1535 júliusában VIII. Henrik és több mint hétszáz főt számláló udvartartása grandiózus körutazásra vállalkozott, melynek során mintegy harminc királyi palotát, előkelő rezidenciát és vallási intézményt látogattak meg. Bár a király látogatása fontos presztízseseménynek számított országszerte, Henriknek valójában egészen más oka volt a folytonos továbbállásra: grandiózus mulatozásai elviselhetetlen állapotokat hagytak maguk után – olvasható a History hasábjain.
Buli után jöhet a takarítás
Az uralkodói rezidenciákat – köztük Henrik kedvencét, a londoni Hampton Court palotát – folyamatosan ki kellett üríteni, hogy a szolgák kitakaríthassák a mulatságok után hátrahagyott ételmaradékot, emberi és állati ürüléket, kormot, patkányokat és más fertőző élősködőket, az orrfacsaró bűzről nem is beszélve. Az udvar számára tenyésztett állatokat és termesztett növényeket szintén igencsak megritkították a királyi partik, ezért időre volt szükség ahhoz, hogy újra rendelkezésre álljon a megfelelő mennyiségű ételalapanyag.
Emiatt Henrik és gigantikus udvartartása folyamatosan vándorolt a király tulajdonában lévő hatvan palota között, abban a reményben, hogy így valamelyest tiszta körülmények között élhetik napjaikat. Igyekezetük azonban hiábavalónak bizonyult: bármely helyre vetődtek, néhány napi mulatozást követően újra kibírhatatlan mocsokban találták magukat. Már csak a társaság létszáma is lehetetlenné tette a paloták rendes kitakarítását – ezért újfent szedték a sátorfájukat.
Tömegnyomor, rágcsálók, ürülék
Habár a korszak egyébként sem éppen a magas szintű higiéniájáról ismert, az uralkodói paloták, kastélyok és más rezidenciák túltettek a köznép lakhelyein mocsok és kosz tekintetében. A történelem leghíresebb uralkodói sokszor meglepően szörnyű körülmények között éltek. Nagy Katalin cárnő palotáját szörnyű szagok, tömegnyomor, tetvekkel benépesített bútorok és túlcsorduló éjjeliedények jellemezték.
A francia XIV. Lajos a legtöbb ábrázoláson csillogó körülmények között jelenik meg. A festmények szerencsére nem képesek átadni a Napkirály versailles-i kastélyában terjengő bűzt, melynek okozója az a több száz, mosatlan ruhadarab volt, amelyet egy szellőzésmentes kis szobában tároltak. Egy másik 17. századi uralkodó, II. Károly angol király imádott, de bolhás törpespánieljeivel aludt együtt, minek következtében a királyi hálóterem sem a tisztaságáról volt híres.
Az angolvécé és a csatornahálózat feltalálása előtt azonban a legnagyobb gondot az ürülék okozta – véli Eleanor Herman történész, a The Royal Art of Poison című könyv szerzője. Az uralkodókat kiszolgáló kurtizánok olykor még arra is lusták voltak, hogy bilit keressenek maguknak, ezért egyszerűen a lépcsőn, az átjáró folyosókon vagy épp a kandallónál végezték el a dolgukat.
Henriknek nem csak a feleségeivel gyűlt meg a baja
A VIII. Henrik életét kutató Alison Weir történész szerint a hírhedt angol király folyamatosan harcolt a mocsok ellen, amit hihetetlenül nagy létszámú udvartartása hagyott maga után. Az uralkodó szőrmével körbebástyázott ágyban aludt, hogy távol tartsa magától a rágcsálókat és más kártevőket, és szigorúan megtiltotta alattvalóinak, hogy összetapicskolják a falakon lógó gobelineket. A falakra nagyméretű piros X-eket festetett, így próbálván figyelmeztetni az embereket, nehogy az érzékeny helyekre vizeljenek. Igyekezete azonban fordítva sült el, ugyanis udvaroncai céltáblaként kezdték használni az elrettentésnek szánt jelzéseket. A királynak arról sem sikerült meggyőznie alattvalóit, hogy ne hagyják szerteszét – többek közt az ágyban – a mocskos tányérokat és edényeket.
Henriknek a konyhai személyzettel is meggyűlt a baja, a szakácsok ugyanis előszeretettel feküdtek meztelenül a forró tűzhely mellett. Először rendeletben tiltotta meg ezt a botrányosnak vélt szokást, majd megparancsolta a szolgáknak, hogy vásároljanak megfelelő öltözéket a konyhaszemélyzet számára.
Azonban a takarítás sem épp a leghigiénikusabb módon történt. A szolgáknak edényekbe és kádakba kellett végezniük a kisdolgukat, majd az így összegyűjtött vizeletet felmosásra használták. Az így keletkezett bűz az egész kastélyban elterjedt, ami újabb problémákhoz vezetett. Végül Henrik és népes tábora inkább odébbállt, távollétükben pedig megkezdődhetett a palota megtisztítása, és ez legalább négy héten át tartott.
Henrik rendszeresen fürdött és gyakran cserélte az alsóneműjét, ez azonban ritkaságszámba ment az európai uralkodók körében. XIV. Lajos és Kasztíliai Izabella egész életükben talán kétszer, ha fürödtek, Marie Antoinette havonta egyszer vett fürdőt – meséli Herman. A 17. század elején uralkodott I. Jakab angol király soha életében nem fürdött, nem véletlen, hogy imádták őt a tetvek. Hozzá kell tenni persze, hogy abban az időben a nyugat-európai közvélekedés a fürdést egészségtelennek tartotta.
A Napkirály udvara sem ragyogott mindig
XIV. Lajos az abszolutizmus szellemében úgy döntött, egyetlen helyre koncentrálja uralkodói jelenlétét, ezért 1682-től a gigantikus versailles-i kastély lett a francia királyok állandó lakhelye. A döntés nem vált éppen a higiénia javára: a kastélyban és a körülötte elterülő birtokon mintegy tízezer királyi rokon, arisztokrata, udvari hivatalnok, szolgáló és katonatiszt élt, minek következtében a pompájáról híres uralkodói rezidencia legalább olyan mocsokban fürdött, mint egy nagyvárosi sikátor.
A feljegyzések szerint Marie Antoinette-et egyszer kerti sétája közben telibe találta egy, a kastély ablakán kidobott székletdarab, a királyné konyhájában pedig gyakran mérgezték meg az ételeket az eldugult és szétrozsdásodott vas és ólom vízelvezető csövekből szivárgó vizeletmaradékok. A túlterhelt latrinákból gyakran csorgott le a vizelet az alattuk található hálószobákba, köztük a királyi pár gyerekeinek szobáiba is.
Az elégtelen higiéniai körülmények számtalan halálesetért voltak felelősek a korabeli Európa királyi udvaraiban. Egészen a 19. századig kellett várni, mire a technikai fejlődés a mindennapi higiénét is forradalmasította, így az uralkodói paloták is tisztább, egészségre jóval kevésbé káros hellyé válhattak. A királyi családok tagjai ma is gyakran vándorolnak egyik lakhelyükről a másikra, napjainkban azonban már nem a tisztátlan körülmények miatt, hanem pusztán kedvtelésből.
