Octavio Pizarrót, Valentine Gauthiert és Christine Phungot kollekcióikról, a magyar tervezőkről és példaképeikről kérdeztünk. Tripla interjú.
Péntek este a Millenáris Parkban került megrendezésre a tavaly debütáló Elle Fashion Show, melynek keretében három magyar és három francia tervező mutatta be legújabb ready-to-wear kollekcióját. Mivel Tomcsányi Dóri, Szegedi Kata és a Nubu tavaszi-nyári kollekcióit már többször láttuk, azokról most nem írunk: itt megnézheti, mit tervezett a szezonra Szegedi és a Nubu, itt pedig Tomcsányi panel-ihletésű ruháit láthatja!
A backstageben a három francia dizájnert, Octavio Pizarrót, Valentine Gauthiert és Christine Phungot kaptuk el, akiket jelenlegi kollekciójukról, a magyar tervezőkről és példaképeikről kérdeztünk. Tripla interjú.
Octavio Pizarro: futurista fekete
Octavio Pizarro kollekciója – attól függetlenül, hogy majdnem kizárólag feketéből állt – a különleges szabásmintáknak és vonalvezetésnek köszönhetően izgalmas és edgy volt, elég csak a túlzott válltöméssel megemelt kabátkáról vagy a trükkös nyakrésszel megtoldott bőrjakóval példálózni. A dél-amerikai Pizarro Párizsban tanulta ki a szakmát, ahol az új Alaiának emlegetik minimalista, ugyanakkor futurisztikus elképzelései miatt.
“Az őszi-téli kollekcióm mögött is ugyanaz a történet, amit már az előző és azelőtti bemutatón is látni lehetett, idén viszont egy sokkal természetesebb, letisztult oldalát szerettem volna megmutatni, így főként geometriai formákból, illetve a sivatagok dűnéiből és ásványokból inspirálódtam" – részletezte a tervező a Díványnak. Pizarro kollekcióját anyag- és formakavalkád jellemzi: gyapjút és bőrt, selymet és metál hatású anyagokat kombinál extravagáns, merész szabásvonalakkal, beszéljünk midi- vagy maxiruhákról.
"A nyár túl rövid itt Európában, ezért az őszi-téli szezon a kedvencem, ilyenkor sokkal jobban kiélhetem magam a tervezésben: több meghatározó anyag közül válogathatok és a színekkel sem kell túlzásba esnem, egyébként is a fekete a kedvencem. Pierre Soulages absztrakt festményei tanítottak meg arra, hogyan lehet többféleképpen is használni a feketét."
Pizarro dögös, ugyanakkor sikkes és kifinomult nőknek tervez és fontosnak tartja, hogy kreációi időtlenek legyenek. "A karrierem kezdetén főként énekes- és színésznők inspiráltak, de ez mostanra teljesen megváltozott. Az idolom ma már egy magabiztos, nagyon karakán és karakteres nő, aki bár csak az én elmeszüleményem, mégis minden ruhámban jelen van. Fontos számomra, hogy ne az akutális trendeket lovagoljam meg, hanem modern, ellenben klasszikus darabokat készítsek, amiket akár több tíz év múlva is szívesen akasztanak le a polcról."
A francia divattervező második alkalommal mutatott be Budapesten, és bár elmondása szerint konkrét üzleti ügy nem állt a látogatás háttérben, szeretné, ha Magyarországon is kaphatóak lennének a kreációi. A péntek este bemutató magyar dizájnerek közül a Nubu szerinte olaszos, minimalista és letisztult darabjai nyerték el legjobban a tetszését, a tervezőtriónak a backstageben gratulált. A jelenlegi legmeghatározóbb francia dizájnernek a Louis Vuitton nemrég megválasztott vezető tervezőjét, Nicholas Ghesquière-t, abszolút mesterének pedig a 2010-ben elhunyt Alexander McQueent tartja. “Rengeteget tanultam tőle, a munkásságával forradalmat alkotott. Gyakorlatilag egy generáció vagyunk, ezért is áll ilyen közel hozzám. Ő a mester, nem kérdés” – zárta rövidre az interjút.
