A britek például fejenként 37 ruhadarabra tesznek szert évente. Jó pár fölöslegesnek ítélt rongyot ki is vágnak persze: tavaly tavasszal például nem kevesebb mint 235 millió megunt ruhadarabtól szabadultak meg. Ennek ellenére szemlátomást ők is úgy érzik, hogy ha nem vásárolnak minden leárazás alkalmával legalább néhány, kihagyhatatlanul olcsón kínált ruhát, soha vissza nem térő alkalmat hagynak ki.
„Nem érted, holnap már nem lesz a méretemben!!”
Az American Express felmérésről beszámoló Metro szerint egyébként átlagosan 376 000 forintot költenek a britek a minden évben beszerzendő 37 ruhácskájukra. Nem a nők költik amúgy a legtöbbet: a férfiak 43 százalékkal többet fektetnek be a ruhatáruk folyamatos megújulását biztosítandó. Ez azt jelenti, hogy a férfiak havonta 40 ezret költenek erre, szemben a nők által ruhákra szánt ócska kis 27 ezerrel. Eszerint több pénzt költenek egyébként ruhaneműre, mint szórakozásra vagy műszaki cikkekre.
Nagyi mit szólna?!
A vásárlási mánia persze a környezetet is megviseli: egy farmer legyártásához például nagyjából 7000 liter vízre van szükség a Metro szerint, de egy sima póló legyártáshoz is kell vagy 2700 liter. A kifejezetten rossz munkakörülmények között dolgozó munkásokat kihasználó ruhaipar tarthatatlan tempója tehát a környezetet is jelentősen megviseli, nem ártana tehát inkább egy kicsit drágábban, egy kicsit ritkábban, de sokkal etikusabb körülmények mellett legyártott ruhadarabokba ölni a pénzünket. A tartósabb ruhadarabok vásárlása mellett az is sokat segítene persze, ha újra megtanulnánk, hogy javíttatni is lehet, nem kell mindent azonnal kidobni.
