Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Valaki tudatosan vásárol, más az élmények ajándékozására esküszik, de abban mind egyetértünk, hogy van még mit tanulnunk egymástól. Szerkesztőségünk tagjai mondják el, ők hogyan igyekeznek fenntarthatóvá tenni az ünnepeket.
Karácsony. Hagyok időt, hogy mindenki megforgassa a szájában ezt a szót, megfigyelje önmagát, hogy milyen érzéseket vált ki belőle, milyen emlékeket idéz fel. A gyöngyöző gyerekkacajtól hangos emlékfoszlányok között biztosan felvillan néhány kép az elkeseredett, meggyötört és kiégett önmagunkról, aki valamelyik zsúfolt bevásárlóközpontban pihen egy Barbie babáért, Xboxért, Én kicsi pónimért, Star Wars legóért vívott küzdelem után. És akad ott néhány csalódott arcocska is, ami lebiggyedt szájjal mered egy űrhajóskönyvre, társasjátékra vagy rollerre, ami nem szerepelt tulajdonosa többoldalas karácsonyi kívánságlistáján. Jó eséllyel látunk egy asztalt teli ételmaradékokkal – fél disznóval, fél tucat kacsa combjával, bánatos halfejekkel citromkarikával a szájukban –, amik vélhetően húsvétig sem fogynak el, de a szemetes már tele van csomagolópapír-galacsinokkal.
Lássuk be, hogy a karácsony nem a környezettudatosságról szól. Még ha ezúttal azzal a szándékkal is indultunk neki az ünnepeknek, hogy a lehető legfenntarthatóbban bonyolítsuk le ezt a néhány őrült napot, akkor sem egyszerű kitartani az elhatározásunk mellett. Elmondjuk, hogy mi hogyan próbáljuk átvészelni a karácsonyt úgy, hogy közben a lehető legkevesebb kárt okozzuk a bolygóban.
Minőségi idő
Mózes Zsófi
Hiába a mindennapos igyekezet, szerintem karácsonykor a legtöbben hajlamosak vagyunk háttérbe szorítani a környezettudatosságot. Pedig éppen ez az az időszak, amikor a legfontosabb lenne odafigyelni arra, hogy miből és mennyit vásárlunk. Megfigyeltem magamon, hogy a hangulat, az érzés az, amire kiskorom óta szívesen emlékszem vissza, de képtelen lennék felidézni, hogy melyik évben mit kaptam. Éppen ezért én például már évek óta igyekszem a tárgyi ajándékokat élményekkel és általam készített dolgokkal kiváltani, aki pedig kevésbé jó a meglepetések kitalálásában, megkérdezi a másikat, hogy mire vágyik, így elkerülhető a rengeteg felhalmozott zokni és bögre.
A csomagolópapírt lassan a tágabb család is maga mögött hagyja, bár ez leginkább anyukám érdeme, aki piros párnahuzatokat rendszeresített a feladatra. Így mindenki kap egy-egy párnahuzatot, amiben az adott napon kivételesen ajándékok vannak párna helyett. Szerintem szuper megoldás, hiszen így csomagolópapírt és ajándékzacsit sem használunk, az ünnepek után pedig a huzatok is visszatérnek szürke hétköznapjaikhoz.
Mi egyáltalán nem ragaszkodunk a hagyományos, sokfogásos ebédhez és vacsorához sem. Bár inkább miattam, és nem a fenntarthatóság miatt, de a tág családi körben mindenhol lesz vegetáriánus vagy vegán opció is, ami végül mégiscsak hozzájárul a környezettudatosabb ünnepléshez. Sokat segítene szerintem az is, ha kicsit lazábban állnánk az egész témához, nem akarnánk mindenáron minden másodunokatestvérünket megajándékozni, és nem kellene az ötfogásos vacsora után még háromféle bejglit végigenni. Az ajándékok után való kajtatás és a konyhában töltött napok helyett érdemes lenne minőségi időt szánni azokra, akikkel tényleg szívesen vagyunk.
Karácsonyi ártalomcsökkentés
Balázs Barbara
Környezettudatos karácsony? Szuper lenne, ha a miénkre így gondolhatnék, de egyelőre csak azt tudom elmondani, hogy hogyan próbálok ártalomcsökkenteni. Ez fontos téma, amiben középutat próbálok keresni az esztelen vásárlógörcs és a karácsonyshaming között. Szerintem a karácsony klassz dolog, és lehet úgy is örülni neki, hogy az ember nem termel tonnányi szemetet, és nem visz haza új LCD-tévét.
Nekem két dolog segít. Az egyik a kellő mennyiségű idő, a másik a tudatosság. A kellő idő elengedhetetlen: hétköznap is akkor kerül haza a felesleges műanyag meg a haszontalan holmi, ha időnyomásban vagyunk. Ilyenkor jön a gyorskaja meg a gyorsajándék. Ha viszont van mód komótosabbnak lenni, ha kevesebb a kapkodás, akkor kevesebb a junk is.
