Megtehetjük azt is, hogy a nagy napon teletömjük a kutyát nyugtatóval, de ha olyan szerrel szedáljuk le szegény állatot, ami csak a testét nyugtatja meg, mentálisan rosszul marad, arról nem beszélve, hogy egyre gyakoribbak a magántűzijátékok, amik a legváratlanabb napokon tűnnek fel az égen, tehát tényleg az lenne a legjobb, ha megtanítanánk neki, hogy ne féljen. Tóth Katinka, az MTA-TTK Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézet Pszicholbiológiai Kutatócsoportjának tagja magyarázta el az első Tudomány a kutyakiképzésben előadáson, hogyan segíthetünk a kutyának, hogy a tűzijátékos estéken is nyugodt maradjon.
Innen tudjuk, hogy stresszel a kutya
Sajnos a petárdázós-durrogós napokon évente több ezer kutya tűnik el, és 40 százalékuk soha nem kerül haza, 10 százalékuk pedig rövid időn belül meg is hal. Olyan ijedten rohangálnak, hogy nem könnyű befogni őket, simán befutnak az autók közé és balesetet okoznak, szóval közös érdek, hogy felkészítsük őket.
Nem minden kutya stresszeli szét magát a durrogástól, de ha a következő tüneteket látod, biztos, hogy problémát jeleznek: liheg, feszülten járkál, remeg, árnyékként követi a gazdáját, elbújik, mancsol, hány, bepiszkít, rombol, lefagy, szökik, nagyon ugat, esetleg bántja saját magát. Mindennek az az oka, hogy az erős hanghatások nem kontrollálható környezeti stresszt jelentenek a kutyáknak, akik egyébként sokkal jobban hallanak, mint mi: akár 60 ezer Hz-ig, míg mi csak 20 ezerig (az álló fülű fajtáknak jobb a hallása), a tűzijátéknak ráadásul van egy olyan mély frekvenciája, amit a kutyák fenyegetőnek találhatnak.
Hogyan tanítsuk meg őket, hogy ne féljenek?
Alapvetően háromféle fő tanulási módot különböztetünk meg: a hozzászokást (habituáció), az érzékenyítést (szenzitizáció) és a társítást (asszociáció).
Hozzászoktatni azonban nem lehet akármihez az állatokat. Ha úgy gondoljuk, hozzászoktatjuk a kutyát ahhoz, hogy nem kell félnie a dübörgő, mély hangoktól, és ezért jól elvisszük a Szigetre a Nagyszínpadhoz, hogy csak szokja a gyűrődést, akkor nagyon durván kiszúrhatunk vele (és magunkkal is persze). Túlságosan erős ingerhez ugyanis a kutyák ilyen módon nem tudnak hozzászokni. Ezt a mély vízbe dobást ingerelárasztásnak nevezik, és könnyen megtörténhet, hogy ennek hatására csak még erősebben fognak reagálni, azaz a hozzászokás helyett felérzékenyíthetjük őket. Ha viszont fokozatosan szoktatjuk hozzá (deszenzitizáció), azzal elérhetjük a célunkat.
A társításnak két fajtáját különböztetjük meg: a klasszikus és az operáns kondicionálást, amiknél (kicsit leegyszerűsítve) a kutya egy adott viselkedést/történést egy másikkal köt össze. A petárdás sztori esetében a klasszikus ellenkondicionálást lehet jól használni, azaz társítanunk kell a kellemetlen ingert, a számára borzasztó zajhatást valami számára nagyon kellemessel. A legjobb, ha emellett deszenzitizálni is van időnk. Ezt úgy tehetjük meg, hogy szép lassan, fokozatosan – ingerelárasztás nélkül! – a petárda/tűzijáték hangjához hasonló hangot hozunk létre, egyre hangosabbat, és ilyenkor mindig adunk neki valami finom falatot, valami nagyon finomat. Ezzel a még elviselhető mértékű, maximum enyhén kellemetlen ingert a kellemes következménnyel (például ínyencfalat) köti össze, és ha időben elkezdjük ezt a módszert, a tűzijáték napjára eljuthatunk oda, hogy nyugodtabban nézünk az este elébe. Ha nincs időnk a fokozatos felépítéshez, aznap este minden durranás után próbáljunk neki valami rendkívül finom falatot adni (ez az ellenkondicionálás).
Kik az érzékenyebb kutyák?
Tóth Katinka beszámolt egy átfogó kutatásról, amelyben azt vizsgálták, hogy melyek azok a kutyák, amelyek érzékenyebbek a petárdázásra/tűzijátékra. Ebben sokféle szempontot vizsgáltak, és az derült ki, hogy hajlamosabbak az érzékenységre az ivartalanított, idősebb, keverék kutyák, illetve azok, akiknek egyéb hangérzékenységük is van.
SOS nyugtatás
Ha nem sikerül végigvinnünk a deszenzitizációval egybekötött ellenkondicionálást, a tűzijáték napján a következőket tehetjük, hogy este ne kelljen nagyon izgulni:
– legyen a kutyán biléta a telefonszámunkkal (a csipet ugye nem kell mondani…)
– napközben jól mozgassuk meg egy hosszú sétával, játékkal
– a megfelelő nyugtató jelentősen segíthet csökkenteni a tüneteket
– létezik viharkabát, illetve köthetünk nyugicsomót, ezeknek az a lényege, hogy jó szorosan körbeölelik és ezzel nyugtatják a kutyát, és ha elég szorosak és a mellkast minél nagyobb felületen lefedik, meglepően jó a hatásfokuk (de a nyugicsomót 15 percnél tovább ne hagyjuk rajta)
– próbálkozhatunk feromonokkal és illóolajokkal, ártani nem fogunk velük, de ezeknek a készítményeknek csekélyebb a hatásuk
– alakítsuk úgy a környezetét, hogy biztonságosnak érezze: legyen kényelmes búvóhelye, boxa, kapcsoljunk neki lámpát, tegyünk be megnyugtató, vidám zenét
– tereljük el még időben a figyelmét játékkal, rágókával, tréninggel, mielőtt komoly pánikba esne
– a kerti kutyákat is vigyük zárt helyre
– ne hagyjuk őket egyedül, és próbáljunk mi sem stresszelni
– minden hanghatás után adjunk finom falatot
– az esti sétáltatás mindenképpen pórázon történjen
Az ignorálás sok tanulási folyamatban hasznos, de ebben az esetben nem. Ha látjuk, hogy izgatott, nyugodtan simogassuk, mondjunk neki nyugtató szavakat nyugtató hangsúllyal. Attól ne féljünk, hogy ezzel megerősítjük a félelmében, mert érzelmeket nem tudunk ilyen módon felerősíteni.
