Viszont a cég élelmiszermérnökeinek, marketingeseinek és Ronald McDonaldnak is élnie kell valamiből, ezért időről - időre megjelennek új, és legtöbbször teljesen előzmények nélküli fogások is a palettán, hátha jól fogynak majd és fellendítik a rendszeres időközönként bezuhanó eladásokat. Általában szerény sikerrel.
Íme egy klassz lista az elmúlt évtizedek legnagyobb buktáitól, a Thisisinsider válogatásában.
1. Homárburger
A Meki 1993-ban dobta piacra ezt a fancy, tengeri herkentyűs cuccot - némi homár mellett egy rakás saláta és speciális szósz lapult a buciban. Alapjában véve nem ördögtől való ötlet egy ilyen szendó, mert például könnyen fogyaszthatóvá teszi ezt a rákfélét, viszont a homárrajongók és a McDonald’s-fanok köre nem feltétlen egymást metsző halmazok.
Ráadásul mivel a szendvicsben inkább a saláta, mintsem a homár dominált, az emberek sokallottak csaknem hat dollárt kifizetni érte, így szélesebb körben nem terjedt el. De nem tűnt el teljesen, Kanadában például máig a sztenderd mekimenü része.
2. Hulaburger
Ez volt az egyik legelső elszúrás, még a hatvanas években bukott vele nagyot az étteremlánc. Amikor a Mekit frencsájzosító Ray Kroc észrevette, hogy az eladások bizonyos katolikusok lakta régiókban alacsonyabbak, forradalmi ötlettel állt elő a pénteki húsmentes nap beszendvicsezése érdekében: Hulaburgerben a húspogácsát egy kissé megpirított ananászkorong volt hivatott helyettesíteni. Igen. Buci, sajt, ananász, buci - ennyiből állt a szendvics. Valahogy nem haraptak rá a katolikus fogyasztók. Meg nagyon senki más sem. A pénteki probléma megoldására azóta született jobb ötlet is: a Filet-o-Fish, amit bármelyik nap bárki ehet.
3. Super Size menü
Pedig jó ötletnek tűnt az önjelölt evőrekordereknek kifejlesztett, orbitális méretű üdítővel és krumplival kínált szendvicsválaszték, több mint tíz évig ment is rendesen. Aztán 2004-ben Super Size Me néven kijött a közismert (és eléggé véleményes) film arról, hogy egy fickó mást sem evett egész nap, csak Mekimenüt, ettől pedig elhízott és rosszak lettek a leletei, így hát meglehetősen negatív híre kerekedett a Super Size-nak. Bár valószínűleg bármely ételtípus megbetegít, ha ilyen mértéktelenül eszünk belőle, a Meki kénytelen volt magára venni a dolgot és elbúcsúzni az óriásmenütől. A filmnek azóta már van újabb része, Morgan Spurlock most a baromfibiznisz bugyraiba kalauzol.
4. McMLT
Igazából semmi kivetni való nem volt ebben a Mekire hangolt klasszikusban: burger sok salátával, paradicsommal, sajttal és uborkával. Teljesen jó, nem? A gond azzal volt, hogy itt is ínyenckedni próbáltak, és a magasabb élvezeti érték kedvéért a salátás (hideg) és a húsos (meleg) részt két külön rekeszbe csomagolták, hogy a kedves vendégek csak a fogyasztás előtt vegyítsék őket. Hát, nem volt valami környezetbarát ötlet a kétes élménynövelés céljából dupla Styrofoamba csomagolni - a kilencvenes években már rendesen reklamáltak a környezetvédelem ügyére fogékonyak -, és a kettős csomagolást végül ki is vezették.
5. McAfrika
Bevezetni egy marhahúsos-zöldséges pitaszerűséget és unzsenír McAfrikának elnevezni eléggé nagy általánosítás és blama amúgy is, de amikor 2002-ben egy csomó (jómódú) országban piacra dobták ezt a szendvicset, épp a Dél-Afrikában dúló éhínségtől volt hangos a sajtó... Upsz. Az apró baki miatt vissza kellett vonni a terméket és természetesen a bocsánatkérést sem úszta meg a cég.
6. Arch Deluxe
Itt éppen a marketing csúszott félre egy kicsit. A terv az volt, hogy a gyerekek körében és családi étterem kategóriában már nagyon jól menő étteremláncot komolyabban vegye az egyszeri felnőtt fogyasztó is. A kínálatot ezért egy „szofisztikált” szendviccsel és egy ehhez illően kifinomult (értsd: többek között golfozó) Ronald McDonalddal dobták fel. Ez már önmagában elég röhejes volt. De az, hogy a szendvicset fintorgó arccal visszautasító gyerekekkel kívántak kedvet csinálni a felnőttes ízű szendvicshez, még nagyobb baklövésnek bizonyult.
7. McGratin
Több bizarr étel is készült a Meki háza táján, de talán ezé a japán piacra szánt kompozícióé a pálma. A makaróni, krumplipüré és rákhús keverékéből mixelt, olajban sült krokettet káposztaágyra fektetve tolták a buciba, de a várt hatás elmaradt. Az emberek nem meglepő módon tök undorítónak találták.
8. McSpagetti
A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján próbálkoztak azzal, hogy tésztaételeket is felvegyenek a menübe. Az olaszok által nem, vagy legalábbis nem így fogyasztott paradicsomos húsgombócos verzió mellett lasagna és fettuccine Alfredo is volt az étlapon, mikor a termékekkel az elvileg olaszos franchise Pizza Huttal akartak konkurálni. Nem jött be az ötlet. Ahogy a Pizza Hutba sem az olasz ízek, hanem az amerikai pizza miatt mentek az emberek, a Mekit sem a talján konyha szerelmesei keresték fel.
9. Hagymanuggets
Nem, ez nem a csirkefalat kevésbé sikeres alfaja, sőt ez szerepelt hamarabb (már a hetvenes években) az étlapon. A nagyobb hasábokra vágott hagymát panírozták és forró olajban sütötték, de ebben a testes kiadásban nem nyerte el a fogyasztók tetszését. A rendes nuggets tíz évvel később jött csak ki, de népszerűsége azóta is töretlen.
10. McLean
Mekibe nem éppen fogyózni jár az ember (én például tök lúzernek érzem magam, ha salátát eszem náluk), de az alakjukra ügyelők népes táborát is rendületlenül torpedózza az étteremlánc. A kilencvenes évek elején jött az ötlet (amikor még a zsírszegénység volt a menő), hogy egy 91 százalékkal csökkentett zsírtartalmú burgert dobjanak piacra, hadd egyen mindenki a Mekiben. A gond csak az volt, hogy a zsírt vízzel és hínárral (???) próbálták pótolni a receptben, és sajnos így nem lett finom, még ha a reklám kevesebb zsírt és azonos élvezeti értéket is ígért.
A bukás mellett persze meghatározó sikerek is akadnak, a sült krumpli például pont ilyen. Egy korábbi cikkünkből ráadásul azt is megtudhatod, hogyan készítheted el otthon az ikonikus hasábburgonyát!
