Friss, meleg ciabattával kezdeni a reggelt nagyon menő, sőt romantikus dolog, különösen, ha a lábunkat sem kell kitenni érte otthonról. Ráadásul egyszerű is, az utolsó simításokat még pizsamában el lehet intézni, mert a trükk az, hogy elkezdeni előző este kell. Viszont az sem tart tovább öt percnél. Csak lazán, menni fog! Ugyanez persze működik úgy is, hogy reggel kutyuljuk össze, és este sütjük frissen vacsorára.
Ezek az úgynevezett dagasztás nélküli kenyerek frissen zseniálisak, viszont nem állnak el olyan sokáig, mint a klasszikus, kovásszal készültek. Ezen segíthetünk, ha kisebb péksüteményeket formázunk belőlük, és azokat evés előtt néhány percig berakjuk újra a meleg sütőbe, így felfrissülve visszakapják a csúcsformájukat.
Erről az elkészítési módról ebben a korábbi cikkünkben már írtunk, ott találnak képgalériát is a folyamatról, csak akkor nem ciabattának sült, hanem jénaiban, erről is lesz szó még később.
Hozzávalók 4 személyre
3 bögre (lehetőleg BL 80, vagyis kenyér-) liszt
1,5 teáskanál só
fél teáskanál szárított élesztő (tényleg elég ennyi!)
1,5-2 bögre víz
esetleg valami szárított zöldfűszer, pl. bazsalikom, de ez egyáltalán nem kötelező
- Előző este egy keverőtálba belemérjük a száraz hozzávalókat, elkeverjük, majd apránként hozzáadjuk a vizet is. Közben fakanállal elkeverjük. Akkor jó, ha sűrű nokedlitészta állagot kapunk. Letakarjuk, és reggelig békén hagyjuk.
- Körülbelül 12 óra elteltével (de ha nem volt olyan hosszú az éjszaka, az sem olyan nagy baj) szórhatunk bele apróra vágott olajbogyót, aszalt paradicsomot, esetleg kis fokhagyma darabokat, de az is jó, ha nem szórunk bele semmit. Fakanállal jól áthajtogatjuk a tésztát.
- Szilikonos sütőpapírral kibéleljük a sütőlemezünket, a biztonság kedvéért kissé meg is lisztezhetjük. A tésztánk tetejét is megszórjuk liszttel, majd szintén lisztezett kanállal (igen, ragad) nagyjából akkora darabokat szaggatunk belőle, hogy kb. nyolc egyforma ciabattát kapjunk a végén. Ezeket rátesszük a sütőlapra. El fognak terülni, de majd az élesztő korrigálja sülés közben. A tetejüket is szórjuk meg egy kis liszttel, ilyenkor kissé összébb is egyengethetjük a tésztát a kezünkkel.
- Ha ezzel a módszerrel nem érezzük magunkat sikeresnek, akkor az is jó módszer, hogy a kész tésztát jól belisztezett kézzel kétfelé oszva, hosszúkás formában ügyeskedjük a sütőpapírra.
- Bekapcsoljuk a sütőt, amíg felmelegszik 200 fokosra, pihentetjük kicsit a tésztát.
- Légkeveréssel 20-30 perc alatt aranybarnára sütjük, menet közben egyszer megkenjük vízzel. Kívül ropogós, belül puha, lyukacsos süteményeket kapunk, az olaszok is megirigyelnék.
Ugyanez a tészta máshogy sütve:
Ha nem kedvelik a gyökérkenyér-formát, vagy csak másra vágynak, ugyanezt a tésztát meg lehet sütni úgy is, hogy egy jókora méretű, fedeles jénait a sütővel együtt felforrósítják 250 fokosra, abba kaparják aztán bele a tésztát, azonnal lefedik, és így sütik a 220-230 fokosra visszavett sütőben 35 percig, majd fedő nélkül még 20-25 percig. Így sokkal inkább fog hasonlítani egy "hagyományos" kenyérre, nagyobbra nő, és a héja cserepesebb lesz. Vigyázat, ha az edény nem tűzforró, amikor belekaparják a tésztát, a kész kenyeret vésővel kell majd kiszedni belőle! A jénais sütésről (és a kenyerekről általában) bővebb terjedelemben itt írtunk.
