A Jane Eyre nem az a szerelmi történet, aminek hinni szeretnéd

Charlotte Brontë élete számtalanszor végződhetett volna úgy, akár egy romantikus regény. Fiatalon feleségül kérte legjobb barátjának a bátyja, Belgiumban beleszeretett egy házas iskolaigazgatóba, és a kiadójával is közeli kapcsolatba került, de végül apja segédlelkészéhez ment hozzá, aki iránt akkor nem érzett többet, mint megbecsülést. Hiszen a Jane Eyre írója nem romantikus főhősnő volt.

Jane Eyre viszont határozottan az, vághatnánk rá, pedig korántsem biztos. A JSTOR Daily cikke ezt a kérdést járja körül. Azok számára, akiknek kamaszkori olvasmányai között előkelő helyen szerepelt a Jane Eyre, minden bizonnyal szentségtörésnek tűnhet megkérdőjelezni a regény romantikus mivoltát, aminek a középpontjában egy fiatal lány és a nála évtizedekkel idősebb férfi szerelme áll. A történetet megjelenése idején erkölcstelennek, keresztényietlennek és a női szem számára alkalmatlannak tartották. „A Jane Eyre korai kritikáinak fényében a mai olvasó naivnak tűnik” – írja Lisa Sternlieb Jane Eyre: Hazarding Confidences című esszéjében, amelyben ezeket az értelmezéseket járja körül. Sternlieb úgy hiszi, hogy a kritikáknak mégis sikerült rátapintaniuk valami fontosra. Ugyan a 21. századi olvasónak Jane Eyre egy szerelemért küzdő nő, a 19. századi olvasó egészen másként értelmezte a karakterét: olyan nőnek látta, akinek le kellene mondania a szerelemről, mégsem teszi.

Angria és az első lánykérés

Bár Charlotte hús-vér ember volt, nem pedig egy regény főhőse, az őt ért hatásokat Jane Eyre-re örökítette. Fiatalon csak fikció szintjén foglalkozott a szerelemmel. Öccsével, Branwellel megálmodtak egy képzeletbeli királyságot, Angriát, és történeteket írtak köré, amikben nem voltak ritkák a háborúk, a felkelések, az emberrablások vagy éppen a nemi erőszak. Angria egy olyan szerelem melegágya is lett, ami birodalmakat volt képes felépíteni vagy akár lerombolni.

Húszas éveikre úgy érezték, kinőttek ebből a játékból. Ebben az időben történt, hogy Charlotte azoknak az érzéseknek a közelébe került, amiket addig csak a fantáziavilágában ismert. Huszonhárom éves volt, amikor legjobb barátjának a bátyja megkérte a kezét, de az ajánlatot elutasította.

Hol van itt a romantika?

Jane Eyre gyerekkora nehezebb volt, mint Charlotte-é, és a bántalmazás később is az élete része marad. „Mint számos más (bizony) romantikus író, Charlotte Brontë is olyan hősnőt kreált, aki meg akarja tudni, hogy mi a szerelem, és hogy hogyan találhatja meg. De elődeivel szemben Brontë a főhősnőjét diszfunkcionális család, egy perverz kapcsolat és bántalmazó felügyelők keretei között helyezi el.”

Rochester pillanatnyi gyengédsége
Rochester pillanatnyi gyengédségeHulton Archive

Edward Fairfax Rochester faragatlan és brutális férfi, aki eljegyzi tizennyolc éves alkalmazottját, amit akár a #metoo 19. verziójaként is értelmezhetünk. A szeretetéhes Jane sokáig rá sem jön, hogy a férfi szereti, hiszen amellett, hogy érzelmileg kegyetlenül bánik vele, úgy tesz, mintha feleségül akarná venni riválisát, de végül visszalép, és ekkor kéri meg a lány kezét. Rochester pillanatnyi gyengédsége, nos, valljuk be, csak pillanatnyi. Miközben Jane esküvői ruhába bújik, hajlamosak vagyunk megfeledkezni Rochester kegyetlen húzásairól és a tényről, hogy mindeközben előző feleségét bezárva tartja.

