Képzeljük el a Balatont, sőt az egész Tapolcai-medencét egy kicsit másképp. Nyolcmillió évvel ezelőtt ugyanis nem volt tele nyaralókkal, békésnek sem nevezhetnénk, sőt még a Balaton sem volt ott: a Pannon-tó visszahúzódása után mocsaras terület volt, majd meghasadt a föld, és vulkáni működés indult el. Ez utóbbi kisebb-nagyobb megszakításokkal több millió éven keresztül zajlott. Robbanásoktól volt hangos a térség, kőzetdarabok süvítettek a levegőben, vulkáni kúpok nőttek ki, kiömlő láva formálta a felszínt. Az utolsó Balaton-felvidéki vulkán 2,5 millió évvel ezelőtt tört ki, aztán szépen elcsendesedett minden. A Tihanyi-félszigeten lévő Külső-tó vize azonban a mai napig egy kialudt vulkán kürtőjében nyugszik. A nyolcmillió évvel ezelőtt zajlott vulkáni működést követően a forró vizes források gejzírkúpokat hoztak létre. Tihany és környéke mind a mai napig igazi aranybánya a vulkanológusoknak és vulkáni képeskönyv a látogatók számára.
Harangi Szabolcs geológus, vulkanológus mesélt nekünk arról, mi is történt pontosan a területen:
A Tihanyi-félszigeten lévő vulkáni képződmények egy 8 millió évvel ezelőtti kitörési esemény tanúi. Ez a vulkáni terület része a Balaton-felvidék bazaltvulkáni mezőjének, mégpedig a Hegyestűvel együtt annak legidősebb tagja. A vulkáni mezők olyan vulkánok, amelyek esetében mindig máshol tör fel a magma, mindig máshol alakul ki egy tűzhányó, ami általában csak rövid ideig működik és nem tör ki újra. A másik egyedi vonás, hogy a kitörések, egy-egy vulkán felépülése között hosszú idő, olykor akár több tíz- vagy több százezer év is eltelhet, azaz nagyon hosszú lehet a szunnyadási idő. Egy vulkáni mező ilyen módon akár több millió éven keresztül is aktív maradhat.
A Bakony–Balaton-felvidék vulkáni mező 8 millió éve kezdett működni. A Tihany és Hegyestű vulkáni működése után jelen ismeretünk szerint több mint 2 millió évig nem volt kitörés, majd 4,5 millió évvel ezelőtt újult fel a vulkanizmus. A legutolsó kitörések 2,5 millió évvel ezelőtt voltak.
A Tihany az egyik legkomplexebb vulkán
Több központból is zajlottak a kitörések, ezek közül a legnagyobb a mai Külső-tó területe lehetett. Kezdetben viszonylag sekély mélységben történtek a robbanások, amikor a bazaltos magma a még laza, vízzel telített homokos üledékkel keveredett. Ami egyedi és érdekes Tihany vulkánossága esetében, hogy e képződmények felett gyakoriak az olyanok, amik arra utalnak, hogy a kitörési felhő vízgőzben nagyon telített volt. A sok víz pedig azt jelzi, hogy a magma egy olyan víztartó rétegbe nyomult, ahol a törések, repedések mentén nagyobb mennyiségű vízzel találkozott. A nedves üledékbe olykor a kürtőből kirepített nagyobb kőzetblokkok csapódtak. A becsapódások nyomai ma is láthatók: az üledék beroggyant, besüppedt alatta. Nemcsak a Külső-tó területe volt aktív, hanem a jelenlegi Füredi-öböl irányában is kellett lennie kitörési központnak.
A vulkáni működés vége felé megváltozott a kitörés jellege. A bazaltos magma most már anélkül jutott a felszínre, hogy vízzel keveredett volna. Látványos lávatűzijáték-kitörések jelentették a finálét. A vulkáni működés után széles kráterek maradtak vissza, amelyeket a tó vize töltött ki. A vulkáni hamuanyag egy része bemosódott a tóba, kisebb-nagyobb deltákat alakítva ki. A kráterperemeken sok helyen törtek fel forró vizes források, amelyekből karbonátos és kovás anyag vált ki. Ebből lettek a híres gejzírkúpok. Vélhetően itt nem egy klasszikus gejzírmező működött, hanem sok-sok hévforrás alakította ki ezeket a formákat.
