A nemrég lement 2016-ös tavaszi-nyári kollekciókat felvonultató divathét után bátran kijelenthetjük, hogy jelenleg Miuccia Prada a divatvilág egyik legbefolyásosabb és leginnovatívabb tervezője. És nem utolsó sorban a legtöbbet másolt is. Hasonlóképpen gondolja az Independent újságírója és divatkritikusa, Alexander Fury is, aki közvetlenül a milánói bemutató után készített interjút a 66 éves dizájnerrel, akit 2013-ban az 50 legjobban öltöző ötven év feletti listájára tett a Guardian, majd a következő évben a Forbes is beválogatta a világ legbefolyásosabb nőit bemutató anyagába. Miuccia Prada becsült vagyona nettó 11.1 milliárd dollár volt a tavalyi évben – 3097 milliárd forint.
A milánói családba született tervező a Piccolo Teatróban tanult pantomim-művésznek, majd később az Olasz Kommunista Párt tagja lett, miközben politika tudományt hallgatott az egyetemen és a nők jogaiért harcolt a hetvenes években. 1978-ban azonban belépett a családi vállalkozásként működő, bőrtáskákat forgalmazó cégbe, amit nagyapja alapított 1913-ban. Itt ismerte meg leendő férjét és üzlettársát, Patrizio Bertellit. Mára pedig ő a divatvilág elsőszámú First Lady-je.
„A milánói építészet egy furcsa, értelmetlen káosz; a klasszikus, a modern, a reneszánsz és a brutalista betonépületek egyvelege. Ez többek között annak tudható be, hogy a második világháborút követő években igencsak megváltozott a környék látképe, sok régi épületet felrobbantottak és helyükre számos új gyár és toronyház került" – mondja Alexander Fury, akinek mindig az építészet ugrik be elsőként Miuccia Prada kollekcióiról, valószínűleg azért, mert Milánóhoz hasonlóan a Prada is mindig képes újra és újra a változásra. És valóban, a tervező remek stílusérzékkel variálja a régit az újjal illetve a szépet a csúnyával.
„Ez a város egy feminista számára borzalmas volt a hatvanas években. Divatról még csak nem is beszélhetünk. Mindig is szerettem öltözködni és a mai napig szeretek. De mindig is tenni akartam az ellen, hogy úgy nézzek ki, mint mások” – mesél a kezdeti évekről Prada, aki 1988-ban mutatta be első, vintage és egyenruha ihlette ready-to-wear kollekcióját. Első, azóta már ikonikussá vált fekete kézitáskáit 1985-ben dobták piacra. Az egyre szélesebb körben ismertté vált márka 1992-ben bevezette olcsóbb női ruhavonalát, a Miu Miu-t, 1995-ben pedig már férfiaknak is terveztek ruhát.
Fury szerint Miuccia Prada a nyolcvanas években megsemmisítette a luxus évszázados fogalmát és újraírta annak szabályait. Forradalmasította a női öltözködést, ahogy hozzá hasonlóan, bár 30 évvel később kész átgondolni koncepcióját a Saint Laurent és a Gucci is. Miuccia Pradának köszönhetően már nemcsak az arisztokrata elit hobbija az öltözködés, hanem minden nyitott gondolkodású emberé. Az sem titok, hogy amiatt van 12 nap különbség a Miu Miu és a Prada bemutató között, mert javarészt azokat az ötleteket ültetik be a Miu Miu kollekciókba, ami a Pradához már nem fér be.
„A tervezés számomra egy nagyon összetett folyamat. Több olyan ötletem is van, amit egy témán belül szeretnék kifejezni, de ez gyakran igencsak ellentmondásos. A kreatív folyamat a Miu Miu esetében teljesen eltér a Pradáétól. A Miu Miu nem olyan bonyolult és átgondolt, mint a Prada. Ezzel szemben a Miu Miu sokkal fiatalosabb és közvetlenebb. A Prada nagyon szofisztikált és kidolgozott, míg a Miu Miu ennél jóval naivabb. Amikor a Miu Miu kollekción dolgozom, akkor szinte azonnal, ösztönösen, spontán cselekszem abban a pillanatban” – mondja a tervező, aki szerint az emberek egyre több ötlettelen dologra vágynak.
„Azért volt az utolsó bemutatón annyi állatminta és jelkép, mert ez az, amire az emberek vágynak. Állatmintákat és rózsaszín nyakkendőt akarnak. Egyre reduktívabb az emberek kívánságlistája. Ez kulturális probléma is egyben, a hatvanas évek óta egyre több ember számára elérhető a kultúra, így az emberek úgy nézik meg a Louvre-ban a Mona Lisát, hogy közben fagylaltot nyalnak. Kell ennél jobb?” – mondja némi iróniával a nagy műgyűjtő hírében álló Prada, aki ez év elején nyitotta meg saját múzeumát. A Fondazione Prada épületét pedig nem más tervezte, mint a holland sztárépítész Rem Koolhas, aki több luxusbutikot is tervezett már a márkának az elmúlt években. A múzeumban többek között olyan művészek munkái láthatóak, mint Carsten Holler, Francesco Vezzoli vagy Damien Hirst, akit egyébként személyes jó barátjának is tart a tervezőnő. Sőt, egyszer már egy közös táskakollekcióin is dolgoztak együtt.
„Nem akarom azt csinálni, amit a többiek. Sosem akartam. Amikor belevágtam a munkába, mindenki utálta azt, amit csinálok, kivéve néhány okosabb embert. Mert ez nem az a tipikus klasszikus stílus, van benne valami zavaró. De egyben szupertrendi és avantgárd. Mindig is jelen volt valami nyugtalanító, ami valószínűleg én vagyok és én szeretem ezt” – mondja a tervező, aki szerint ez az egyik legnagyobb baj a divatvilággal, hogy még mindig a csillogásban és a szépségben gondolkodik, holott nyilvánvalóan ez már elég elavult felfogás.
„Előfordul, hogy egy ideig nem csinálok semmit, mert valaki más már megtette azt. Mi pedig eredeti dolgokban gondolkodunk. Ez egy olyan dolog amivel minden tervezőnek meg kell küzdenie, de valójában a legtöbbjük nem teszi meg. A világ a banalitás felé halad. Ötletesebb, nehezebb, bonyolultabb, érdekesebb vagy egyszerűen csak újabb dolgokat szeretnék csinálni.”
Alexander Fury szerint nem véletlen hívják a Pradát az értelmiségiek márkájának, hiszen maga Miuccia Prada is egy okos és szellemes nő. „Mikor eljutok a koncepcióig, gyakran mondom, hogy akkor menjünk haza. Mert úgy érzem,hogy számomra itt a munka véget ért. Pedig a koncepció megvalósítása csak az igazán kemény feladat. Unalmas, de egyben nehéz is. Szeretek elsőként csinálni valamit, ami mások szemében vonzónak és könnyűnek tűnhet. A kifinomult ember mindent megnéz, míg a felszínesnek a látszat is elég” – mondja Miuccia Prada.
