságos. Azért jó, ha átvizsgáljuk előtte a dobozok tartalmát. Az ilyen termékek esetében is meg kell győződni a fogyasztás előtt, hogy valamilyen érzékszervi elváltozás, például az élelmiszerre nem jellemző szag, szín nem utal-e romlásra – tették hozzá válaszukban a Nébih szakemberei.
