A macaron menőségi mutatója az elmúlt évek során rohamosan emelkedett. Ehhez nagyban hozzájárult Sophia Coppola 2006-os Marie Antoinette filmje, melyben Kirsten Dunst mellett a másik főszereplő maga a macaron. Meg aztán ott van Blair Waldorf is, a Pletykafészek című sorozat áskálódó dívája, aki az édességek sorából divatkiegészítővé emelte a franciák klasszikus desszerjét. A macaron mára olyan népszerű lett, hogy egyes rajongók egyenesen kikérik maguknak a trendhullámot, és fennhangon hirdetik, hogy ők már az előtt szerették, hogy cool lett volna.
Persze szegény kis félreértett macaron nem tehet semmiről, ezért aztán hagyjuk is a popkultot, és térjünk a receptre. Vegán ember macaront nem eszik, hiszen annak lényege a tojásfehérje. Szerencsére tudományos konyhai kísérleteim során arra jutottam, hogy azzal a karamellizálódott porcukor, a ropogósra sült kókuszreszelék felveszi a versenyt.
Nem állítom, hogy ez a vegán süti olyan lesz, mint a tojásos változat, de azt viszont merem állítani, hogy legalább olyan lenyűgözően finom.
Hozzávalók (12 sütihez)
A tésztához:
1/2 csésze finomra őrölt mandula
1/2 csésze finomra őrölt dió
1/2 csésze finomra őrölt kókuszreszelék
1/4 csésze liszt
1/2 csésze porcukor
2 evőkanál csicseriborsóliszt (a kávédarálóban remekül lehet szárított csicseriborsót őrölni)
1/2 tasak sütőpor
1/3 csésze olaj
1/2 kávéskanál vaníliaesszencia, vagy aroma
...és itt jön egy variálható összetevő, aminek a szerepe, hogy összefogja a tésztát, de az is szuper benne, hogy színezheted is vele a macaronodat. Ez lehet egy fél banán, esetleg egy mangó, de az avokádó is remek, az abszolút kedvencem pedig - amivel a képen látható macaron is készült - egy kis fej főtt cékla fele. Az ízéből jóformán semmi sem marad, a színe viszont ütős.
A krémhez:
2 csésze porcukor
1/4 szobahőmérsékletű margarin
1/4 csésze szója, rizs, vagy mandulatej
1 csésze jóminőségű kakaópor
(Ha nincs türelmed krémet készíteni, lekvárral is működik a dolog.)
A mázhoz:
3 evőkanál porcukor
pár csepp folyadék - én a maradék célkla levét használtam
1. Melegtsd elő a sütőt 200 fokra. Amíg felforrósodik, szórd a diót-mandulát-liszteket-kókuszt-porcukrot-sütőport egy keverőtálba, majd alaposan kufircold össze.
2. A turmixgépben, vagy egy botmixerrel készítsd folyós pürét az olajból, vaníliából, és a választott "tojáspótlóból" - ha céklát használsz, érdemes átszűrni egyszer, hogy ne kerüljenek nagyobb darabkák a tésztába.
3. Öntsd a cuccot a lisztes keverékre, és folyamatosan kevergetve készíts sűrű tésztát - majdnem olyan masszívnak kell lennie, mint a kőrözöttnek. Ha nagyon száraz lenne, ér kicsit vizezni.
4. Egy sütőpapírral bélelt tepsire pakolj fél pingponglabdányi halmocskákat, egymástól 2-3 centis távolságban, majd told be a forró katlanba. Mindössze öt percre lesz szükségük.
5. Ezalatt pont elkészülhet a krém: kézi habverővel verd habbá a porcukrot és a margarint, majd ha már sehol sem találsz cukor, vagy margarincsomókat, mehet bele a kakaó, és végül lassan, fokozatosan a tej is. Ne csináld túl folyósra, mert ez nem napközis piskóta, hanem egy menőző töltelék, oh-la-la.
6. Kapd ki az álmacaronokat a sütőből - ha esetleg kedved támad megnyomkodni őket, hát ne tedd, ugyanis ilyenkor még iszonyú puhák, és esetleg azt hinnéd, hogy további sütésre van szükségük. Pedig dehogy - így lesznek kívül ropogósak, belül pedig olvadósak, mint az igazi.
7. Amíg hűldögélnek, készítsd el a mázat: a porcukor felett facsarj ki a maradék céklából pár cseppet (de ha félsz, hogy zöldségízű lesz a macaron, pár csepp vörösbort is használhatsz), és kiskanállal kevergesd addig, míg nyúlós, sűrű szirupot nem kapsz.
8. Nincs más hátra, mint szendvicseket készíteni: keress egy szépséges, nagy tálat, pakold rá a tallérok egyik felét, majd mindre kenj egy kiskanál csokoládékrémet. Fejeld meg őket még egy sütivel, a tetejére pedig mehet pár csepp rózsaszín máz. Én még egy kis mákkal is megszórtam őket, de bevallom, hogy leginkább csak azért, mert mert a fekete meg a pink annyira menő együtt.
