Az olyan rutinos vásárlók, akik havonta legalább egyszer betérnek kedvenc márkaboltjaikba vagy rendelnek valami apróságot az aktuálisan felkapott online butikokból, nagyon is tisztában vannak azzal az aranyszabállyal, miszerint attól, hogy valami drága, még nem feltétlenül jó minőségű is. Íratlan szabályok ide, vagy oda, gyakran előfordul, hogy mégis belefutunk az élelmes üzletek által felállított csapdákba. A marieclaire.com szerkesztőinek tízes listája remekül szemlélteti, hogy melyek azok az áruházi trükkök, amikkel a butikok megpróbálnak átverni minket.
1. Szintetikus szövetek a természetes anyagok helyett
Még a legjobb minőségű szintetikus anyagok sem tudják helyettesíteni az olyan kiváló minőségű természetes anyagokat, mint a selyem, a pamut, vagy a gyapjú, így érthető, hogy a végeredmény sem lesz feltétlenül hibátlan. Még ha találunk is olyan szintetikus anyagból készült darabot, aminek szép a színe és szuper az esése, az akkor sem fog soha úgy lélegezni, mint egy száz százalék pamutból, selyemből vagy gyapjúból készült termék.
Hogy fokozzuk az aggodalmakat: még a természetes anyagból készült szövetek között is vannak szembeötlő különbségek, például, rengeteg különféle árú és minőségű pamutanyag kapható. A legjobb a speciális éghajlatot igénylő egyiptomi pamut, valamint a rendkívüli tartósságáról ismert supima pamut, de ne álmodozzon, a gyárakban a sokkal durvább és olcsóbb pamut használata a jellemző. A különbség kiszúrásához nem kell nagy szakértőnek lenni, egy lágyabb, jobb minőségű pamutot könnyűszerrel ki lehet szúrni a sok rossz minőségű anyag közül.
2. „Made in Italy” ≠ Olaszországban készült
Attól, hogy egy selyemingbe a „Made in Italy' címkét varrták fel a gyárban, attól annak az anyagát általában más országokból importálják. Bevett trükk, hogy a szabást és a kezdeti munkafolyamatokat külföldi gyárakban végzik el és csak a végső simításokra kerülnek a termékek Olaszországba, ahol rávarrják a „Made in Italy” címkét, bár azokat a címkéket is valahol egészen máshol készítik el, ahogy általában a cipzárakat vagy cipőfűzőket is máshonnan hozzák be. Persze nem mintha bármi baj lenne az Ázsiában vagy bármely más földrészen készített termékekkel, mert természetesen a világ minden táján vannak szakképzett kézművesek és mesteremberek, de a legtöbben mégis azt feltételezik az olaszokról, hogy valamilyen veleszületett képességüknek köszönhetően sokkal jobb ruhákat tudnak készíteni, mint például a Kínában vagy a Dél-Afrikában élő emberek. Mégha ez az állítás diszkriminatív és igazságtalan is, sajnos nagyon sokan így gondolják ezt.
3. Különféle díszítőelemekkel leplezik a varrási hibákat
A cukrászdákhoz és más vendéglátóipari egységekhez hasonlóan a ruhaiparban is jól bevált trükk a takarás, csak itt cukormáz helyett fodrokkal, masnikkal és csicsás, fényes díszítőelemekkel takarják el a gyártás során keletkezett hibákat, befejezetlen, kilógó szálakat vagy félrecsúszott szabásokat.
4. Nem minden valódi bőr készül 100% bőrből
Az alacsony minőségű bőröket gyakran vonják be különleges festékkel és vegyszerekkel, hogy azok úgy hassanak, mintha kiváló minőségű bőrből készült termékek lennének: ezzel az egyetlen baj, hogy ez az anyag csúnyábban öregszik, mint a 100% valódi bőr. Egyre gyakrabban találkozhatunk olyan bőrtáskával, ami belülről hasítottbőrnek tűnik, kívülről viszont furcsa, műanyagos hatású: ezt rafinált trükkökkel érik el a gyártól, például úgy, hogy hártyavékony rétegekre vágják a minőségi bőrt, majd ezeket a vékony rétegeket műbőr bevonattal erősítik meg. Így egy 40% bőr, 60% műbőr anyag a végeredmény, amiről azonban a vásárló első blikkre elhiszi az üzletben, hogy 100% valódi bőrről van szó. Az ilyen kevert anyag métere jóval olcsóbb, mint a 100% bőré, de ez a termék árán sajnos nem mindig látszik.
