Theodore Roosevelt volt Amerika huszonhatodik, egyben legfiatalabb elnöke: 1901-ben 42 évesen lépett a meggyilkolt William McKinley helyébe. Keménykezű republikánus volt, felvette a kesztyűt a nagy trösztök és a latin-amerikaiak ellen is, megszerezte a Panama-csatorna használati jogát, harcolt a korrupció ellen. Nagy szenvedélye volt a természetvédelem, rengeteg nemzeti parkot és vadrezervátumot létesített, erdőket ültettetett. 1906-ban nagy szerepet játszott az orosz–japán háborút lezáró portsmouth-i béke megkötésében és a német–francia konfliktus lezárásában, ekkor kapta meg a Nobel-békedíjat. 1912-ig tartó elnöksége alatt ő volt az első amerikai elnök, aki hazánkba látogatott.
Első felesége, Alice Hathaway Lee 1884-ben életet adott gyermeküknek, Alice-nek, ám a szülés után vesebetegségben elhunyt. Ugyanazon a napon vesztette életét Roosevelt édesanyja, Mittie is, ez pedig már sok volt a leendő elnöknek. Gyászában magába zárkózott, majd két évvel a dupla tragédia után feleségül vette Edith Kermit Carow-t, aki öt gyermeket, négy fiút és egy lányt szült neki. A kis Alice sorsa egyértelműen tragikusan kezdődött, édesanyja halála után szinte tehetetlen apja a nagynénje, Anna „Bamie” Roosevelt gondozásába adta.
Ilyen gyerekkorral nem csoda, hogy lázadó lett
A kislány tudta, hogy az anyja és a nagyanyja is meghalt, de Roosevelt soha nem beszélt vele erről, még a régi szerelmes leveleket is elégette. Bár az anyjáról nevezte el, képtelen volt Alice-nek szólítani, így állandóan Baby Lee-nek becézte. Alice – akinek nevét az elnök jelenlétében más sem ejthette ki a száján – 3 éves volt, amikor a nagynénitől visszaköltözött apjához és újdonsült mostohaanyjához. Kiderült, hogy ugyanolyan erős akaratú és jó szónoki képességgel megáldott ember, mint az apja, de akkoriban ez egy lánynál nem számított előnynek, sőt.
Ehhez vegyük még hozzá a feszültséget, ami Alice és az első feleségre erősen féltékeny Edith között alakult ki, máris érthetőbbé válik a kislány lázadó viselkedése. A mostohaanya képtelen volt kezelni saját érzelmeit, egyszer dühösen közölte Alice-szel, hogy ha az édesanyja élne, már halálra untatta volta Rooseveltet. A kislány emellett minden nap azzal nézett szembe, hogy féltestvérei nagyobb figyelmet kapnak apjuktól, mint ő valaha is. A feszült helyzet akkor közeledett igazán a robbanáspontjához, amikor Alice éles elméjű, vonzó fiatal nővé érett, és nem hagyta, hogy akárki irányítsa – beleértve az apját is, legyen az akármilyen pártnak vagy országnak az elnöke.
Az Egyesült Államok elnöke tehetetlenné vált, ha lányával került szembe
Alice nem engedte, hogy életébe beleavatkozzanak. Amikor mostohaanyja el akarta küldeni a háztól egy New York-i bentlakásos iskolába, azzal fenyegette meg politikai karrierjét építő apját, hogy valami olyat tesz, amivel nagyon csúnyán szégyenbe hozza. Roosevelt ismerve lánya makacsságát megijedt, és engedett, inkább ismét az egyedülálló, függetlenül élő Anna néni gondjaira bízta rakoncátlankodó gyermekét – zsákra a foltját. Ahogy egyre nagyobb figyelem irányult a Roosevelt családra, úgy lett egyre nagyobb ügy a pletykalapokban Alice független életmódja. Nem bízott egyetlen férfiban sem, nem tervezte, hogy férjhez megy, inkább élvezte az életet, milliomosok háza tetején táncolt, autót vezetett, pókerezett, lóversenyekre járt, és felemelte a szavát a nők egyenjogúsága mellett. Teljes ellentétévé vált annak az eszményképnek, amit apja, annak pártja, illetve az akkori közgondolkodás alkotott a nőkről.
