Van a Jaffai bolhapiacon egy étterem, ami olyan híres, hogy mondhatni, Tel Aviv óvárosának egyik legfőbb látványossága. Dr. Shaksuka a neve, és a városi legendák szerint a tulajdonos-főszakács évtizedekig ült dutyiban, ahol is a rengeteg rászakadt szabadidejét azzal töltötte, hogy tökélyre fejlessze a főzőtudományát.
Nem valami flancos, rongyrázós hely, és a „fine dining” kategóriától is messze esik, de egyvalamit baromi jól tudnak: lecsót sütni. Bármily bizarrul hangzik is, Izraelben a lecsót – vagy ahogy a helyi verziót hívják, shakshukát – serpenyőben készítik, és addig pirítják, amíg az alja szinte oda nem kozmál, az olívaolajban rotyogó paradicsom, paprika, hagyma pedig sűrű, édes szósszá változik.
Rendszerint reggelire kínált fogás, és az autentikus recepthez a fortyogó shaksukára ütött tükörtojás is hozzátartozik, manapság Tel Avivban egyre több kávézó áll elő vegán verzióval, amelybe több zöldség – például cukkini és vékony karikákra vágott padlizsán, vagy éppenséggel tofu kerül. Én a magam részéről mindig abból csinálom, ami épp van itthon, és bátran állítom, hogy a legegyszerűbbtől a legkomplikáltabb változatig mind lenyűgöző. Nem beszélve arról, hogy milyen hamar megvan, így sokfős családok, vagy össznépi nyaralások kedvenc reggeli fogása is lehet.
Hozzávalók
4 főre (vagy 2 nagyon éhes főre)
Fél deci olívaolaj
1 nagy fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2 szem piros kaliforniai paprika
6 nagy szem paradicsom
4 evőkanál paradicsomsűrítmény, de még jobb a szárított paradicsom paszta (csak baromi drága)
1 szem szárított csili, vagy egy csipet csili por, esetleg Erős Pista
Fél kiskanál római kömény
1 kiskanál édes pirospaprika por
1 csipet bors, és só
Fél kiskanál cukor (de aki idegenkedik a cukor fűszerként történő felhasználásától, ki is hagyhatja, vagy használhat helyette bármilyen más természetes édesítőszert – mondjuk agavé, vagy juhar szirupot.)
Opcionális: 1 kocka (200-300 gramm) tofu, egy kisebb padlizsán, és egy nagyobb cukkini
1 vekni a kedvenc kenyeremből
Yallah balagan! – azaz héber és arab szlengben „csináljunk rumlit!”
1. Először is minden zöldséget előkészítek, hogy ezzel már ne kelljen közben bajlódni, és magam mellé készítek egy nejlonszatyrot a konyhapultra, hogy azonnal pakolhassam is bele a főzés során felhalmozódó szemetet – így nem úszik majd a konyha, és kényelmesebb lesz főzni.
2. A vöröshagymát és fokhagymát meghámozom, és apró kockákra vágom őket. A paprikát kicsumázom, és előbb hosszanti negyedekre,majd vékony csíkokra nyesem. Félbevágom a paradicsomokat, majd előkapok egy sajtreszelőt, és a nagylukú oldalán egy tálba reszelem a belsejüket, a kezemben maradt héjakat pedig kidobom – de egyébként apróra vágott héjas paradicsommal is működik, csak sokan nem bírják, ha ráharapnak a főzés közben lepöndörödött héjra.
3. Ha használok padlizsánt, meghámozom, és dobókockányi darabokra vágom. A cukkinit hosszában felnegyedelem, majd kockákra vágom. A tofut szintén felnegyedelem, majd félcentis szeletekre vágom.
4. Előkapok egy nagyobb serpenyőt, az olívaolajat hevíteni kezdem, majd ha már forró, mehet bele a fokhagyma, hagyma, egy csipet só, bors, a kömény, és a csili.
5. Mikor már hevesen illatoznak, rádobom a paprikát – és ha fancy shakshukát készítek, a tofut, padlizsánt és cukkinit is. Kicsit mérsékelem a tüzet, és folyamatos kevergetés mellett pirítom a zöldségeket, hogy alaposan magukba szívják a fűszerek és a fokhagyma aromáját. Ekkor rászórom a cukrot is, és kicsit karamellizálom a kissé kitikkadt zöldségeket, majd hozzáadom a paradicsomsűrítményt is.
6. Ha végképp kezdenek kiszárani, felöntöm a sercegő shaksukát a paradicsomreszelékkel, takarékra veszem a lángot, és hagyom, hogy mintegy tíz perc alatt szaftos-édes-csípős egytálétellé álljon össze.
7. Szinte még rotyogva, a serpenyőben tálalom fel – Izraelben így szokás, még a legmenőbb éttermekben is, és minél kopottabb, égettebb a serpenyő, annál autentikusabb a látvány. A tetejét meghintem frissen nyesett petrezselyemmel, és foszlós kenyérrel tálalom a tunkolnivalót. Beteávón – azaz jó étvágyat héberül, ékes magyar akcentussal.
