A legjobb Robert Rodríguez-filmek – szerintünk

Vérözön és frappáns beszólások, zombik, vámpírok, természetfeletti lények, bérgyilkosok, igazságtevő zenészek és menthetetlen gonoszok. Robert Rodríguez filmjei külön világot alkotnak a filmtörténelemben, éppen ezért is szeretjük, ha olyat alkot, ami igazán hozzá való.

Az Alita: A harc angyala éppen a mozikban fut, egy ízig-vérig látványos, önálló, futurisztikus világot felépítő akciófilm, ami nem éppen a véres mivoltjáról híres. Robert Rodríguez filmográfiája igazán színes: mérföldhosszú remekművek, fergeteges B-filmek, ócska akciófilmek, de még szörnyen ronda animációval megáldott gyerekfilmek is szerepelnek rajta. Talán éppen ezért szeretjük annyira a mexikói rendezőt, aki ugyanúgy, mint Tarantino, tehetségének köszönhetően kapaszkodott fel a siker útján.

1992-ben készítette el az El Mariachi – A zenész című akciófilmjét, elképesztően kevés pénzből. A 7000 dolláros költségvetés azonban nem volt akadály, hogy a kritikusok ne magasztalják fel a filmet. Így aztán nem sok kellett Rodrígueznek, már készíthette is a folytatást: a Desperadót. Még ebben az évben álltak össze Tarantinóval, hogy két másik rendezővel összedobják a Négy szoba című, rövid epizódokból álló kis filmecskét. Ekkor a két rendező nagyon egymásra talált, egy évvel később már a véres és őrült Alkonyattól pirkadatig című vámpírhistóriát küldték mozikba.

Örök barátság: Rodríguez és Tarantino a Kill Bill 2. bemutatóján
Örök barátság: Rodríguez és Tarantino a Kill Bill 2. bemutatójánFotó: Kevin Winter / Getty Images Hungary

Rodríguez filmográfiájában számos olyan film van, amit talán ő maga sem tud megmagyarázni: a gyalázatos Kémkölykök-sorozat, a Cápalány és... nem is tudjuk, mi volt már a címe, szóval ezek rettenetek, nem is nagyon akarunk rájuk emlékezni, így most csak a legjobbakat gyűjtöttük össze!

7. Alita: A harc angyala

A most mozikban futó akciófilm szintén nem a klasszikus Rodríguez-film, egy kifejezetten látványos akciófilm, romantikával és egy jó adag sci-fivel fűszerezve. James Cameron szárnyai alatt készült, aki megerősítette, hogy a film Kisiro Jukito négy mangakönyvéből készült kombináció, és azt is elmondta, hogy nagyon reméli, több Alita-film is készülhet. Rodríguez pedig elárulta, hogy még évekkel korábban volt egy beszélgetése Cameronnal, aki bevallotta, bármennyire is szeretné, nem tudja megrendezni az Alitát, mivel a hátralevő karrierjét az Avatar folytatásaival akarja tölteni. „Mi lesz akkor A harc angyalával, kérdeztem, mivelhogy rajongóként nagyon is érdekelt a dolog” – mondta a rendező. Cameron csak ennyit válaszolt:

„Hé, ha megcsinálod a szkriptet, le is forgathatod.”

Így hát Rodríguez hazament, majd beletemetkezett a munkába. „Bármikor, ha kérdésem volt, felhívtam, elküldtem neki e-mailben, ő pedig nagyon részletesen válaszolt, ami nagy segítség volt.”

6. Az invázium

Egy elfeledett horror, ami közel sem olyan rossz, hogy így elvesszen a süllyesztőben. A Herrington High középiskolájába kalauzol, amely felett eljárt az idő. Nincs pénz semmire, a falak koszosak, a tanárok kiégtek. Mégis, az iskola folyosóin Amerika apraja-nagyja zsibong: nagymenők, drogosok, magányosok, sportolók. Küszködnek, lázadnak, mígnem össze kell fogniuk, amikor egy különleges jelenség üti fejét. Egy igazán kellemes sulihorror a 90-es évek végéről.

