Megvan az a részlet az Oscar-díjas Cinema Paradisóból, amikor a kisváros papja minden filmet megnéz, hogy csengővel a kezében jelezzen Alfredónak, a mozigépésznek, ha egy csókjelenetet vagy bármilyen szenzuális részletet ki akar vágatni? Más világ volt, a tévé hiányában az egyszeri ember nem látott máshol ilyet, csak a moziban. Azóta nagyot fordult a világ, ha egy filmben nincs szerelmi szál (értsd: szex), akkor elégedetlenül borítjuk fel az asztalt, kárálva azon, hogy már megint csak valami ostobaságot próbálnak ledugni a torkunkon, pedig az adott színésznő melleiért vagy színész felsőtestéért fizettél. Persze ez a ritkább eset, mert mindent (is) fűt az erotika, de mégis: milyen az a hollywoodi szex?
Az álomgyárban minden rövid
Sokszor nemcsak a filmek épkézláb mondanivalója, de a szexjelenetek is rendkívül kurták. Persze mindez a cenzor által uralt idők hatása, illetve arról van szó, hogy a legtöbbször képmutató módon működő amerikai filmesek erkölcscsőszöket játszva szeretnék megóvni a beavatatlanokat az esetleges traumáktól, melyeket a valós ábrázolások okoznának.
Pedig a pubertás kapujában álló, a pattanásokkal felvértezett fiatalok 99,9 százaléka először a tévésorozatok vagy filmek világában találkozik a szexszel. És amit kapnak újra és újra: rövid, heves jelenetet egymást leteperő csókolózásról, egy-egy még-éppen-nem-meztelen női/férfi testet, két másodpercnyi nyögést és „igen, ez az!” felkiáltásokat, majd két boldog, kipirult, extázis magasságait és mélységeit megjárt, egymásra hangolódott embert. Hú.
Emlékszünk a Kapj el, ha tudsz egyik jelenetére, ahol a 16 éves Frank (főszerepben a gyerekarcú Leo DiCaprio) ágyba csábít egy légiutas-kísérőt? Rövid snittet láthatunk, ahol a nő önkívületben sikongató „igenemberré” válik, majd Frank benyögi: „A legjobb randim, amin valaha voltam.” Miközben tudjuk, hogy az egyetlen randi, amin valaha volt. Így ment neked is az első alkalmad, nem?
Csak gondoljunk bele, milyen lenne, ha hollywoodi filmek valósághűen ábrázolnák a szexjeleneteket! Leo például biztos nem két perc alatt rendezte le az esetet, ha a nő ennyire nagyon örvendett a dolgoknak: lehet, hogy keze ezt-azt megjárt, netán szájával is végigjárta tetőtől talpig a nő csodás testét… ugye, hogy furcsa lenne mindezt látni? Máris kiakasztónak találnánk a filmet, nem? Pedig mindazoknak, akik voltak már ilyen helyzetben, már rutinként tekintenek a jelenetsorra. Főleg, miután tudjuk, hogy a legtöbb tinédzser túl van a tucatnyi pornóélményén.
Na, és vajon milyen óvszert használnak?
A filmekben minden elnagyolt, ezt megszokhattuk: a szereplők sokszor meg se eszik a megrendelt menüjüket az étteremben, de az akcióhősök sem keresnek parkolóhelyet, a zsebükben pedig mindig van éppen annyi pénz, ami elég arra a reggeli kávéra vagy pohárka ginre. Ugyanez történik az ágyban is.
A filmbeli főhőseink sosem használnak vagy keresnek óvszert, kivéve, ha a történet szempontjából nem fontos elem (Felkoppintva, Juno), vagy éppen poénforrás (Cool túra, Jóbarátok). A nőnek nem kell pisilnie, ugyanígy a férfinak nincs szüksége arra, hogy a használt óvszert kidobja (és ha kidobja, azt ne az íróasztal melletti papírkosárba tegye). Ugyanakkor viszont ott az állandó idegesítő elem, mikor a nő az aktus végeztével azonnal magára húzza a takarót (nyakig), nehogy meglásson bármit is partnere, aki még nem olyan régen a lába között fuldokolt.
