Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Dübörög a közösségi megosztás de vajon hogyan képeződik le ez a divatban? Mi lesz a megunt, nem hordott ruháinkkal?
A startupláz természetesen a divatszcénát is elkapta és elérte a 41 fokot: az online vásárlást kiszolgáló platformok mellett megjelentek az olyan „shop the look” applikációk is, mint amikor a hangulatkép vagy éppen az utcán látott termék fotója alapján keresheti (és veheti meg) meg a kiszemelt terméket. A pénzünkre ácsingóznak ez egyértelmű, de mi a helyzet a megtakarítós kezdeményezésekkel? Hisz ruhánk – valljuk be – rengeteg felesleges van. Az Airbnb és az Uber (utóbbi most már nem itthon) dübörög, a közösségi megosztáson alapuló kezdeményezések és applikációk fénykorukat élik. De mi a helyzet, ha a megunt ruháját osztaná meg másokkal?
„A startup az új fekete”
Ahogy egy korábbi cikkünkből is kiderült, nincs könnyű dolga az ember lányának, ha a megunt, de jó kondícióban lévő (vagy éppen nem is hordott) ruháitól akar szabadulni. (Kell a hely az újabbaknak.) Az Y generáció tagjaira pedig jellemző, hogy kevésbé akarnak „birtokolni” mint szüleik: stream-elik a zenét, nem fizikai hanghordozókat gyűjtenek, Netflix-en néznek filmet és megosztják egymással autóikat, lakásukat és még sorolhatnám. Meg ugye ne is termeljünk annyi felesleget – a Business of Fashion egy cikke említi, hogy csak az Amerikai Egyesült Államokban körülbelül 8 milliárd dollárnyi olyan ruha porosodik a szekrényekben, amit nem hordanak.
Y generáció
Vagy másnéven "milleniálok": az 1980 és 1999 között születettek új generációja, akiknek életében a technológiai fejlődés fontos szerepet játszott, már kisiskolás korukban megtanulták a számítógép és a mobiltelefon használatát. Sok területen különböznek felmenőiktől: így például a munkavállalási szokásaikban vagy éppen a fogyasztási szokásaikban.
Kölcsönözne és megosztana?
Hogy milyen forradalmi ötlettől vezérelve születtek meg ezek a startupok? „Nincs mit felvennem”. Közben a szekrény pedig tele van. Meg hát jó lenne fillérekért minél jobban felöltözni. Klasszikus női dilemma. Milyen jó is lenne, ha folyamatosan megújulna a ruhatárunk és nem kellene azokkal a ruhákkal foglalkozni, amelyeket már nem hordunk? Pláne, ha egy kis extra zsebpénz is járna a mellé, hogy megszabadulunk a megunt ruháinktól! Már lassan „nagy öregnek” számít a StyleLend és a Rent The Runway, ahol is a márkás termékeket az eredeti ár töredékéért lehet bérelni – a tisztítás és az esetleges javítás költsége pedig őket terheli. A Rent the Runway nemrég bevezetett Unlimited szolgáltatása havi 139 dollárért korlátlan kölcsönzési lehetőséget nyújt a felhasználóknak! A Bag Borrow or Steal, a Monluxe és a Fashionhire kifejezetten kiegészítőkre szakosodott és még sorolhatnám az ausztrál GlamCorner-t, a Dressed up-ot vagy a Material Wrld-öt, amelyek ugyanazt a missziót tűzték zászlajukra: jó áron jó cuccokhoz juttatni a nőket. Úgyhogy fel kell kötnie a gatyáját (akarom mondani szoknyáját) annak, aki továbbra is ugyanazt a spanyolviaszt szeretné feltalálni, mint az őt megelőző, megszámolhatatlan kezdeményezés.
Ha pedig „másodkéz”: a Vinted-nek például 11 millió felhasználója van – a világ egyik elsőszámú másodkéz-platformja, ha megválna a „kegyvesztett” ruhadaraboktól. Mára 240 embert foglalkoztat a cég és 10 országban vannak jelen. Lelki társ helyett stílustárs: a Poshmark a ruhatár közösségi kitisztítására épült szintén. Barátokat, márkákat, üzleteket követhet a regisztrált felhasználó Instagram-szerű jelleggel, a használtruhákon túl pedig újak is várják az újdonsült viselőjüket. A Tradesy esetében márkás, eredeti ruhákat és kiegészítőket vásárolhatunk jutányos áron – akár a menyasszonyi ruhánkat is megtalálhatjuk a platformon, ha pedig eladnak valamit gardróbunkból – 9 %-ot kell nekik fizetni, a fennmaradó összeg a mi markunkat üti.
Új ruha, semmi készpénz-forgalom!
A Bib + Tuck platformján virtuális pénzt – úgynevezett „buck”-ot kapunk a feltöltött ruhadarabért (de vásárolni is lehet 1 dollárért) és gondosan válogatott repertoárból, ismert divatarcok gardróbjára is lehet pályázni. Ez pedig nem hátrány – hisz nagyon sok ilyen online tér esetében sok olyan holmi „kering” az éterben, amiről nehéz lenne elképzelni, hogy kellene bárkinek is… Van egy mondás, mely szerint nekem szemét, másnak kincs, de vajon ez alapból leértékelt, fast fashion holmik esetében is működik? Sok esetben nem éppen „vásárlási kedv-gerjesztőek” a fotók. Míg a márkás, luxus, dizájner holmik pár év vagy néhány viselés esetében is értéket képviselhetnek, ez nem mondható el az alapból olcsó holmikról. A 99Dresses használatával először ingyen lehetett ruháért ruhához jutni, majd modellt váltottak és a korábbi „az fizeti a szállítást, aki feladja” helyett most már az új tulajdonos állja ezt az összeget (és az 5%-ot). Ami egy értékesebb ruhadarab esetében jó üzlet, de egy leértékelt, fast fashion termék esetében? Már nem annyira. Meg ami egyszer kiment a divatból…? Az kell még valakinek? Vagy a virtuális roló lehúzásáig ott porosodnak majd a digitális térben (és mellette a szekrényünkben)?
