Megvariálták idén egy kicsit a Vogue Fashion’s Night Out című nemzetközi rendezvénysorozatot, mert míg eredetileg minden városban egyszerre volt, most eltérő napokon voltak az egyes központokban az események. Én éppen Milánóban vagyok, és itt kedd este volt a Vogue Fashion’s Night Out, nyilván azért, mert másnap kezdődött a milánói divathét. A New York-i divathéten is ott volt a Tejben-vajban egyik bloggere, és ha már úgy hozta a sors, hogy én meg megint itt vagyok ebben a városban pont ebben az időszakban, újfent elnéztünk a világ leghíresebb divatlapjának rendezvényére – nyomultunk-bámészkodtunk-buliztuk, meg csináltunk pár béna fotót telefonnal. Nem kell kétségbeesni, kaptunk profi fotókat is a képügynökségtől, ezekért kicsit lejjebb kell görgetni.
Szóval egy ilyen VFNO arról szól, hogy a városközpont legelegánsabb divatüzletei aznap éjszakába nyúlóan tartanak nyitva, és különféle programokkal próbálják becsalogatni az embereket. A különféle program általában ingyenpiát jelent, amit mindig az az italgyártó cég szponzorál, akinek a termékét osztogatják, ezért általában nem nagyon kell csalogatni, hanem inkább hosszasan kell tolongani a bejáratok előtt a bejutásért. A legtöbb helyen DJ is van vagy bent az üzletben, vagy kint előtte az utcán, fülsüketítő hangerővel, de általában sehol nem táncol senki.
Majdnem két éve nem voltam már Milánóban, ezért most újult erővel döbbentettek meg ennek a városnak a furcsaságai. Először is: mindenki feketét hord csak. Ezt nem egy este tapasztalatai alapján mondom, éveket lehúztam már itt, és végig mindenki csak/túlnyomórészt feketében volt. Most, hogy visszatértem, megint megdöbbentett, főleg, hogy ekkora volt a tömeg a belvárosban: mindenki feketében volt.
Nekem az a tapasztalatom alakult ki az itt töltött évek során, hogy Milánó nem a divat, hanem az elegancia fővárosa. Ha a divatot az egyéniség kifejezésének eszközeként értelmezzük, akkor Milánónak semmi köze a divathoz. Itt mindenki ugyanúgy néz ki. Van egy időnként megújuló szabályrendszer, és aszerint kell öltözködni. Van az egészben rengeteg kreativitás még így is, de a divat itt főként a megfelelésről szól, nem az önkifejezésről vagy a különcködésről, mint Párizsban vagy pláne Londonban.
A Vogue Fashion’s Night Outon szintén szembetűnő volt Milánó másik nagy baja: itt nem lehet/szokás bulizni. Ez a rendezvény, amint a neve is mutatja, alapvetően egy buli kéne, hogy legyen. Meg is van hozzá minden kellék: csomó ember, pia, zene. Tudni kell azonban, hogy Milánóban tilos berúgni, mert a részegen hőbörgés nem elegáns (ez egész Olaszországra elég jellemező egyébként: inni szokás, berúgni nem). Mindenki fog egy piát, azt viszi magával egész este, de csak módjával szippant bele egyszer-egyszer, hiszen semmi se lenne kínosabb, mint pocsolyarészegen támolyogni.
Táncolni elvileg ettől még lehetne józanul is, de a többség vagy olyan ruházatban van, amiben menni is alig lehet, nemhogy táncolni, vagy egyszerűen csak nem akar táncolni, mert akkor kiizzadna, szétmenne a haja, összegyűrődne a ruhája, és akkor megintcsak annyi lenne az eleganciának. Marad akkor a beszélgetés, gondolhatnánk, de Milánóban valamiért fülsértő hangerejű szokott lenni a zene az ilyen, jobb híján beszélgetős bulikban, plusz senki sem szólít meg senki idegent, soha. Az ember csak azokkal beszél (ha hall valamit), akikkel együtt van, illetve akinek bemutatják. Ha Budapesten vagyok, mindig meglepődök, hogy egy átlagos szombat éjszaka hány vadidegennel állok szóba vagy ismerkedem meg futólag. Az ilyesmi itt Milánóban nem szokás.
Persze ettől még jól elvoltunk, láttuk például Vanille Bon Bon brit burlesque-művésznő gésás sztriptízműsorát (lásd a posztnyitó képet), voltunk valami Love Parade-szerű happeningen, de jazz-kamarakoncerten is. Meg persze megnéztünk belülről egy csomó olyan boltot, amit egyébként csak kívülről mernénk, ami azért nagy élmény, mert ezekben az üzletekben most azokat a ruhákat árulják, amiket februárban a kifutókon, tavasszal meg a legnagyobb sztárokon láttunk. A Dolce & Gabbanánál például ott volt az idei ősz-téli bizánci ikonos-aranyos kollekció, konkrétan láttuk azt a ruhát is, amiben Katy Perry császárnősködött májusban a MET gálán.
Túl sok celeb nem vett részt személyesen az idei milánói Vogue Fashion’s Night Outon, mi élőben egyet sem láttuk. A képügynökségek mindenhova bejáratos fotósai is csak Anna Wintourt találták meg, aki egy délutáni rendezvényen Karolina Kurkovával és egy csomó, számunkra érdektelen helyi celebbel nyitotta meg az estét. Kurková a jelek szerint azért lenézett az esti utcabálba is, de mi sajnos nem találkoztunk vele, mint ahogy Roberto Cavalliból se láttunk semmit az ő üzletében, kivéve frissen dedikált önéletrajzi könyveit. Ő is látható a képügynökségtől érkezett fotókon, kattintson értük az alábbi képre!
