Már 17. évadát tapossa a Griffinék mindennapjait bemutató animációs szitkom, többnyire töretlen sikerrel. Egyedi humorával, fantáziadús gagjeivel stabil és népes rajongótábort toborzott magának, friss társadalomkritikájával, közéleti személyek és történetek folyamatos, sokszor tabudöntögető paródiájával pedig mindig meg tud lepni és újat mutatni.
Peter és a tenyészbika
A Family Guy telis-tele van emberként viselkedő állatokkal, az élen Briannel, a család kutyájával, aki bár próbál magas intelligenciájáról tanúbizonyságot tenni, a végén mindig csak az derül ki, hogy vesztes életművész. Peter, a családapa és Brian elválaszthatatlan barátok – még ha Peter részéről ez sokszor nem is érezhető –, e két karakter és a sorozat eredeti ötlete pedig MacFarlane korai rajzfilmjéből jött. A Larry&Steve című rövid animációs etűd egy kutyáról és gazdájáról szólt, melyet amikor a Cartoon Network műsorra tűzött, a Fox csatorna szerződést ajánlott a fiatal animátornak. Ebből született a Family Guy.
A köptető
A Family Guy sikerében fontos szerepet játszik, hogy nem fél: olyan kellemetlen és kínos szituációkat is bemutat főszereplőivel, amikkel vékony pengeélen táncol, a kritikusok azonban többnyire pozitívan vélekednek: „a popkultúra súlyos remekműve”; „a zseniális nyerseség vonzóvá teszi”; „úgy poénkodik, ahogy más animációs sorozatok nem tudnak”; és így tovább. A műsor sikerét a 24 Emmy-díj-jelölés is bizonyítja, melyből hetet meg is kapott.
Utazás multiverzumok közt
A sorozat nemcsak humoráról és szemérmetlenségéről híres, hanem végtelen kreativitásáról is. Ez leginkább talán Brian és Stewie közös kalandjai során mutatkozik meg, amikor egy saját gyártású időgép segítségével a múltba, vagy éppen a jövőbe utaznak – esetleg egy párhuzamos univerzumba. Innentől kezdve a lehetőségek tárháza végtelen, az alkotók pedig ki is használják ezt, és időről időre felbukkan egy-egy „Road to…” epizód, melyben a házieb és a csecsemő nyakukba veszik a tér-idő kontinuumot.
Peter Red Bullt iszik
Seth MacFarlane-nek a szeptember 11-ei, Bostonból Los Angelesbe tartó járatára már megvolt a jegye, utazási ügynöke azonban tévedésből reggeli 8:15-ös indulást mondott neki az egyébként 7:45 helyett. És „szörnyű másnapos is voltam az előző éjjel miatt” – mesélte MacFarlane, aki így lekéste a gépet – azt a gépet, amelyet aztán felszállás után eltérítettek és a World Trade Center egyik tornyába irányítottak. A többi már a szomorú történelem, MacFarlane pedig azóta is hálát adhat, hogy az aznap reggel nem úgy indult, ahogy tervezte.
Ádáz küzdelem a Kakassal
A Family Guy hemzseg az egyedi stílusú gagektől, a vissza-visszatérő motívumoktól és karakterektől. A legtöbb mellékszereplő sosem viszi előre a történet folyását, csupán a megfelelő mennyiségű humor előteremtéséért felelős. Ilyen például a Kakas, aki itt-ott összeakasztja a bajszát Peterrel, évadról évadra városokat leromboló, határokat nem ismerő brutalitással próbálják a másikat elverni. Győztesként mindig Peter jön ki, ámde valahogy sosem sikerül a Kakast végleg legyőzni, így mindig ott az újabb lehetőség egy halálközeli akcióra.
Amikor Brian megtudja…
A sorozat sosem volt gyáva történetein keresztül olyan érzékeny témákban is megszólalni, amilyen például a homoszexualitás vagy a transzgender kérdése. Habár időről időre gúnyt űznek ezekből az emberekből is, konklúzióként mindig egy tanulságot vonhatunk le: szatirikus humorával MacFarlane minden társadalmi csoportot nyíltan célba vesz, lényegében ezzel kerülve el a kirekesztést és hozva el az egyenlőséget.
Consuela és a számok
2002-ben a Fox levette műsoráról, ám egy évvel később, 110 ezer rajongó írta alá a sorozatot visszakövetelő petíciót. A korábbi részeket akkor az éjszakai rajzfilmcsatorna, az Adult Swim sugározta, melynek nézettségi adatai miatt aztán a Fox 2005 májusában újra műsorra tűzte. A sorozat így a negyedik évadban többször is megemlíti – egyfajta fricskaként –, milyen baklövést követett el annak idején a csatorna ezzel a lépésével.
Az örökös bejátszások
A Family Guy talán egyik legegyedibb vonása, hogy a verbális poénokat és hasonlatokat bejátszásokkal bontja ki, illetve magyarázza meg. Ezt totálisan abszurd humor övezi, olykor megmagyarázhatatlan helyzetben, ám legtöbbször mégis valódi emberi vonásokat, társadalmi berögződéseket figuráz ki, amiket olykor a való életben is totális abszurditásnak élünk meg.
Tény és való, Seth MacFarlane fő életműve kiváló, egyedi szórakozás, ami azért legtöbbször több mint holmi poénbomba. A fergeteges humor, a gyakori zenei betétek, a sűrű történelmi és filmtörténeti utalások, ízes altesti poénok, a sztereotip gondolkodásmód kifigurázása és társadalmi korkörkép színes egyveleget és állandó szórakozást tartogat számunkra.