A tudatosság ahhoz kell, hogy az ember felvértezze magát a vásárlócsapdák ellen. Például úgy, hogy átgondoljuk, kiknek szeretnénk ajándékot adni, mit szeretné(n)k főzni, és mit szeretnénk csinálni a téli szünetben. Ha összeírom, hogy milyen kedvenceket fogok elkészíteni, akkor sokkal kisebb eséllyel teszek be „A” bevásárláskor még egy akármit a kosaramba. És még kisebb az elcsábulás veszélye, ha online vásárlok be. Amikor az életidegen plázafényben a Last Christmasre kell szlalomoznom a boltban, biztos, hogy több marhaságot veszek, mint ha otthon pakolok ki és be a virtuális kosárba. És persze az sem baj, ha az ember keresi a tárgyi ajándékok alternatíváit is.
Mentsük meg a világ pontyait!
Fejes Réka
A karácsony az év egyik legkevésbé környezettudatos időszaka. Úgy gondolom, hogy ha ezen változtatni szeretnénk, régi, rossz berögződésektől kell megszabadulnunk, például hogy a szeretet és az ajándékok mennyisége vagy ára között egyenlőségjelet teszünk ki, vagy hogy egy valamire való karácsonyi vacsorát elképzelhetetlennek tartunk megemészthetetlen mennyiségű étel, főleg hús nélkül. Én idén arra koncentrálok, hogy mindenki olyan ajándékot kapjon, amire valóban szüksége van. A teraszon élő cukorsüvegfenyőnk – ez az egyetlen fenyő, ami hosszú távon komfortosan érzi magát cserépben – második alkalommal költözik majd be a lakásba az ünnepekre. Miután pedig tavaly sírva fakadtam az egyik nagy hipermarket halaspultja előtt, úgy döntöttünk a barátommal, hogy szenteste vegán vacsorát készítünk.
A kulcsszó a tartósság
Kövess Péter
Nekem még bőven lenne hova fejlődnöm ezen a téren. Egyelőre ott tartok, hogy egy 30 éves orosz műfenyőt használok, ami ugyan csak nyomokban emlékeztet fenyőre, de legalább olyan elnyűhetetlen konstrukció, hogy létezni fog, amíg a világ világ, nem veszek újabb díszeket, illetve újra felhasználom azokat az ajándékzacskókat, amiket korábban kaptam. Talán azt is ide lehet sorolni, hogy pár családtagommal megbeszéltük, hogy nem veszünk egymásnak semmit, mert mindenki rendelkezik elegendő számú bögrével és minden egyébbel is, ami a fennmaradáshoz szükséges.
Tárgyak nélkül boldogan
Csonka Balázs
A legnagyobb gond a karácsonnyal szerintem nem a fa vagy a csomagolópapír, hanem egyszerűen az, hogy rengeteg fölösleges dolgot veszünk. Ez persze az év többi részére is éppúgy igaz, de a kiemelt időszakokban, amilyen a karácsony lesz vagy a Black Friday volt, még hangsúlyosabb ez a trend. Utóbbi kapcsán például a Google és a Kantar közös, reprezentatív mintán végzett kutatása szerint minden második vásárló vett olyasvalamit, amit korábban nem tervezett beszerezni. Eközben persze mindenki lelkesen bólogat, hogy az ünnep nem erről kell, hogy szóljon. Nem a tárgyakról, hanem az emberekről.
Ma, amikor a csapból is az folyik, hogy a tárgyak előállítása és logisztikája mekkora szennyezőanyag-kibocsátással, közvetetten pedig milyen súlyos következményekkel jár, jó volna eszerint is élni, ajándékozni, ünnepelni. Lehet például tárgyak helyett élményeket, szolgáltatásokat ajándékozni. Hangulati késztermékek nélkül, kreativitással, odafigyeléssel, ráfordított idővel ünnepi hangulatot teremteni. A lényeg, hogy a (környezettudatos) szándék mögött minél jobban lássuk az arányokat is, hogy minek mekkora is az a bizonyos lábnyoma valójában. Meg persze azt, hogy az érzéseket nem a tárgyak hozzák. A tárgyak helyettesíthetők.
Műfenyő, a környezettudatosság netovábbja?
Sáfár Zsófi
Nagyszüleim jó pár éve praktikussági okokból döntöttek a műfenyő mellett – aminek láttán egyébként képes voltam fenyőillatot hallucinálni –, én pedig sokáig azt gondoltam, hogy ez a legjobb módja a környezetkímélő, hagyománytisztelő és meghitt hangulatú karácsonyozásnak. Pedig van ennél sokkal jobb megoldás is, például ha földlabdás, cserepes fenyőt veszünk, amit az ünnepek után vissza lehet vinni az eladóhelyre, vagy el lehet ültetni a kertben. Újabban ezzel nyaggatom a családot, meg a LED-es égőkkel.
Ami az ajándékozást illeti: jó pár éve messziről kerülöm a bevásárló központokat, és ma már csak saját készítésű holmikkal vagyok hajlandó meglepni a szeretteimet – ami egyébként sokkal élvezetesebb és izgalmasabb mutatvány, mint plázákba rohangálni, és általában sokkal jobban értékelik is a végeredményt. A családi konszenzus pedig az, hogy mindennapos használati tárgyakat, fogyóeszközöket adunk egymásnak – némi kreatív, egyedi, személyre szóló csavarral –, esetleg valamilyen élményt, vagy – ahogy én is – DIY apróságot, ami szintén nem lehet haszontalan tárgy. Újrahasznosítani és a csomagolást mellőzni viszont nagyon is ér.
