Már a kezdetek is nehezek voltak: Johann van Beethoven zenész és Maria Magdalena Keverich házasságából összesen hét gyermek született, a második, Ludwig 1770. december 16-án jött a világra – a pontos napot akkoriban még nem volt szokás feljegyezni, ezért csak a keresztelőről tudunk, amit 1-2 napos csecsemőkön végeztek el, Beethovenét pedig 17-én tartották. Az apa értett ugyan a zenéhez, de fényes karriert nem futott be, helyette ivott és gyakran verte végig a családtagokat. Mégis meglátta a tehetséget fiában, és sajátos módszerével tanítgatni kezdte.
Később zenetanárokat fogadott fel mellé, egyiket a másik után, abban reménykedve, hogy egy zenei zsenit, egy újabb kis Mozartot ad a világnak, aki rengeteg pénzt hoz a családnak. Kegyetlen módszerei és a normális iskolai oktatás hiánya azonban csupán sebeket ejtettek Beethoven lelkén. Sokan emlékeztek még életében a síró kisfiúra, akit fenyegetőző apja arra kényszerített, hogy éjjel-nappal gyakoroljon. Hiába komponált már 12 évesen, nagy terhet rótt rá, hogy családját nagyrészt neki kellett eltartania. Csupán 17 éves volt, amikor édesanyja halálhírére tanulmányait meg kellett szakítania, haza kellett költöznie, és évekig ő nevelte két legfiatalabb testvérét.
Beethoven rossz volt matekból
Hiába volt zenei zseni, a formális oktatás hiánya megmutatkozott életében. Különösen a matematikával boldogult nehezen. Miután 11 éves koráig megtanították összeadni és kivonni, már turnézni és zenét tanulni kellett indulnia. A szorzás és az osztás teljesen kimaradtak az életéből. Mivel nehezen boldogult a pénzügyeivel, élete végéig inkompetens üzletembernek tartotta magát.
Találkozott Mozarttal
A legenda szerint 1787-ben az ifjú és lámpalázas Beethoven Bécsbe utazva találkozhatott a nagynevű Mozarttal. Annak kérésére zongorázott is neki, de Mozart nem volt elragadtatva. Beethoven észrevette ezt, és azt kérte, hadd improvizáljon inkább valamit. Olyan inspirálóan hatott rá Mozart jelenléte, hogy nagyszerűen adott elő, a példakép pedig végre odafigyelt rá, és fel is hívta a figyelmet arra, hogy érdemes lesz megjegyezni maguknak ezt az ifjút, mert világszerte ismerni fogják a nevét. Akár megtörtént ez a valóságban, akár nem, Mozartnak igaza lett.
Nem romló hallása volt a legfőbb problémája
A legtöbben tudják, hogy Beethoven hallása fiatal korától egyre romlott, majd 49 éves korára meg is süketült. Ez egyrészt teljesen elkeserítette, olyannyira, hogy az öngyilkosság gondolatával is foglalkozott, ám ez volt az, ami rákényszerítette a szinte kizárólagos komponálásra a hangszeres játék helyett. Romló hallása miatt nehezen beszélgetett, ismerkedett másokkal. Mindemellett erős hasi fájdalmakkal is küzdött. Zordon, bezárkózó, magának való, beteges ifjú és felnőtt volt, aki ráadásul dührohamoktól is szenvedett.
A tudósok szerint hepatitis keserítette az életét, ez okozta az erős hasfájást, a sárgaságot, a bélbántalmakat, ám akkoriban ezt nem ismerték fel, így gyógyítani sem tudták. Később hozzácsapta még a tünetegyütteséhez a reumás lázat, bőr- és szívbetegségek hosszú sorát, a májcirrózist, állapotra pedig olyan súlyossá vált, hogy nem sokkal halála előtt 11 kilogrammnyi vizet műtöttek ki a hasából. Akkoriban az ilyen operációkat altatás nélkül végezték, ám Beethoven ekkor is humoránál volt, s Mózeshez hasonlította orvosát, aki képes volt vizet fakasztani a sziklából. Tüneteit a hajából vett minta alapján ólommérgezés is súlyosbíthatta, a megengedett érték százszorosát mutatták ki hajszálából.
A Michigani és a Washingtoni Egyetem kutatói szerint Beethoven szívritmuszavara egyébként hatással volt a zenéjére is, ez okozza a sokakat meglepő, hirtelen ritmusváltásokat.
„Amikor az ember szívverése egy szívbetegség miatt kiesik a ritmusából, ezt előrejelezhető minták szerint teszi. Úgy véljük, hogy ilyen mintázatokat hallunk Beethoven zenéjében is” – mondta Joel Howell, a Michigani Egyetem orvosprofesszora, aki szerint a 13., B-dúr vonósnégyes Cavatina-tétele erre a tökéletes példa, amihez Beethoven ráadásként a szorongatva instrukciót adta.
Kifejezetten szerencsétlen volt a szerelemben
Zenei zseniként a nők egy része rajongott érte, ám többségük ijesztőnek találta dühkitöréseit, szeszélyességét, rendetlen megjelenését, lakását, sőt az egyik hölgy, akinek udvarolt, gusztustalannak és félőrültnek nevezte. Beethoven vesztére főleg olyan nőkért rajongott, akik nem viszonozták érzelmeit, társadalmilag elérhetetlenek vagy házasok voltak. Egyik közülük magyar grófkisasszony volt, Beethoven 1806-os martonvásári tartózkodásakor lobbant lángra iránta. A Brunswick grófok Fejér vármegyei birtokán sétált nagyokat Brunszvik Jozefinnel, az eszményi nővel, az „örök kedvessel”. Máig nem tudni, pontosan történt-e köztük valami, ahogy az is kérdés, Beethoven leghíresebb szerelmes levelét neki címezte-e.
Annyi bizonyos, hogy Beethoven soha nem házasodott meg, gyermeke sem született, bár egyes források szerint Jozefin egy Minona nevű kislányt szült neki. Szerelmi élete műveiben maradt csak fenn, A Holdfény szonátát tanítványának és szerelmének, Julie Guicciardinak ajánlotta, illetve zeneórákat adott nem túl tehetséges, ám annál vonzóbbnak talált fiatal lányoknak. A tanulni vágyó fiúknak nem volt ekkora szerencséjük, hacsak nem voltak extrém tehetségesek, Beethoven ingerülten zavarta el őket.
Ezek voltak valójában az utolsó szavai
A halál 56 éves korában, 1827. március 26-án érte utol Bécsben. Ezután terjedt el, hogy utolsó szavaival azt suttogta, hogy most már hallja a mennyek muzsikáját, ám erre nincsenek meggyőző bizonyítékok. Egy másik mendemonda szerint ehelyett azt rebegte: „Tapsoljatok, barátaim, vége a komédiának.”, ám ez a klasszikus olasz commedia dell’arte utolsó sora. Beethoven közeli barátja, Anselm Hüttenbrenner jelen volt a tragikus esemény idején, ő visszautasítva az összes legendát azt állította, hogy a zeneszerző utolsó szavai a neki küldött üveg borral voltak kapcsolatosak, meglátva az ajándékot azt mondta: „Kár, kár, túl késő.”
