Cipő nélkül, fa fejdíszekkel és extravagáns szabásvonalakkal hívja fel a figyelmet magára a csapat.
Bemutatta második, Hanggang Kamatayan névre keresztelt kollekcióját a Bits labo avantgárd divattervező csapat. Már debütálásukkor is sejteni lehetett, hogy nem kínálják ezüsttálcán a könnyen emészthető ruhákat, idén ezt még szoborinstallációkkal és improvizációs élőzenével is megfejelték. Így a Jurányi Házba véletlenül betévedő látogatók jó eséllyel azt sem tudták, hova keveredtek hirtelen.
A Hanggang Kamatayan törzsi nyelven annyit tesz, ’halandó’, a 2014-es tavaszi/nyári kollekció tulajdonképpen azt mutatja be, miképpen képzeli el a csapat az utolsó élő embert a földön: hogyan öltözködik, miből készít magának ruhát, hord-e cipőt, mivel sminkel. A háttérzajok, ütős zene, agancsos szoborinstallációk és a vetítés is mind a természetközeliséget igyekeztek erősíteni, ami pedig az anyagokat és a szabásvonalakat illeti, a Bits labo továbbra is egyértelműen a kísérletezés fázisában van.
„Minél hatásosabb és erősebb prezentációban gondolkodtunk, az egész most is egyetlen koncepcióból indult. Idén mindenképpen feketével akartunk dolgozni, először a dekadenciából indultunk, de mivel túlságosan kézenfekvő volt, inkább a melankólia mellett döntöttünk. Utóbbi jelentése összeköthető azzal, mit is jelenthet utolsó embernek maradni a Földön, erre kezdtünk alapozni, viszont címként túl szájbarágós lett volna, innen jött szigeti nyelven a Hanggang Kamatayan”– részletezte Evgeny Avetisian tervező a Díványnak.
A kollekció fő irányvonala az volt, hogyan és miből öltözködne az utolsó halandó a Földön. A modellek mezítláb, arany szájjal és szemhéjukra ragasztott hosszú tüllszempillákkal járták be a négyszög alakú teret, a tüllszempillák a fűzfát idéző, síró, magányos hatást szimbolizálták, az arany száj pedig azt, hogy utolsóként az egész világ egyetlen emberé, aki szó szerint ’aranyat zabál.’ Kiegészítők terén egészen a gyökerekig nyúltak vissza, volt, hogy a modell fejére mohát tűztek, de a hangsúlyos, fából készült fejdíszek sem maradtak ki.
„Nagyon szeretjük a természetet, úgyhogy ebben a kollekcióban rendesen kiélhettük magunkat, a madár és békanesz sem maradhatott ki, majd ezt továbbgondolva jutottunk a sámánzenéig, amit Dés András improvizálása keltett életre” – majd azt is hozzátette, hogy az alkotóhelyük is a város szélén, zöld területen található.
A kollekció kissé ellentmondásos, hiszen ahhoz képest, hogy tavaszi-nyári bemutatóról beszélünk, szinte minden ruha fekete és szürke volt, illetve a fainstallációk és a zene is inkább az elmúló őszt prezentálták, mintsem az újra erőre kapó tavaszt. Ettől függetlenül a ruhák sokkal vagányabbak lettek a tavalyihoz képest, szembetűnő, mennyivel merészebbek a szabásvonalak és hogy sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek a spontán megoldásokra is. Kérdés, hogy van-e szükség ekkora körítésre egy kollekció eladásához: valószínűleg nincs, hiszen ha egy ruha már a modellen meggyőzi a vevőt, annyival el is adta magát.
A Bits labo egész egyszerűen másképpen gondolkodik, nem divatbemutatókban, hanem art performanszokban, az viszont tény, hogy egyszerre túl sok minden van jelen ahhoz, hogy az egyébként nagyon kreatív csapat 100%-ban csak a ruhákra koncentráljon.
„Azt mi is tudjuk, hogy az egész projekt elég hatásvadász, de pont ezzel a művészeti sokféleséggel szeretnénk az emberek agyába férkőzni. Még nincs kiforrott koncepciónk és stílusirányunk a ruhákhoz, addig még rengeteget kell fejlődnünk, úgyhogy nem érezzük azt, hogy elvonná a figyelmet a zene és a vetítés. Ha majd konkrétabb teret alkotunk, egy olyan érzést, hogy a néző belekerülhessen abba a pillanatba, mikor Zsenya (Evgeny Avetisian – a szerk.) megalkotja a ruhákat” – egészítette ki Lukács Áron, aki megnyitotta az eseményt.
A Bits labo célközönsége elsősorban az itthon nem igazán létező avantgárd réteg lenne, ezért inkább külföld felé nyitnak. A ruhákat webshopon keresztül lehet megvenni, a komplikáltabb topok 200, a zakók 500 euróba kerülnek, amit itthon lehetetlenség eladni. „Azt mi is tudjuk, hogy ilyen árakkal és formákkal itthon biztos nem tudunk profitáló vállalkozásba kezdeni, pont ezért inkább Japán és Franciaország a prioritás, de Berlin is felkerült a hosszú távú tervek közé. Az itthon megrendezett prezentációk igazából a külföldi debütálás előkészületei, ha pedig szökőévente beérkezik egy-egy megrendelés, annak is örülünk" – monjda Avetisian.
"A csapatnak szponzora nincs, gyakorlatilag nulla költségvetésből tevékenykednek, mindenki önszorgalomból tesz hozzá a csapat munkájához. „A legutóbbi bemutató után többen is jelezték, hogy csatlakoznának hozzánk, tervezői, szervezői, szobor és fejdísz csoportokra osztódtunk, persze mindegyik között van átjárás és mind önszorgalomból működik. Csoportosan keressük a struktúrákat, a főirányt általában én adom meg, a többiek pedig továbbviszik és úgy lesz belőle egységes egész. A projekt még mindig nulla költségvetésből gazdálkodik, a ruhákhoz van egy kis anyagtartalékunk a stúdióban, ezekkel kísérletezünk. Egy-egy kabáton majdnem egy hónapig dolgozunk, volt olyan, amit egyenként varrtuk össze selyemcsíkokból. A Bits labo azért is jó, mert nálunk tényleg mindenki kedvére kísérletezhet, ami a kezdő divattervezőknek nagy ajándék. Nekünk már az is megéri, ha valaki csak egyszer jön el barkácsolni, mert ha nem is lesz kész, mi befejezzük és abból is kisülhet valami teljesen jó" – magyarázta a vállalkozás működését Avetisian.
Tetszik önnek a Dívány Tejben-Vajban blogja?
Keressen bennünket a Facebookon, így nem marad le egy érdekes posztunkról sem!