Roosevelt dühében időnként ki akarta dobni az ablakon
Alice 17 éves volt, amikor apját elnökké választották, ezáltal egy csapásra a 20. század egyik legismertebb celebritása lett belőle. Éles nyelvét nem tartotta féken, sőt volt egy olyan feliratú párnája, miszerint „Ha semmi jót nem tud mondani másokról, jöjjön, telepedjen ide mellém”. Kígyót tartott háziállatként, gyakran viselte is társaságban a nyakán, mint egy kiegészítőt. Nyilvánosan dohányzott, rágózott, káromkodott, bulizott, ismerkedett, nadrágot hordott, kimaradt egész éjszaka, majd másnap délig aludt. Szívesen provokálta az embereket, szakította félbe apja fontos megbeszéléseit, és habzsolta az élvezeteket. Roosevelt 1908-ban néhány évre visszavonult az elnökségtől, ezután Alice-t kétszer ki is tiltották a Fehér Házból, mert nyilvánosan káromkodva szidta az új kormányzást. Egy alkalommal pedig apja utódja, William Howard Taft elnök feleségét ábrázoló vudu babát temetett el a kertben. Ebben az időben született meg Roosevelt híres mondása: „Két dolog közül kell választanom. Vagy az Egyesült Államokat vezetem elnökként, vagy Alice Rooseveltet próbálom kordában tartani. A kettő egyszerre nem megy.”
„Töltsd meg, ami üres, öntsd ki, ami tele van, és vakard meg, ahol viszket”
1905-ben részt vett az amerikai delegáció Japánba tartó utazásán, ekkor ismerkedett meg Nicholas Longworth-szel, a gazdag nőcsábász hírében álló kongresszusi képviselővel, aki osztozott utazási szenvedélyében, kalandvágyában. Alice azzal hívta fel magára a figyelmét, hogy ruhástul az őket szállító hajó medencéjébe ugrott, maga után hívva a képviselőt. 1906-ban összeházasodtak – Alice ekkor sem hazudtolta meg magát, az esküvői tortát egy karddal vágta fel. 1931-ig házasok maradtak, de gyakran léptek félre, és kapcsolatukat erősen megviselte, hogy politikai nézeteik különböztek, sőt egy időben Alice saját férje ellen kampányolt. Egyetlen, 1925-ben született gyermekükkel kapcsolatban Nicholas eleinte el sem akarta ismerni az apaságát (Alice naplóiból kiderül, hogy valóban nem ő volt az apa, hanem az asszony akkori szeretője).
Ennek ellenére vállalta a kislányt, de Paulina visszaadta apjának és anyjának mindazt a nehézséget, amit egy problémás gyerek felnevelése jelent: kezelhetetlen volt, depresszióval és különböző függőségekkel harcolt, mígnem 1957-ben túladagolásban meghalt, arra kényszerítve anyját, hogy nagymamaként gondoskodjon árván maradt 11 éves unokájáról (ezt tisztességgel meg is tette, Joanna és Alice nagyon szerették egymást).
Alice 1919-től, apja halála után aktívan politizálni kezdett, mindenről elmondta a véleményét, ám jó barátságot ápolt a Kennedy, a Nixon, és a Johnson családdal is. A szexuális forradalom egyik női vezéralakja volt, élete végéig kereste a kalandot, az izgalmat, szenvedélyesen élvezte az életet, sokat nevetett és gúnyolódott másokon. Ennek ellenére – legalábbis Eleanor Roosevelt szerint – boldog talán csak pillanatokra volt. Rendkívül hosszú élet adatott meg neki, túlélte a rákot és mindkét melle eltávolítását, majd 1980 februárjában, 96 éves korában hunyt el.
