Bár az igazán hordható 3D-s ruhákra még valószínűleg jó darabig várni kell majd, azért mégis egyre több feltörekvő tervező lát fantáziát az efféle kísérletezésekben, sőt a 21. század egyik legmeghatározóbb dizájnereként számon tartott Iris Van Herpen még couture kollekcióiba is beépíti a bonyolult 3D-s technikákat. Legutóbb az 1970-ben alapított neves Tel Aviv-i iskola, a Shenkar College of Design végzős hallgatója, Danit Peleg rukkolt elő egy öt darabból álló, házilag nyomtatott kollekcióval, ami a friss diplomás tervező szerint kényelmes és egyáltalán nem okoz gondot a viselése – írja a designboom.com.
„Mindig érdekelt a technológia divatra gyakorolt hatása. A projektem keretében saját anyagok és különböző technológiák fejlesztésével kísérletezem, függetlenül attól, hogy azok lézervágással, szitanyomással vagy 3D-s nyomtatással készülnek. Szerintem ezekkel a technológiákkal demokratizálhatjuk a divatot és a tervezők is nagyobb függetlenséget kaphatnak a munkafolyamatok során” – mondta Peleg, aki számos online kutatás után fogott bele a kísérletezési fázisba.
„Minél többet tudtam meg az anyagokról és azok kidolgozásáról, annál jobban tisztában voltam azzal, hogy mi lehet a fő oka annak, hogy ennyire kevés 3D nyomtatott ruha van a piacon" – folytatja a lelkes tervező, akinek állítása szerint kihívást jelentett a kollekció elkészítése. „A 3D-s nyomtatókban használt anyagok általában nagyon merevek, de végül felfedeztem egy új, lágyabb és képlékenyebb anyagot, a FilaFlexet, majd a divattervező program, az Optitex, illetve a 3D-s grafikai szoftver, a Blender segítségével elkezdtem létrehozni a saját, csipkeszerű „anyagaimat”, amiket aztán összeragasztottam és elkészítettem a végterméket” – mutatja be a munkafolyamatot a tervező.
„A végeredmény sokkal kevésbé tűnik ravasznak, mint amilyen valójában. A kollekció elkészítése kilenc hónapot vett igénybe. 2000 órába telt kinyomtatni mindent, de ebbe az időintervallumba nem tartozik bele az, amit a különféle kísérletezésekre fordítottam. Tehát 400 órába telt kinyomtatni egy darabot. Ez azt jelentette, hogy három nyomtatóra volt szükségem, de volt két hét, amikor hatot használtam annak érdekében, hogy ne fussak ki az iskola által megszabott határidőből” – mondja Peleg, aki belátja, hogy valójában még mindig sokkal gyorsabb és kevésbé költséges a régi módszer szerint kiszabni és varrógéppel összerakni egy ruhát, mint 3D-s nyomtatókkal bajlódni, de célját nem adja fel, sőt a jövőben más tervezőknek is szeretné megtanítani, hogy hogyan építsék be munkájukba a 3D-nyomtatást. Nézze meg a videóban, hogy milyen ruhákat hordhatunk majd a jövőben!