Valentine Gauthier: hordható modern művészet
Valentine Gauthier ruhái olyanok, mint a tervező maga: árad belőlük a hippis, értelmiségi, nemtörődöm sikk, lazaságuk ellenére mégis elegánsak, hordhatóak. A tervező odafigyel az általa használt anyagok minőségére, származására, csak a legjobbat használja mindenből, például bébialpakka-pamutot, bio-anyagokat, lent, vásznat, bőrt, francia nyírott gyapjút. Nyomott mintái teszik jellegzetesé, városiassá kollekcióit és az, hogy mindig ara törekszik, megértse a nőket.
„Az őszi-téli kollekcióm neve „MHKA” ez egy múzeum Antwerpenben, ez inspirált. Emellett hajóval körbejártam az egész francia tengerpartot. A Ragyogó napfény, Alain Delon első filmje is hatott rám és természetesen, mivel rengeteg művészi utalás van mindig a kollekcióimban, most a modern szellem ihletett meg, Klein, Mondrian mintái, Cocteau és a kor többi nagyja, a modernisták” – mondta el a Díványnak Gauthier, a 2007 óta dolgozik saját márkáján, melyet a Festival International des Jeunes Créatuers de Mode de Dinard két díjának elnyerésével járó pénzből tudott elindítani.
A tervezőnő másként fogja fel a divattervezés nehézségeit, mint kollégái általában: „A szabadság nehézség: szabadnak lenni az alkotásban, miközben a piacra is figyelni kell. Én hordható ruhákat tervezek, szeretem azt látni, hogy az utcán a nők szépek. Nem csak a vörös szőnyegen, nem csak Cannes-ban, hanem hétköznap is. Fontos számomra, hogy a nő felszabadult és szép legyen a ruháimban. Nem könnyű ilyen nőnek lenni, kell hozzá pénz, idő, elhatározás és egy adott hozzáállás is, de a szabadság drága” – mondja Gauthier, aki itt tartózkodása alatt is folyamatosan figyeli az utca emberét.
„A magyar nőket egyelőre nem volt sok időm figyelni, de úgy látom, nagyon érdekli őket a divat, foglalkoznak azzal, hogy néznek ki, fizikailag minden itteni nő nagyszerű adottságokkal rendelkezik. Egyelőre még csak tanulmányozom ezt a világot, nagyon érdekesnek találom. Az itteni nők nagyon nőiesek, glamúrosak, másmilyenek, mint a párizsiak, érzékibbek. Mindig jó bemutatni, tesztelni a munkámat egy másik országban. Párizst és a francia divatot jól ismerem, nagyon hasznos találkozni egy másféle gondolkodásmóddal. Ráadásul imádok újabb és újabb országokat felfedezni, szinte kedvet kapok hozzá, hogy készítsek egy kollekciót ebből a kis kiruccanásból is. A célom mindig az, hogy megértsem a nőket, akikhez szólok, itt egyelőre még tanulmányozom a lányokat” – mondja a tervező, aki mindig megpróbálja azt nyújtani egy-egy ország vásárlóinak, amit mástól nem kapnak meg: „Az a célom, hogy még szebbek lehessenek a nők, vagyis, hogy amit én szépnek látok, azt megértsék ők is. Fontos, hogy a nő, akit öltöztetek, tudja kombinálni a dolgokat. Akkor is, ha farmert hord, fel tudja venni azt az egy dolgot, amitől sikkes lesz és más, lazán sikkes, mint egy igazi párizsi nő”.
Magyarországon nem lehet kapni Gauthier ruháit, és a közeljövőben ez valószínűleg nem változik, a tervező Párizsara koncentrál, álma, hogy egyszer New Yorkban nyithasson üzletet. A magyar tervezők közül az ő kedvence is Szegedi Kata, akinek modern ruháit szerinte akár New Yorkban is kifutóra lehetne küldeni.