Ma is láthatjuk a vulkáni kürtőket?
Az egykori vulkánok nagy része lepusztult. Ami megmaradt, az ellenálló kürtőzóna, illetve a széles krátereket olykor kitöltő lávatavak bazaltjai. A vulkáni működés rendkívül változatos volt, mondhatni, a bazaltvulkáni működés minden típusa előfordult itt. Ez a terület ezért is különleges vulkáni örökség. Fontos értéke a Bakony–Balaton UNESCO Geoparknak, és sokat mesélnek róla a közelmúltban felújított és újonnan létesült vulkanológiai tanösvények (Tűzgyűrű tanösvény, Badacsony; Bazaltorgonák tanösvény, Szent György-hegy és Tűz útja tanösvény a Hegyestűtől a Kopasz-hegyig).
A gejzírkúpok is különleges látványosságot jelentenek: annak idején kiterjedt geotermális mező alakult ki a területen. A forráskúpok számát az 1900-as évek elején mintegy 150-re becsülték, ma még mindig legalább félszáz ismerhető fel. A többnyire kúp alakú formák olykor összefüggő gerincet formálnak, például Hosszú-hegyen, valamint a Csúcs-hegy és Nyereg-hegy között. Számos helyen pompásan megőrződött a forró vizes oldatot szállító csatorna is.
Valóban létezett a Balaton előtt a Pannon-tó?
A Pannon-tó a Balatonnál jóval korábban létezett: 9-14 millió évvel ezelőtt változó kiterjedésű tó volt, ami térségünket borította. A folyók hordalékai egyre jobban feltöltötték, így 6,5 millió éve már szinte teljesen eltűnt, és a helyét folyóvizes, mocsaras terület vette át. A Balaton kialakulásának kezdete 13-15 ezer évvel ezelőttre tehető, amikor a Bakony felől érkező patakok és a Zala folyó feltöltötték a tektonikai mozgások során kialakult és szél által mélyített süllyedéket. Eleinte több kisebb tó jött létre, egységes vízfelület csak nagyjából 5000 éve alakult ki. A Balaton medre a Bakony és Balaton-felvidék, valamint a Somogyi-dombság kőzetsorozatai között lévő éles határvonal mentén jött létre tektonikai mozgások során. A víz elterjedése sokszor változott, a török hódoltság alatt például nagyobb volt a mostaninál. Ekkor a Badacsony és Szent György-hegy félszigetek voltak, míg Szigliget egy sziget.
Folynak még vulkanológiai vizsgálatok Tihany környékén? Mi most a belső tavak szerepe?
Vulkanológiai kutatásokat még most is végzünk Tihany területén. Bár a vulkáni működés rekonstruálását a századfordulón publikált tudományos közleményekben leírtuk, még mindig számos érdekes megfigyelést tehetünk a vulkáni működés lefolyására. A belső tavak ma már a békés turizmus helyszínei. A Külső-tó nádassal borított területén alig bukkan ki a víz, a Belső-tó ezzel szemben számos lehetőséget ad a vízi tevékenységre.
A Belső-tó látványos kirándulóhellyé vált
A két tó közül csak az egyik látogatható. A Külső-tó és környéke szigorúan védett, azaz turisták elől zárt terület. A különleges, halakban és madarakban gazdag élőhelyet az mentette meg a pusztulástól, hogy betemették a helyiek által korábban kiásott levezető árkot. A vizet a Balatonba akarták ereszteni, az így felszabadult értékes területeket pedig mezőgazdasági célokra használták. A vulkáni eredetű tó azonban ennél jóval értékesebb, és ma már megfelelően védik is. A Belső-tó pedig igazi turista- és horgászparadicsom. Halban gazdag, gyönyörű terület, amiről sajnos mára hiányzik a sűrű nádas. Emiatt azonban nagyszerű kilátás nyílik a partjáról, sőt ott található a híres Levendula Ház is, ahol földtörténeti érdekességeket és az interaktív kiállítás keretein belül mini működő vulkánt is láthatunk.
