Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Három nap kánikula, egy adag igazán finom paradicsom és egy darab tüll kell, hogy elkészüljön a boltban méregdrága finomság.
Az aszalt paradicsom olyan univerzális ízbomba, ami kötelező tartozéka kellene, hogy legyen minden konyhának. Viccesen kevés munkával elkészíthető, ráadásul most még szezonja is van: finom paradicsom is van, meleg is van, hajrá!
A paradicsomszárítás hagyományosan fél nyáron át tartó projekt, ami akkor kezdődik, amikor beérnek a kertben az első szemek. Ha nincs kert, az sem baj, lényeg, hogy nagyon finom, édes paradicsomokat aszaljunk, mert végül ugyanazt az ízt kapjuk, mint amivel indultunk, csak sokkal koncentráltabban. Ízesíthetünk vele pörköltöket, levest, tehetjük salátába, szendvicsre, belesüthetjük péksüteménybe, de csak úgy, magában, friss ciabattával, az olaját tunkolva is mennyei. Gasztroajándéknak is simán bevethetjük.
A technikája nagyon egyszerű: a megtisztított, egészséges paradicsomokat mérettől függően félbe-negyedbe vágom, az ujjammal kipöckölöm a magokat, majd a vágott felével fölfelé tányérra vagy tálcára teszem, szigorúan úgy, hogy ne fedjék egymást. Letakarom tüllel, hogy a szél át tudja járni, és kiteszem a napra. Éjszakára beviszem tető alá, nehogy a harmat elrontsa a munkámat.
A paradicsomaszalás egyszerűnek tűnik, de valójában kényes művelet. Ha menet közben kiszúr velünk az időjárás, és a tálcán lévő versenyzők 2-3 napon belül nem érik el a gumis állagot, akkor jön a sütő. Rásegítésnek toljuk be 50 fokra egy pár órára, nehogy megpenészedjen, mert akkor dobhatjuk ki az egészet. Kár lenne érte. Arra is vigyázzunk, hogy ne szárítsuk ki teljesen, mert akkor meg nem fogjuk tudni elrágni.
Ha elkészült, először kicsodálkozzuk magunkat, hogy a sok kiló paradicsomból, amit nagy nehezen hazacipeltünk, két marék aszalvány maradt. De megérte!
Ez után már nincs más dolgunk, mint kicsi, steril üvegekbe tölteni, és extraszűz olívaolajjal leönteni. Ha nagyon szeretnénk cifrázni, ízesíthetjük bazsalikomlevelekkel, fokhagymagerezdekkel – de én a natúr megoldás híve vagyok, az olajon kívül semmit sem teszek rá. Töltés közben az üvegeket jól meg kell rázni, hogy a buborékok feljöjjenek. Figyeljünk, hogy a paradicsom sehol se lógjon ki az olajból, majd zárjuk le az üveget. Mivel a légmentes zárást az olívaolaj biztosítja a paradicsomoknak, az üveget bármikor fel lehet bontani, és után lehet tölteni a később elkészülő aszalvánnyal.
Ha jól dolgoztunk, a művünk jó sokáig eláll majd a kamrapolcon. Hogy meddig? Mi ezt a kísérletet legfeljebb 6 hónapig tudtuk végezni, akkor mindig elfogyott az utolsó üveggel is. A visszamaradó olajat véletlenül se dobják ki, hanem használják fel salátákhoz, húsokhoz, bármihez.