Christine Phung: tél a síházban
A francia és kambodzsai gyökerekkel rendelkező Christine Phung nőies, mégis érdekes, strukturált, merész architektúrát alkalmazó ruháival futott be. A fiatal tervezőnő 11 éve dolgozik az iparban, három éve építgeti saját márkáját, mely mindig felismerhető a fantáziadús nyomatokról, geometrikus mintákról. Legújabb, 2014-es őszi-téli kollekcióját láthattuk az Elle Fashion Shown, mely főként a 30-as évek síelőinek világából inspirálódott, de az építészeti utalások sem maradhattak ki belőle.
„Abszolút a síelés, a 30-as évek világa a hegyekben, a hó volt a kollekciói inspirációja, valamint Charlotte Perriand, a Le Corbusier-vel együtt dolgozó építésznő a 30-as évekből. A ruhákon visszaköszönnek a hegyi kunyhók motívumai, nomeg a modern művészet” – mondta a Díványnak Phung, aki Instagram oldalán rögtön meg is mutatta az őt megihlető képeket.
„A múltbéli mesterem, referenciám Madame Grès, egy tervezőnő a 50-es évekből. Olyanok a ruhái, mint a szobrok, nekem ő egy nagyon jó példa” – teszi hozzá a tervező, akinek kambodzsai kötődése is érezhető minden ruháján. „Az ázsiai kötődés a selymek színében, anyagválasztásban és a szabásokban is megtalálható, néha origamiszerű hajtásokat, kimonószerű szabásokat használok. A családom egy része ott él, nagybátyám Phnompenben pszichiáter, kórházban dolgozik. A kórházban hét szoba tartozik hozzá, az egyik átalakította műhellyé számomra!” – tudtuk meg a mosolygós, életvidám Phung-tól.
Az optimista kisugárzású párizsi tervezőnőt azért arról is faggattuk, milyen nehézségekkel néz szembe az, aki külföldön indít márkát: a hazai tervezők élete nem fenékig tejfel, ezt tudjuk, de úgy tűnik, Párizsban sem indul el egy márka egyik napról a másikra. „Az elején egyszerűen minden nehéz, még anyagot se kapsz, mert a szövetkészítők vagy nem adnak el olyan kis mennyiséget, amire szükséged van, vagy ha el is adnak, pluszköltséget kell fizetni, mert keveset vásárolsz. A varratást is nehéz és drága megoldani, ha csak 10 blúzt és 10 kabátot csináltatsz, egyszerűen senki nem segít. Egy bemutató tető alá hozása is nagyon drága” – mondja Phung, aki mindent megtesz márkájáért:
„11 éve kezdtem és 8 éven át más divatházaknál dolgoztam, a Lacoste-nál, a Diornál, Vanessa Brunónál, a Chloénál. Nyolc év után döntöttem el, hogy saját márkát szeretnék, 3 éve dolgozom a divatházamon. Egyelőre más divatházaknál is elvállalok munkákat, pl a Rossignolnál, vagy tervezek munkaruhát, de ezt mind azért csinálom, hogy tudjam a saját márkámat finanszírozni. Nagyon nagy befektetés egy márka kiépítése, még dolgozom rajta, hogy nyereségessé váljon. Minden szezonban rengeteget kell fejleszteni, fejlődni. Az új ruhák gyártása, tervezése, bemutatása, mindig mindennek meg kell újulnia, és ez bonyolult” – mondta el nekünk a tervező, akinek ruháit egyre több helyen lehet kapni, például a patinás párizsi Galeries Lafayette-ben, ahol még külön kirakatot is kaptak, de netről akár mi is rendelhetünk Phung-ruhát vagy a L’Exception-tól, vagy a Montaigne-Market-ről.
Magyarországra szeret visszajárni – már tavaly is részt vett itt egy bemutatón – mert nagyon tetszik neki az itteni fogadtatás. A magyar tervezők közül nem sokat ismer, de a vele együtt bemutató Szegedi Kata ruhái lenyűgözték: „Nagyon jó bemutató volt, a ruhák volumene nagyon különleges volt és a nyomatok is kifejezetten tetszettek. Nagyon modern, amit ő csinál.”