5. Machete

Úgy nézett ki, mint egy átlagos munkás az utcáról. Csakhogy ő a legenda, a páratlan készségekkel, gyilkoló ösztönökkel és visszautasíthatatlan sármmal rendelkező Machete. Az emlékezetes Grindhouse-film elején található kamu előzetesből nőtte ki magát Danny Trejo karaktere, akit tőrbe csalnak egy piszkos meló során, ezért kénytelen véres bosszút állni. Trejo egyébként folyamatos hívásokkal bombázta Rodríguezt, hogy meggyőzze, csinálja meg a filmet. Egyik nap Robert már kissé ingerülten mondta Trejónak, hogy miért nem küld csak egyszerűen egy SMS-t, mire Trejo átszellemült hangon mondta: „Machete nem SMS-ezik”. Ez aztán a karakter leghíresebb mondata lett a filmből.

4. Grindhouse: Terrorbolygó

A Tarantinóval közösen készített Grindhouse-filmek leginkább a 80-as évek többnyire videókazettán, vagy útszéli mozikban bemutatott B-filmjeit idézi meg. Mégpedig zseniális módon: minden jelenetben fricskát ad a parodizált műfajnak, kacsint a néző felé, aki pontosan érti ezeket az utalásokat. A sztori messze nem épkézláb, még csak nem is törekszik arra, hogy az legyen, épp ellenkezőleg. A jól ismert sablonokat, logikátlan ökörségeket pufogtatja, persze mindezt nyakig vérben. Totális szórakozás!

3. Alkonyattól pirkadatig

Közös agymenés Tarantinóval: a Gecko fivérek Amerika legveszedelmesebb bűnözői, akik kénytelenek menekülni, ám hamarosan egészen természetfeletti balhéba keverednek. A történet a speciális effektekért és maszkokért felelős Robert Kurtzman nevéhez fűződik, aki kérte Tarantinót, hogy írja meg a forgatókönyvet azért cserébe, mert annak idején a Kutyaszorítóban „levágott fül”-jelenetét bérmentve oldotta meg. Egyébként Tarantino is dirigálta volna a filmet, de inkább úgy döntött, a főszereplő karakterére fókuszál, és meghagyja a munkát Rodrígueznek. Érdekesség még, hogy a vámpírok vére csupán azért lett zöld, hogy a cenzorokon átmenjen a film.

2. Desperado

Az El Mariachival berobbanó Rodríguez már egy tekintélyes büdzsével és sztárokkal állhatott neki a Desperadónak, amely Mariachiról szól, az emberről, aki rendet tesz a világunkban: nem érdekli sem élet, sem halál, csak az, hogy a velejéig romlott kábítószerkirállyal, Buchóval leszámoljon. Egy badass Antonio Banderas, egy gyönyörű Salma Hayek és rengeteg fegyver: mi kell még egy tökéletes Rodríguez-élményhez? A film korhatára először NC-17-es volt (amely kizárólag 17 éven felülieknek szól, általában ritkán, rendkívül brutális vagy erotikus filmekre adják), így a stúdió kérésére ki lett vágva számtalan haláleset, hogy az R kategóriát (17 éven felülieknek szülői felügyelettel) megkapja.

1. Sin City – A bűn városa

Egyértelműen Rodríguez leghíresebb és leginkább kedvelt filmje. Nem hiába, hiszen egy elképesztően új formában, stílusban született meg a híres képregényíró, Frank Miller munkájából. Pedig megfilmesíthetetlennek tartották, és éppen ez adta a rendezőnek a kihívást. Egy noirba öltözött történet, fekete-fehér, kontrasztos képek, a bűn és a mocsok tiszta ábrázolása. A képregényíró Miller eleinte nem örült annak, hogy a rendező Mickey Rourke-ra szeretné osztani Marv szerepét. „A pasas a 9 és 1/2 hét-ből?”, kérdezte. „Csak várj, és ismerd meg őt!”

A találkozó napján Rourke olyan vehemensen rontott a szobába, hogy majdnem kitépte az ajtót a sarkából. Miután a színész távozott, Miller a következőt jegyezte fel magának: „Ma megismertem Mickey Rourke-ot.

Ő a megtestesült Marv.”

A különleges látványvilág miatt egyébként az egész filmet stúdióban forgatták, zöld hátterek előtt, és csak minimális kelléket vittek be: fegyvereket, autókat, asztalokat. A sikerből merítve aztán egy kevésbé zseniális, de szintén élvezetes második rész készült. A Sin City azóta is egy egyedi színfolt a filmtörténelemben.

Mustra