Ismerje meg a 10 legígéretesebb frissdiplomás tervezőt!

Zanza!

Lassan lecsengtek a divathetek, divatnapok, mindenki bemutatta a legújabb kollekcióját, ami hol nagyobb, hol kisebb izgalmat (és egyáltalán érdekességet) hozott számomra. A végzős bemutatók mindig kétélűek: egyfelől rajta lehet a fiatal dizájneren magának az iskolának és esetenként a témavezetőnek a „kézjegye”, ez esetben kevésbé „csillan meg” a tervezőben lévő kreativitás. De mindig vannak olyan kiemelkedő tehetségek, akik visszahozzák számomra a lelkesedést és ötlet van a munkáikban. Frissek, bátrak és nagyon tehetségesek.

Na de nézzük, mivel diplomáztak a magyar divatiskolák végzősei? Kik azok a négy nagy intézmény (MOME, KREA, MOD’ART és METU) végzős divattervező hallgatói közül, akikről még egészen biztosan hallani fogunk? Lesznek abszolút hordható és „elszállt” minikollekciók de elképesztő szabászati rafinéria is. Társadalomkritika és kortükör, globalizáció és utópia. Monokróm árnyalatok, de színorgia is! Voálá, a legújabb generáció tagjai, akiknek a nevét már most érdemes megjegyezni!

1. Márton Richárd - Elmosódott vonalak

A legrégebb óta divattervező képzést biztosító intézmény, a patinás Moholy-Nagy Művészeti Egyetem végzősei egy nagyon színvonalas divatbemutató keretein belül mutatták be legfrissebb munkáikat. Márton Richárd Elmosódott vonalak elnevezésű kollekciója az est egyik egyértelmű fénypontja volt, méltán nyerte el nemrég a Marcel Wanders Design Award fődíját a fiatal dizájner. Mestermunkája a nosztalgia pszichológiai struktúrájára épül: maga a forma a jelent jelképezi, azonban ez a jelen bizonyos pontokon megbomlik – a bomlás helyén pedig új „idősík” bújik elő, ami a személyes múltat szimbolizálja – ezt pedig szabászati rafinéria és dekonstrukció jellemzi. Amolyan szerkezettanulmányként jelennek meg az öltözékek: ahogy a jelen a múltra építkezik, úgy alapszik a külső réteg, a felszín is a bélésen, a szerkezet alapján. A „befejezetlen befejezettség” tökéletes példája.

2. Tóth Imola és a közösségi média

A mondanivalójában legaktuálisabb kollekció kétségkívül Tóth Imola nevéhez fűződik, aki szintén idén szerezte meg a MOMÉ-n a mesterdiplomáját. A tervező lenyomatokkal reflektált a közösségi média társadalmának egyik legégetőbb problémájára: ne higgyünk el mindent, amit látunk. A profil pedig egyfajta mesterségesen felépített burok: ezt szimbolizálják a ruha-objektek, amelyek neoprén jellegű szivacsból és szilikonból készültek. A felhasználók az egész életüket kiteregetik a világnak, nagyon sok intim és közvetlen dolgot (képet) osztanak meg követőikkel. „Rengeteg esetben pedig ezek nem a valóságot tükrözik, olykor megszerkesztett vagy csak beállított képek vagy nem is a saját tárgyaikkal, értékeikkel fotózkodnak” – mondja Imola. Az öt darabból álló kollekció mindegyike egy-egy témát ölel fel (#fashion, #food, #travel, #party és #beauty) egyfajta „kiteríthető” burokként, amolyan albumformában. Elgondolkodtató!

3. Bráz Noémi - Raccoon

Bráz Noémi Raccoon elnevezésű diplomakollekciója a Metropolitan Egyetem idei végzőseinek legjobbja. A kiindulási pont a vonal mint kézjegy volt: a grafikai vonások újraértelmezése és ezek öltözékeken való megjelenítése, „divatba ültetése” foglalkoztatta a fiatal dizájnert. Hisz a kézjegy ugyanúgy minket jellemez, mint az ujjlenyomatunk vagy a szemünk írisze. Egy letisztult, átgondolt, fekete-fehér kollekció született meg az alapgondolatból. Inspirációt az alkalmazott művészet, képzőművészet, textil- és divattervezés világából kölcsönzött, ahol a grafikus, rajzos elemek dominálnak, így Derek Hess és David Oliveira munkássága hatottak Noémire többek közt. Lezser ruhadarabok kerültek ki a kezei közül, melyek közt találunk női, férfi, de nemtelen, uniszex darabokat is. Izgalmasan kísérletezett varrással és kötéssel, szalagokkal és fonalakkal, valamint ezek kombinációival.

