A múltheti Hegyvidék Napokon mutatta be a több mint öt éve működő Felelős Gasztrohős Alapítvány azokat az alapanyagokat, amikkel simán kiválthatjuk a trendi “superfoodnak” kikiáltott ételeket, mint például a chia mag, a quinoa vagy a kesudió. De megtudhattuk azt is, hogy mit és hol érdemes keresni az országon belül. Kőfaragó Annának köszönhetően pedig az egészről szórakoztató, szuperhősös infografikák is készültek, melyeken minden információ megtalálható az alapanyagok pozitív hatásain át a beszerzésig.
“Városi lakosként ezt a termelői piacokon, dobozrendszereken keresztül tehetjük meg a legkönnyebben; vendéglátóhely képviselőjeként úgy, hogy közvetlen kapcsolatot ápolunk a régióban található termelőkkel, és közösen dolgozunk a minél frissebb, ízletesebb és tápanyagdúsabb élelmiszerek termelésén és elkészítésén.
A helyi, szezonális, bio élelmiszerek fogyasztása nemcsak a saját egészségünk és ízlelőbimbóink szempontjából jó választás, hanem a helyi gazdaság fejlesztése és az élelmiszer-kilométerek csökkentése miatt - vagyis környezetvédelmi szempontból - is fontos. A főleg importált alapanyagokra alapozott étrend akár négyszer annyi üvegházhatású gáz kibocsátással járhat, mint az elsősorban helyi élelmiszerekből álló! Ráadásul sokszor a aktuálisan trendi “superfood”-ok jóval drágábbak is,mint hazai versenytársaik, ezért a lokális beszerzéssel spórolhatunk is”- tudtuk meg a Felelős Gasztrohőstől, akik a Magyar Turisztikai Ügynökséggel együttműködve, táplálkozástudományi és turisztikai szakemberek segítségével állították össze hazánk “superfood” térképét, a közeljövőben pedig azt is megmutatják, hogy milyen ételeket készíthetünk a hazai alapanyagokból illetve melyik termelői piacon szerezhetjük be ezeket.
Az általuk javasolt élelmiszerekből készült ételeket olyan Fenntartható Vendéglátóhely minősítést kapott éttermekben lehet majd berendelni, mint a Yes, a Chef!, Kozmosz Vegán Étterem, Slow Foodiez, Bistro No Waste, Kishableány, Szimpla háztáji, DIÓ vagy a delicate:cantine.
Mi is az, hogy superfood?
A fogalmat nehéz meghatározni, hozzá legközelebb talán az Oxford Dictionary definíciója áll, miszerint a superfood tápanyagban gazdag élelmiszer, amit különösen jótékony hatásúnak tartanak az egészségre és jóllétre”. Azzal semmilyen probléma sincs, hogy kiemeljük a tápanyagban gazdagabb élelmiszer-alapanyagokat, hiszen élelmi szempontból valóban vannak értékesebbek és kevésbé értékesek. A superfood jelenség azonban könnyen megtévesztőnek nevezhető. Ennek három fő oka van:
1. A kimagasló tápanyagtartalmat sokszor teljesen egyedi tulajdonságként, más forrásból gyakorlatilag fedezhetetlenként állítják be.
2. Nagyon sok a nekik tulajdonított, tudományos és egészségügyi szempontból nem alátámasztható hatás. Gondoljunk itt az olyan állításokra, mint például: megöli a rákot, lerobbantja a zsírt, vagy éppen lúgosít.
3. A rivaldafényben lévő superfoodok nagy részének (pl. chia mag, guinoa, goji bogyó stb.) fogyasztása ilyen messze a termőhelyüktől nem fenntartható. Ezek az élelmiszerek ráadásul drágábbak, mint a beltartalom szempontjából hasonlóan értékes hazai alternatíváik” - mondta a Táptudás blog szerkesztője, Papp Andrea Ibolya, gasztrobiológus és táplálkozástudományi szakértő.
Azok az omega-3 zsírsavak – példa a superfoodra
“A superfood jelenség mellett megjelentek a szuper tápanyagok is, a két dolog kéz a kézben jár. Ilyenek például az omega-3 zsírsavak, amelyek tényleg nagyon jótékony és hasznos esszenciális zsírok, de őket sem kell túldimenzionálni. Az állati eredetű omega-3 zsírsavak a DHA és EPA, a növényi eredetű pedig az alfa-linolénsav. Biztos mindenki olvasott már arról, hogy a tengerközeli népek milyen szerencsések, amiért a sok magas omega-3 zsírsav tartalmú halat fogyaszthatják, e halak közül a legismertebb talán a lazac. A lazac és a tengeri halak valóban kiemelkedően magas omega-3 zsírsav tartalmúak, ám már egy szelet (12-15 dkg) sült ponty- vagy harcsafilében megtalálható egy áltagos felnőtt napi omega-3 zsírsav szükséglete.
A chia magot szeretik kiemelkedő alfa-linolénsav tartalmával is hirdetni, ami valóban kimagasló, csakhogy a lenmag ebben még jobban is teljesít, a dióban igaz kevesebb van, viszont egy kis marék dió is fedezi a napi alfa-linolénsav szükségletet. Senkit sem szeretnék lebeszélni arról, hogy alkalomadtán megkóstoljon egy-egy egzotikusabb, értékes élelmiszert. A rendszeres fogyasztásuktól viszont nem leszünk egészségtudatosabbak, legfeljebb trendibbek. Érdemes a táplálkozásunk fenntarthatóságára mind a pénztárcánk, mind a Föld érdekében is gondolni!" – hívja fel a figyelmet a lábunk előtt heverő lehetőségekre gasztrobiológus.