A Rochester-függőség

Charlotte 1837-ben levelet írt Robert Southey költőnek, amihez egy versét is csatolta, és kérte, döntse el, hogy érdemes-e tovább foglalkoznia az írással. Southey válasza ma már mindannyiunkat kiábrándít, nemcsak a lányt, akinek egy időre letörte az írói ambícióit, ugyanis többek között arra figyelmeztette: „irodalom nem a nők dolga”.

Néhány évvel később Charlotte úgy döntött, Belgiumba utazik, ahol tökéletesítheti francia nyelvtudását, hogy elindíthassa saját iskoláját Angliában. Arra nem számított, hogy a brüsszeli iskolában éri utol a szerelem Constantin Héger, az igazgató személyében. Sokat beszélgettek és közeli barátok lettek, de Héger házas ember volt. Charlotte nemsokára visszatért Angliába, de a férfi iránt érzett ragaszkodását magával vitte. Egy levelében így írt neki: „Se éjjel, se nappal nem találok nyugalmat vagy békét. Monsieur, a szegényeknek nincs szükségük sokra ahhoz, hogy éljenek. Csak azokat a morzsákat kérik, amik leesnek a gazdag emberek asztaláról.”

Minden kétséget kizáróan vénlány lettem – írta Charlotte később, abban az időben, amikor a Jane Eyre-en dolgozott. Nem maradt ideje arra, hogy a saját szerelmi életének a kudarcán rágódjon, amíg mások gyerekeit tanította, félvak apját ápolta, drogfüggő öccse ingeit varrta, és testvéreivel együtt besegített a szolgálók munkájába is. Ez az élet mégis lehetőséget adott neki arra, hogy miután ágyba fektette édesapját, az estéket írással töltse.

Charlotte Gainsbourg mint Jane Eyre az 1996-os filmben (rendezte: Franco Zeffirelli)
Charlotte Gainsbourg mint Jane Eyre az 1996-os filmben (rendezte: Franco Zeffirelli)Michael Ochs Archives / Getty Images Hungary

Bűn kontra erény

A jelenetet, amelyben Jane úgy dönt, nem él bűnben Rochesterrel, Charlotte talán magának szánta emlékeztetőül. Akárhogy is, a főhős elhatározza, hogy ha nem lehet a férfi egyenlő társa, akkor nem lesz az sehogy.

Nancy Pell irodalomkritikus szerint Jane elutasítása egyben a társadalmi és gazdasági intézmények elutasítása is. „Tudva, hogy nevelőként évente harminc fontot kereshet, Jane elutasítja, hogy szerető váljon belőle, vagy hogy megvásárolják rabszolgának” – írja.

A meghiúsult esküvő (Charlotte Gainsbourg és William Hurt)
A meghiúsult esküvő (Charlotte Gainsbourg és William Hurt)Michael Ochs Archives / Getty Images Hungary

Jane önmagát és a saját életét részesíti előnyben, amikor talpra áll. Úgy tűnik, ettől kezdve a sorsa is jóra fordul, találkozik a Rivers nővérekkel és bátyjukkal, St. Johnnal, aki befogadja és tanári állást biztosít neki a faluban. Közben Jane nagyobb összeget örököl. Már csak egyetlen dolog választja el a boldogságtól, St. John házassági ajánlata, ami nem tűnik kevésbé kegyetlennek, mint Rochesteré: a férfi elvárja tőle, hogy misszionáriusfeleségként kövesse Indiába, anélkül, hogy szeretné. Jane végül inkább szembenéz a bűnével, mint hogy St. John mellett az erényes élet lehetőségét válassza. Visszatér Thornfieldbe, és miután Rochestert és St. Johnt is visszautasította, egyedül a maga ura. Eddig a pontig Jane és Mr. Rochester románca értelmezhető egy #metoo sztoriként, de végül Jane önszántából, szerelemből dönt a visszatérés mellett, és ezzel válik a Jane Eyre egy független nőről szóló történetté. 

1840-ben ez az attitűd, Jane önmaga iránti szeretete háborította fel az olvasókat, ma viszont a Rochester iránt érzett szerelme tűnhet sokkolónak. Charlotte egy alkalommal így felelt nővéreinek egy hősnőkről szóló vitájukban: „Mutatok nektek egy hősnőt, aki éppen olyan egyszerű és kicsi, mint én, de olyan érdekes, mint bármelyikőtöké.”

Oszd meg másokkal is!
Mustra