Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Kötelesség, nyűg vagy simán csak hiba a repülők és vonatok fej feletti csomagterével elkeseredett küzdelmet folytató, téglákat és aranyrudakat szállító utasok kisegítése?
Megoszlanak a vélemények: sokan vannak, akik úgy gondolják, visszakapják majd a segítséget a sorstól vagy csak simán kedvesek, de akadnak bőven olyanok is, akik azon a véleményen vannak, hogy annak a táskának, amelyet nem képes felemelni a tulaja, bizony a raktérben a helye.
Kivéve, ha túl alacsony valaki?
A Condé Nast Traveler szerkesztői között is sok a szőrös szívű, aki kibújna a feladat alól. David Jefferry szerint például nem véletlen, hogy a legtöbb légitársaság külön megtiltja az utaskísérői számára, hogy segítsenek a csomagemelgetésben, túl nagynak ítélik ugyanis a munkahelyi sérülések és a miattuk fizetendő kompenzációk kockázatát. Ezért van az, hogy a kilógó csomagok bepasszírozásában és az ajtó becsukásában segítenek az utaskísérők, emelni viszont csak a legritkábban emelnek.
Ha annyira nehéz a csomagod, hogy nem tudod felemelni, nem kellett volna magaddal hoznod – így David
Ő csak abban az esetben segít, ha egyszerűen túl alacsony valaki ahhoz, hogy elérje a csomagtartót.
A raktérben a helye
„Az emberek többségének nem okoz problémát, hogy leadja a túl nagy poggyászait, amelyekkel túl sokat kéne bajlódni az utastérben. Miért nem járnak el ugyanígy, ha túl nehéz a táskájuk?” Egy másik szerkesztő Meredith Carey szerint tök egyszerű a dolog: ha nem képes valaki felemelni és a fej feletti poggyásztérbe tömni a csomagját, az nem érdemli meg a segítséget sem, ebben az esetben ugyanis minden kétséget kizárólag a rakteret kellett volna választani.
Az irgalmas szamaritánus
Katherine a skála másik végét képviseli: „Miért ne segítenénk másoknak, hogy elviselhetőbb legyen az utazás? Örömmel segítek, egyrészt mert jóhiszemű vagyok, másrészt meg én is voltam már hasonló helyzetben.”
A munkaszervező
„Ki mint vet, úgy arat. Ha tehetem, segítek, hisz én is gyakran túlpakolom a bőröndjeimet. Ha szabadok a kezeim, általában segítek, sőt, még a szép nagyra nőtt barátomat is befogom, akinek pláne könnyen megy az emelgetés – így Betsy Blumenthal, egy másik szerkesztő.
