A Saint Laurent-nek ezúttal sikerült tényleg meglepőt és egyúttal rohadt menőt is húznia: a legújabb kampányukhoz B.B. Kinget, Chuck Berryt és Jerry Lee Lewist szerződtették le. Amióta Hedi Slimane került a céghez, megváltoztatták a nevét (elhagyták az Yvest), és modellek helyett botrányosnak tűnő zenészeket válogattak a reklámokhoz, mint például Marilyn Manson vagy Courtney Love.
Csakhogy míg Manson egy végtelenül unalmas figura, akire – bár időnként mond okos dolgokat –, néhány év múlva remélhetőleg senki nem fog emlékezni, addig a három békésnek tűnő nyugdíjas valódi legenda.
Chuck Berry és Lewis ott van a rockzene ma is élő három legfontosabb alakja között, akiknek bőven akadtak botrányos és megosztó dobásai. Lewisról ráadásul azt tartják, hogy ő élte meg először, mit is jelent a féktelen és szenvedélyes rock'n roll, önpusztításban egyedül Ozzy Osbourne tudott felzárkózni hozzá, bár ehhez a közhidelemmel ellentétben állítása szerint soha nem gyújtott fel egyetlen zongorát sem. Mindenesetre hat felesége is volt, akik állandó botrányokat szolgáltattak.
Soha ne verekedjen nőért
A zenészek közül B.B. King élete alakult még a legeseménytelenebbül, bár kétségtelen, hogy neki is akadhatnak erős sztorijai. Tök szegény családban született, nem is az anyja nevelte fel végül. King nagyon fiatal kora óta zenész akart lenni, gyakorlatilag mindent erre tett fel. Bár most ünnepelt legenda, tizennyolc évesen még traktorvezetőként dolgozott (mellette mondjuk már egy zenekarban játszott és templomokban léptek fel).
A leghíresebb történet valószínűleg a mindenkori gitárjának a nevéhez kapcsolódik. King 1949 telén Arkansasban játszott. A koncerttermet begyújtott kerozinos hordóval fűtötték. A fellépés alatt két férfi verekedni kezdett, mire feldőlt a hordó, és lángra kapott az egész hely, ketten meg is haltak. Kingnek kint jutott eszébe, hogy az épületben felejtette a gitárját, úgyhogy a lángok között berontott érte. Később kiderült, hogy a férfiak egy Lucille nevű nő miatt balhéztak, úgyhogy King így nevezte el a gitárját, hogy mindig emlékeztesse, hogy A: soha ne csináljon még egyszer olyan őrültséget, hogy beszalad egy lángoló épületbe, és B: soha ne verekedjen nőért.
Irány a javító
Chuck Berry élete ennél valamivel kalandosabb volt, már tizennyolc évesen letartóztatták, mert néhány haverjával kirabolt három üzletet Kansas-ben és elkötött egy kocsit. Berry az önéletrajzában úgy emlékezett vissza az esetre, hogy az ő kocsija lerobbant, úgyhogy leintett egy éppen elhaladó autót, amit aztán egy nem működő pisztollyal sikerült megszereznie. Éppen a huszonegyedik születésnapján szabadult a javítóból.
Innen sokáig egyenesen vezetett az út, csomó slágere és filmszerepe volt, St. Louisban egy éjszakai klubot is nyitott, ami a vesztét is okozta. 1959 telén ugyanis megint balhéba keveredett. Letartóztatták, mert egyrészt állítólag szexuális kapcsolatot létesített egy tizennégy éves lánnyal, másrészt ezt a lányt egyik államból a másikba szállította, hogy a klubjában árusként dolgoztassa. Azt pedig, hogy kétes ügyek miatt nőket szállítsanak egyik államból a másikba, a törvény szigorúan büntette. Berry majdnem öt évet kapott, a lényeg, hogy végül csak másfelet ült le, de a karrierje ezzel hanyatlani kezdett. Később aztán sikerült még egyszer börtönbe kerülnie, de az ezekhez képest piskóta volt.
A beceneve Gyilkos
Jerry Lee Lewis is szegény családban született Louisiana államban, a szüleinek például zálogba kellett adniuk a farmjukat, hogy Lewisnak zongorát tudjanak venni. Lewisnak aztán viszonylag gyorsan sikerült elintéznie, hogy kirúgják az iskolából és a templomból is, ugyanis mindent kicsit másként játszott, mint az akkoriban megszokott volt.
Az ötvenes évek második felére viszont már a rockzene legnagyobb sztárja lett, többek között elképesztően szenvedélyes játékának köszönhetően – első televíziós szereplésén is egészen királyul meglátszik. Emiatt a vad játékstílus miatt is kapta a Gyilkos becenevet. 1958-ban aztán kiderült, hogy huszonkét évesen feleségül vette a 13 éves unokahúgát, amiből hatalmas balhé lett, Lewist azonnal tiltólistára rakták a rádiók és a koncertszervezők is.
Míg korábban 10 ezer dollárt is megkapott egy fellépésért, ezután kénytelen volt beérni néhány százzal. Klubról klubra járt, viszont ahogy egy hamburgi felvétel is bizonyítja, abban az időben ő adta a legjobb koncerteket. A hatvanas években aztán sikerült valamennyire újraindítania a karrierjét, de akkor már csak country-zenészként.