5. Van, hogy sztreccs anyagokkal helyettesítik a jó szabást
Jó dolog a sztreccs, mi is kedveljük, de nem akkor, amikor ez váltja ki a rendes szabást. A márkák érthető módon szeretik a rugalmas anyagokat, mivel ezeknek köszönhetően egy nagyobb mérettel vagy más testalkattal rendelkező vásárló is fel tudja venni termékeiket. Minél jobban szabott egy ruhadarab, annál kevesebb típusú emberre illik majd rá, így annál nehezebb lesz majd eladni nagy mennyiségben. Bár a ruhadarabok szabása hozzáértést és pontosságot követel, ez egyben azt is jelenti, hogy a cégeknek magasabb termelései költségekkel és rezsivel kellene számolniuk. Tehát tartsuk észben, hogy a ruganyos szövet általában csak a vállalatok spórolásának tudható be.
6. Egy jó reklámmal még a leggagyibb terméket is el lehet adni
Bizony, egy frappáns marketingtrükkel még a leggyengébb minőségű ruhából is válhat kívánatos árucikk: vegyük például a neoprént. Ez a szivacsos állagú, vékony szintetikus szövet olcsó és nem tartós, ha párszor felvesszük és kimossuk, már sosem vasaljuk ki belőle a ráncokat. A neoprénpulcsik halála akkor következik be, amikor a belső, vékony poliészter bevonat elválik a szivacsos anyagtól, ekkor már nincs mit tenni. Akkor se, ha többezer dollárt fizettünk a dizájner neoprén pulcsiért. Mehet a szemétbe. tetszik, nem tetszik, egy neoprén Givenchy felső ugyanolyan hamar elpusztul, mint egy 3000-es H&M darab, szóval ebbe ne fektessen pénzt, akkor se, ha jó a reklámja. Ugyanez igaz mindenre, vannak olyan steppelt bőr táskák, amiknek pár dolláros koppintott verziója jobb minőségű, mint az eredeti, ezerdolláros változat. Bár erről a legendáról azért megoszlanak a vélemények.
7. Elcseszett minta = dizájn
Vannak cégek, melyeknek nem éri meg arra pazarolni az időt, hogy a kockás ingen a zseb mintája egy irányba haladjon az ing mintájával: ilyenkor bevált trükk 45 fokkal elforgatni a zseb anyagát. Nem ritkán még azt is képesek ezek a cégek állítani, hogy direkt mutatnak a vonalak más irányba a gombolásnál, a hátrészen és a zsebeken, mert ilyen az ing dizájnja. Na persze.
8. Olcsó gombok: műanyag, cink, nikkel
A műanyag sokkal olcsóbb, mint a fém, a csont, a kő vagy a fa, tehát nyilván műanyag gomb fog egy olcsó ruhára kerülni. De nem csak a műanyagra, hanem az olyan olcsó fémekre – mint a vas, a nikkel, a cink vagy a réz – is felfigyelt a szakma, ezeket az anyagokat gyakran vonják be arany- vagy ezüstporral, hogy ezáltal drágábbnak tűnjenek. Persze az ilyen turpisságok az elszíneződéseknek köszönhetően hamar kiderülnek, de azért a vásárlás során is kiszúrhatjuk a csalást. Például ha túl vékonynak és könnyűnek érezzük a gombot, akkor az tuti műanyag: ha tetszik adott darab és elég olcsó, akkor vegyük meg, és cseréltessük drágábbra a gombjait!
9. Varrás helyett ragasztás
Ez a jelenség ismerős lehet azoknak, akik követték a feltörekvő tervezőkről szóló valóságshow, a Project Runway eseményeit és annak kifutós pillanatait. A lelkes és izgulós dizájnereknek ugyanis gyakran nem volt már idejük összevarrni az általuk tervezett ruhákat, inkább összeragasztották azokat. Ezt a gyors és olcsó megoldást a gyárakban is alkalmazzák, például amikor a cipőkre applikálnak rá egy-két díszt. Az ötlet nem rossz, mivel így gyorsabban tönkremegy a termék és a mit sejtő vásárló már mehet is egy másik hasonlóan rossz minőségű áruért a boltba!
10. Igénytelenül van elvarrva a ruha belseje
Arról lehet igazán felismerni egy tényleg jól sikerült ruhadarabot, táskát, cipőt, vagy pénztárcát, hogy annak gondosan ki van dolgozva a belseje. Le vannak tisztázva a varratok, nem lógnak ki cérnadarabok, nem feslik a varrás és a gombok belülről is meg vannak erősítve. Ha a felsoroltak közül valamelyik nem stimmel és a káosz szó jut eszébe a kifordított ruha láttán, akkor gyanakodhat rá, hogy egy olcsó konstrukcióval van dolga. A döntés az öné: ha olcsó adott összegányolt darab, és önnek megér 3000 forintot, hogy egyszer-kétszer felvegye, csak rajta, de arra ne bazírozzon, hogy majd lányunokája megörökölheti öntől a kívülről csodaszép fast fashion ruhát.
És hogy mi az egészből a tanulság? Szánjon egy kicsit több időt arra, hogy átnézi álmai ruhadarabjait, mielőtt pénzt ad értük!