4. Wolner Zsófia hordható ruhái

Wolner Zsófia Postmodern Structure elnevezésű kollekciójával a KREA Kortárs Művészeti Iskolában végzett idén, amelyet a Marie Claire Fashion Days kereteiben is megtekinthettünk. A kollekció esszenciája a struktúra: egyszerű elemek meghatározott módon történő ismétlése, melynek eredményeképpen organikus vagy éppen geometrikus formák jönnek létre. A fiatal tervező a struktúrákat vizsgálta és értelmezte újra a divatban: textilmanipulációk és innovatív anyaghasználat, valamint a manipulációhoz szervesen kapcsolódó szabásvonalak jellemzik a kollekciót. A darabok hordhatóak: de nem a divatban sokszor szitokszóként elhangzó értelemben, hanem a „tényleg hordható, de közben újat adott hozzá a tervező és klassz lett a végeredmény” értelemben. Izgalmasan párosította a különböző textúrájú ás tulajdonságú alapanyagokat és a színhasználata is külön dicséretet érdemel. Ultranőies, de közben modern a végeredmény.

5. Weisz Gabriella és a modern retro

Szintén a KREA egyik legügyesebb végzőse Weisz Gabriella. Kollekciója a 70-es évek újraértelmezését és modern, mai kontextusba helyezését tükrözi. A rétegek és panelek egymással való találkozását, illetve az ezen találkozásokból kialakuló metszésvonalak izgalmas játékát kihasználva a tervező kortárs köntösbe bújtatta a múltidéző stílusjegyeket. A tervezés folyamatát inspiratív módon befolyásolta a minimal art Ellsworth Kelly festményei és Robert Morris textilmunkái, illetve Jean Loup Sieff fotóművész alkotásai. A kollekció egészét az aszimmetria irányítja, nemcsak a ruhadarabok sziluettjét, de az egymást keresztező vonalak irányát is meghatározza. Innen ered a kollekció elnevezése, a Crossing Lines, mely a dizájner kivételes arányérzékéről tesz tanúbizonyságot.  A „klasszikusok újraértelmezése” rizikós téma. Nem könnyű megtalálni azt a vékony jeget, ahol a kollekció hűen tükrözi az inspirációt, de közben hamisíthatatlanul kortárs és „2016”. Ezenfelül a klasszikus, hajszálcsíkos szövet is egy unásig ismételt koncepció: Gabinak azonban sikerült újat hozzátennie és egy nagyon átgondolt, gondosan felépített kollekció lett a végeredmény.  

6. Illés Dorottya - Back together

Illés Dorottya Back together kollekciója múlt és jelen, tárgy- és öltözködéskultúra békés együttélése. Az ember már a kezdetektől fogva használja a kerámiát és a textilt, ez a két anyag és gesztus együtt indultak az ember keze alatt, majd idővel eltávolodtak egymástól. Az elgondolás alapja, hogy ez a két anyag újra találkozzon, és együttműködjön a kollekcióban, amely vizuális örökség és kortárs tendenciák szimbiózisa. Külön értékelendő, hogy kézműves eljárások felé fordult a tervező, aminek a kifutón (de kézbe véve is) meg is látszik az eredménye – nagyon látványosak a darabok. Nagyon tetszettek azok a megoldások, ahol a kerámia amolyan „tetőcserépként” jelenik meg, csodálatosan játszott a fény rajtuk, amikor a ruhákat viselő modellek végiglibbentek a kifutón. A letisztult, nem túlkomplikált szabásvonalak és a pasztelles, halvány tónusokból merítkező színhasználat kiválóan hagyták érvényesülni ezeket az izgalmas megoldásokat.

7. Wagensommer Gabriella utópiája

Hogyan öltözködnénk 2025-ben, egy atombomba támadás és a harmadik világháború kitörése után, miután több tonna feketeszén kerül a troposzférába, ami elnyeli a Nap energiáját és 20 év kemény telet indukál? Megtapasztalni nem szeretném, de hogy hordanám, az biztos! A szintén a KREÁ-ban végzett Wagensommer Gabriella ezt a kevésbé lányos és rózsaszín meg persze művészet inspirálta témát választotta. A koncepciója szerint egy társadalmi különbségeket nélkülöző közösség jön létre a katasztrófa után. Egy olyan utópisztikus társadalom, aminek tagjai mellőzik a nagyipari termelést és csak annyit termelnek, amit fel is használnak. Ennek a fiktív, természetközeli, újjáéledő társadalomnak a viseletét tervezte meg a fiatal dizájner. Restart kollekcióját újrahasznosított és természetes anyagokkal vegyített új textilekből alkotta meg. Földszínek és szürkék-feketék jellemzik értelemszerűen a színpalettát, a darabokba pedig nomád, grunge és military stílusjegyeket is kevert a tervező. Rétegzett, esetenként panelekből építkező ruhadarabok is helyet kaptak a kollekcióban, a karakteres, látványos fűzés pedig egy kis szexualitást is csempészett a hangulathoz.