Na persze, régen rossz, ha Hollywoodra marad a feladat, hogy beavasson bárkit is, de mégis, mivel ezek a filmek a legnépszerűbbek, alapvető irányt mutatnak és diktálnak. Így aztán nem meglepő, ha a zsenge férfiú Don Juanként érkezik a randira, és egyrészt azt hiszi, az első alkalom során már beadja derekát szíve választottja, és hiszi, hogy 30 másodpercnyi interakció elég arra, hogy örömködve ugráljanak (egymáson), kielégült fejjel. Hé, 16 13 évesek: a szex több, mint pár csók, nyakpuszi és párnák közül feltörő izzadt elégedettség.
A maszturbálás nem vicc!
Hiába a leggyakoribb cselekvés a földön az önkielégítés, mégis a hollywoodi filmekben furcsamód csakis két helyzetben létezik: ha főhősünk reménytelenül szomorú (pl. elmerült a magányban), vagy ha ez a cselekvés poénforrás, mert mondjuk, a főhőst nevetség tárgyává teszi a kedves forgatókönyvíró. A maszturbálás nem egy normális, egészséges dolognak van beállítva, legtöbbször olyan helyzetben láthatjuk, amikor a karakter meg van borulva.
Ugyanez történik a fétisekkel: valami sötétet és furcsát rejt az, amikor valakinek kell valami őrült plusz ahhoz, hogy jobban élvezze a szexuális aktust. Sokszor ezek a dolgok el vannak bagatellizálva, még akkor is, amikor a főhős szexuális szokásaira van felépítve a film: lásd A szürke ötven árnyalatát, ahol Christian Grey múltja és jelene nem más, mint hatásvadász eszköz. De nincs másként a vibrátorral vagy bármilyen segédeszközzel kapcsolatban, amely szinte minden esetben csak akkor tűnik fel, ha a karaktert őrültnek, magányosnak, szomorúnak, mániákusnak (és a többi) szeretné a film beállítani.
Na de mi következik mindebből? Egészen sokkoló dolog: Hollywood prűd. Legalábbis próbál annak látszani, merthogy közben mindig innen árad a mozgóképi szexuális túlfűtöttség. Kicsit annak a védőnőnek az esete, aki bemegy a nyolcadikosokhoz, elmondja, hogy létezik a két nemi szerv, ezek interakciójából születik a gyerek, miközben pontosan tudja, hogy a fél osztály már elvesztette azt, amit nemigen lehet visszaszerezni.
Hollywood és az ideális szex
Még mindig kissé sokkoló, hogy egy ennyire nyílt gondolkodású világban a mainstream filmek milyen elmaradott értékek alapján mutatják be a szexuálist. Persze az ellenkezője sem járható út, amikor például A szépség és a szörnyeteg egyik karakterét szinte teljesen alaptalanul, a történet szempontjából pedig funkciótlanul homoszexuálissá avanzsálják, csak mert „kell”, ez a trend. Ahogy az sem megoldás, hogy bármilyen heteroszexuálistól eltérő beállítottságú embert csupán pejoratív értelemben mutassanak be. Hollywood viszont kicsit kifordítva működik, ez legtöbbször erőltetett lesz.
De alapvetően bármilyen irányultságtól függetlenül kijelenthetjük, hogy a fősodorba tartozó filmek képtelenek elszakadni attól, hogy olyan szexuális aktust ábrázoljanak, ami egy ideális állapotot mutat: egy irányt, ahogyan mi is élvezni akarjuk a szexet – minimális előjátékkal, védekezés nélkül, közös elélvezéssel, ami után aztán a cigaretta olyan igazán jólesik a lehúzott redőny mögül beszűrődő fényben. Lehet, mindez jól is van így. Hiszen nem a kínkeserves valóságot keressük a mozivásznon és a tévék képernyőin, nemde?
