A klasszik almás pite kicsit „reformosított” változata: a finomlisztet teljes kiőrlésű rozslisztre cseréltük, kristálycukor helyett pedig használhatunk nádcukrot (ez a legkevésbé reform) kókuszcukrot (középutas), vagy nyírfacukrot/eritritet (leginkább reform).
Az omlós tésztának nagyon jó íze lesz lassabban felszívódó rozsliszttel, ami egyébként is remekül passzol az almás tölteléknél használt darált dióval.
Nádcukor helyett az alacsonyabb glikémiás indexű kókuszpálmacukrot is használhatjuk – ennek a finom karamelles íze nem fogja elrontani a piténket, sőt, de szóba kerülhet a még alacsonyabb GI-jű nyírfacukor (xilit) is.
Mi az a glikémiás index (GI) és mire jó?
A glikémiás index azt mutatja meg, hogy az adott élelmiszerben található szénhidrát milyen gyorsan szívódik fel a szervezetben, vagyis: mennyire dobja meg a vércukor- és inzulinszintet. A hirtelen nagy kilengések nem egészségesek, ezért preferálják sokan az alacsonyabb GI-vel rendelkező édesítőket.
Az alacsony GI-jű élelmiszer kevesebb glükózt juttat a szervezetbe, vagyis a hasnyálmirigynek kevesebb inzulint kell termelnie. Minél lassabb a szénhidrát felszívódása, annál tovább okoz teltségérzetet.
Fontos szem előtt tartani, hogy a GI érték nem mutatja meg, hogy az adott ételben MENNYI szénhidrát van, csak annak felszívódási sebességét!
GI értékek:
- kristálycukor/glükóz: 65,
- méz: 50,
- kókuszcukor: 35,
- gyümölcscukor/fruktóz: 25,
- nyírfacukor/xilit: 9,
- eritrit: 1,
- sztívia: 0.
Ha mégis inkább a klasszikus változatra szavazna, itt talál olyan receptet is.
Hozzávalók egy kb. 25x35 cm-es tepsihez:
Omlós tészta:
450 g teljes kiőrlésű rozsliszt
300 g hideg vaj kockákra vágva
150 g nádcukor (ha tudjuk, érdemes kávédarálóban először porcukor finomságúra darálni) vagy más, alacsonyab glikémiás indexű édesítő, mint a kókuszcukor, vagy akár a xilit,stb.
2 egész tojás
egy csipet só
Töltelék:
kb. 1,5 kg alma (héjastul mérve)
140 g nádcukor (vagy kókuszukor, vagy xilit, stb)
1 kezeletlen citrom leve és héja
2-3 cm-nyi friss gyömbér reszelve (elhagyható)
1-2 tk. őrölt fahéj
50 g darált dió (vagy mogyoró, mandula)
3-4 ek. baracklekvár
1 tojás a lekenéshez
1. Az omlós tésztához a rozslisztet, a vajat, a nádcukrot és a sót kézzel elmorzsoljuk vagy S-késes aprítógépben több részletben morzsásra aprítjuk. Hozzáadjuk az egész tojásokat, és gyors mozdulatokkal összeállítjuk a tésztát. Alufóliába csomagolva egy órára hűtőbe tesszük.
2. Az almatöltelékhez az almákat megtisztítjuk, a magházukat eltávolítjuk, majd nagylyukú reszelőn lereszeljük. Hozzáadjuk a citromlevet, a citromhéjat, és kicsit állni hagyjuk.
3. Az omlós tésztát két részre osztjuk nagyjából 40-60% százalék arányban (tehát az egyik fele csak éppen egy kicsivel lesz több, mint a másik). A kisebb részt lisztezett felületen kb. 3 mm vastagra nyújtjuk, sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük, és villával alaposan megszurkáljuk. 180°C-ra előmelegített sütőben készre sütjük az alsó lapot (kb. 12-15 perc, akkor jó, amikor épphogy kezdene a széleken kis színt kapni).
4. A töltelékhez az almát alaposan kicsavarjuk, és összekeverjük a nádcukorral, darált dióval, fahéjjal és a reszelt gyömbérrel.
5. A kisült alsó lapot vékonyan lekenjük baracklekvárral (ez akadályozza meg, hogy nagyon elázzon a tésztánk), majd ráhalmozzuk az almás tölteléket. A maradék tésztát is kinyújtjuk, és a töltelékre terítjük.
6. A tésztát felvert tojással lekenjük, majd még csíkozhatjuk villával. Megszurkáljuk, majd 180°C-os sütőben kb. 20-25 perc alatt készre sütjük. Teljesen hidegen szeleteljük.
