Ha Jim Carrey nevét halljuk, akkor az őrült grimaszok jutnak eszünkbe és olyan filmcímek, mint a Dumb és Dumber, Az igenember, no meg persze az Ace Ventura és A maszk. „Gumipofa” a 90-es évek koronázatlan filmes humoristája, aki számtalan vidám pillanatot ajándékozott nekünk. Hiba lenne azonban elhaladni a megdönthetetlen tény mellett, hogy Carrey a filmtörténelem valóban egyedi figurája, aki olykor a drámát és a vígjátékot tökéletesen egybe tudta gyúrni.
Már csak azért is, mert Jim Carrey egyéniség, távolról sem egy színtelen-szagtalan színész: mindig kitűnt a sorok közül. Gyerekkorában minden héten öt-tíz percet kapott az osztályfőnökétől a tanórából, hogy vicces történeteivel és beszólásaival szórakoztassa az osztályt. A nehéz sorsú családból származó tinédzserre pedig felfigyelt egy nevesebb humorista és gyakorta szerepeltette műsorában- innen tendált lassan a filmes karrier felé.
A szekér 1994-től indult be igazán , amikor ugyanabban az évben három sikerfilm is mozikba került a főszereplésével. Az Ace Ventura, A maszk és a Dumb és Dumber is kasszát rabolt a mozikban, Jim Carrey pedig egy életre belopta magát a köztudatba- még ha őrült karaktereivel önként is vette magára a beskatulyázás elkerülhetetlen sorsát. Mára azonban talán már sikeresen kitört ebből - az utóbbi években inkább aktív festőként jeleskedik, mint a kamera előtt nevettet. Közéleti témában alkot és a Twitteren osztja meg munkáit.
Jó napot, jó estét és jó éjszakát!
Karrierjében egyértelmű ugródeszka volt a Truman Show, melyben zseniálisan vegyül a kemény dráma és az elgondolkodtató mondanivaló a felhőtlen vígjátékkal. Truman Burbank ugyanis egy tévés műsor főszereplője úgy, hogy nem is tud róla. Élete egy hatalmas show, melyet milliárdan követnek világszerte. Élőben. Minden hamis körülötte - barátai, kollégái, még felesége is csak egy hollywoodi színésznő. Truman viszont napról napra egyre több furcsaságot vesz észre, és lassan rájön az évtizedek óta lappangó titokra.
A szerepért Golden Globe-ot is kapott, a film pedig azóta igazi klasszikussá vált. Nem hiába, hiszen üzenete örökké aktuális és korszerű. Sőt, 1998-ban jövőt is idéz, hiszen akkor még nem voltak népszerűek a bentlakásos reality showk: az első Big Brother csak 2001-ben indult. Ugyanakkor ennél több mondanivalóval bír, az ember és feljebbvalója kapcsolatát veszi górcső alá, stúdióméretűre kicsinyítve világunkat , ahol a bizalom, az őszinteségés a szeretet már inkább játék és álarc, mint igazság.
Sokoldalú alkotás, melynek epikus és rendkívül izgalmas befejezése elképesztő erővel bír. Jim Carrey hű magához: a gumiarc itt is megjelenik, a poénok sem maradnak el, ám a dráma mégis sokkal nagyobb és mélyebb hangsúlyt kap.
Az a bizonyos január 17-e
Andy Kaufman, a híres humorista 1999-ben lett volna éppen 50 éves, ezért Milos Forman az Ember a Holdon című filmjével akart tisztelegni előtte. Méghozzá Jim Carreyvel a főszerepben, akinek elmondása szerint nagy példaképe volt az amerikai komikus - főleg, hogy ugyanazon a napon ünnepelnék születésnapjukat: január 17-én. Éppen tavaly egy dokumentumfilm látott napvilágot a Netflix égisze alatt, amelyben láthatjuk, Carrey hogyan formálta meg a humorista karakterét úgy e filmben, hogy a forgatás után sem vedlette le a forgatókönyvben megírt személyiségét. Kaufman egy briliáns elme volt, mégis rettenetesen nehéz eset, ez pedig így, Carry átütő alakítása miatt pedig a film forgatását is döcögőssé tette. A színésznek nagyon nehéz dolga volt: egy zsenit kellett eljátszania a vásznon. A forgatásokon megtiltotta például, hogy valaki is a valódi nevén hívja és gyakorta történt, hogy Andy Kaufman tért haza Jim Carrey otthonába. A kanadai színész itt is megmutatta, hogy jóval több, mint holmi gumiarc, játéka a szakma magasiskolája. Alakításáért megérdemelten vihette haza a Golden Globe-ot.
Válassz életet!
A rendezők is egyértelműen látták benne a potenciált, Jim Carrey pedig többnyire érdekes projekteket vállalt. Ilyen volt a 2001-es Mi lenne ha? című dráma is, melyben egy politikailag meghurcolt forgatókönyvírót alakít az ötvenes években, aki miután a stúdiók felbontják a szerződését, bánatában felönt a garatra és részegen egy folyóba hajt. A vad vízsodrásban az életéért küzd, s miután elveszíti eszméletét, egy különös kisvárosban ébred, ahol a helyiek felismerni vélik benne rég elveszett falubelijüket. Ahogy egyre többet tud meg erről az eltűnt ifjúról, felmerül benne a kérdés, vajon melyik életet is kell választania.
Bár Frank Darabont filmje messze nem olyan zseniális, mint az előző kettő, mégis különleges élménnyel szolgálhat, és Jim Carrey újfent megmutatja, mire is képes.
Valentin nap… A képeslapgyártók ünnepe
Szól Joel Barish azon a szürke délutánon, amikor aztán véletlenül összefut régi barátnőjével. Ebben eddig semmi furcsa sincs, de akkor igazán megdöbben, amikor rájön: volt kedvese kitöröltette agyából kapcsolatuk minden emlékét. Joel kétségbeesetten keresi fel az eljárás fejlesztőjét, hogy ő is igényelje a memóriatörlést, s a doktor munkatársai a helyszínre érkezve egész éjjel ezen fáradoznak. Ám Clementine, a vörös hajú, szépséges lány és a boldog kapcsolat emléke olyan erősen él Joelben, hogy úgy tűnik, nem tudja kiverni fejéből.
Sokan tartják Jim Carrey legjobb filmjének, pedig nem csak az övé: Kate Winslet is élete tán legjobb alakítását nyújtja (Oscarra is jelölték érte), a film pedig egy igazán erős drámai vonalat húz végig nézője előtt. A rendező Michael Gondry érzékien mutatja be az elfeledni kívánt kapcsolat boldog és boldogtalan pillanatait. Érdekes megfigyelni, hogy a borús és szürke színvilággal hogyan állítja szembea boldogság és a szerelem gondtalanságát, felütve bennünk a filmben cikázó konfliktust és kettős érzelmet, a főhős Joelben Clementine emlékéért dúló harcot. És ahogy a végére érünk, látjuk, hogy az igazi szerelem valóban nem a Valentin napi képeslapokban rejlik.