8. Bárdos Fanni keleties művei

Az idén 10 éves, francia szemléletű MOD’ART hazai tagintézményében végzett idén Bárdos Fanni. Az ázsiai kultúra inspirálta a kollekcióját, ezen belül is a koreai hanbok jellegzetes, mell alatt bővülő szabásvonala, valamint a japán szamurájok tradicionális viseletéből merített ihletet. Egyszerre használt merevebb és lágyabb esésű anyagokat, a kézzel festett matériák pedig az ázsiai textil- és selyemfestés hagyományát idézik. Plasztikus-geometrikus sziluettek születtek meg végeredményképpen, a tervező színhasználatára pedig az indigókék, a szürke árnyalatai és a fekete jellemzőek. A kollekció hű tükre a globalizációnak, a különböző kultúrák, múlt és jelen keveredésének.  Mindig izgalmas az a folyamat, hogy ülteti át egy európai tervező a munkáiba az ázsiai stílusjegyeket, a mögöttes filozófiát, a tradicionális öltözékéket, Fanni kollekciójának esetében pedig egy nagyon szép fúzió lett a végeredmény.

9. Wirth Abigail kérdése

Wirth Abigail  Objectself-defined kollekciója egy kérdés köré épült fel: Hogyan hidalhatjuk át a képzőművészet és az iparművészet közti különbséget? Maga az a kérdés, hogy művészet-e a divat nagyon megosztó és elég eltérő válaszokat generál. A tervező megfordította a perspektívát: installációként és művészeti objektként tekint a kollekció darabjaira. Ez esetben pedig mitől válnak tárggyá, s mitől alakulnak vissza ruházattá az őket viselő modelleken? A ruhaobjektek értelmezéséhez szükséges egy kis művészettörténeti jártasság is: a kollekció darabjain „fellelhető” Joseph Kosuth konceptuális művész egyik alkotása, több kortárs művész klasszicista szobor-parafrázisa, valamint a XVIII. század szín- és formahangulata, ezenfelül teret kap a XXI. századra jellemző tárgy-halmozás jelensége és a fogyasztói társadalom is. A fast food és a fast fashion mintájára létrehozott „fast art” kollekció applikációi, gondos gyöngydíszítése és hímzései ellensúlyozzák a tömegtermelés uniformizált, egységesített „fast” világát, hogy a dizájner izgalmasan feszegesse: Mitől válhatnak installációvá, műalkotássá a ruhadarabok és hogyan „degradálhatjuk” őket öltözékké?   

10. Mesics Réka szerethető giccse

Mesics Réka – szintén MOD’ART-on végzett tervező – kollekciója mellett szintén nem lehet észrevétlenül elmenni: a társadalmi normák által felállított gátak áttörése, valóság és képzelet összemosódása a témája. Mint amikor nem tudjuk, megtörtént, vagy csak álmodunk. A fantázia és a képzelet világát hívta segítségül a tervező, amihez a giccs művészete adta meg az alaphangot. Hisz a giccs kétségkívül mára önálló művészeti irányzattá nőtte ki magát és beszélhetünk „szerethető”, stílusosan kombinálható formájáról. A tervező alapruhadarabokból indult ki, majd elrugaszkodva a megszokottól, jól ismerttől egyensúlyoz a jelen esetben bohókás eklektikus vizualitás és a funkcionalitás között. A rátétek, díszítések akár esetlegesnek is tűnhetnek, azonban mégis koherens egésszé alakulnak a ruhadarabokon belül. A kantáros nadrág, a felvarrók, a színes, műanyag, állatka formájú gombok vagy fodros szélű köténykék gyermekkorunkat idéző nosztalgiát sugallnak, gondtalan játékot hoznak elő bennünk, azonban maga a kollekció „abszolút felnőttes” összképet mutat. A játékos és egyben nagyon színes kollekció darabjai mögött gondos kézimunka rejlik, így az időtálló slow fashion fontosságára is felhívja a figyelmet.

Blogmustra