A magyar underground divatélet legnagyobb alakját, az egyik legismertebb, egyben legmegosztóbb magyar divattervezőt gyilkolták meg vasárnap hajnalban – ismerősei, barátai döbbenten állnak az eset előtt. Király szeretnivaló, szerethető figura volt, lakása nyitva állt mindenki előtt, bemutatóin általában nem a divatvilágban megszokott, idealizált szépségek vonultak fel. Az avantgarde tervező hatvan éves volt, hosszú pályája a rendszerváltás előtt indult. A Stern magazin divatpápának kiáltotta ki még a 80-as évek végén, de Király nem állt meg a fejlődésben egy pillanatra sem, többek közt ezért is lehet szeretni. És sok más miatt.
"Ha túl nagy a ruha, olyan helyre kell menni, ahol nagy a bejárat"
Az egyik legfontosabb ismérve Király Tamás ruháinak, hogy nem mezei kollekcióként kell tekinteni egy gyűjteményére, nem eladásra tervezte őket. Ruhaszobrokat készített (saját kezűleg), melyek ugyan az ő nézőpontjából hordhatóak, de lakberendezési tárgynak sokkal megfelelőbbek lehetnek.
"Az átlagos ruhaviselet megőrjít. Ha egy ruha rád megy, tudsz benne járni, meg utazni, meg táncolni akkor hordható. Ha esetleg túl nagy a ruha, akkor olyan helyre kell menni, ahol nagy a bejárat” – mondta egy korábbi interjújában Király, aki soha nem értett egyet az uniformizált, plázákban kapható divattal, ami nem az emberre fókuszál, nem annak a személyiségéhez készül, aki hordja majd, hanem csak az éppen aktuális trendeket majmolja. Király Tamás egyébként hivatalosan nem számított művésznek, mert sosem vették fel a Művészeti Alapba, és nem is szerette a művész megnevezést, inkább úgy definiálta magát, mint aki ruhákkal foglalkozik, de művészi kvalitásai elvitathatatlanok.
Vannak olyanok, akik megengedhetik maguknak
Király Tamás a nyolcvanas évek elején szoborszerű ruháival, szigorú geometriai formáival tűnt fel, a megszokott anyagok helyett gyakran fából, fémből készített ruhákat. Később a csillogó anyagok felé fordult, imádta az aranyszínt, az ezüst lamét. Színdarabokhoz, zenekaroknak tervezett ruhákat, külföldi hírességek is jól ismerték nevét.
„Vannak olyanok – Cher, Gábor Zsazsa, Prince, Madonna vagy Nina Hagen –, akik megengedhetik maguknak – és ezt most nem anyagi, hanem szellemi téren gondolom –, hogy az általunk tervezett ruhákat akár egyetlen alkalomra vegyék fel, sőt akár engem odahívjanak New Yorkba, hogy személyesen varrjam rájuk azt a ruhát”– mondta Jávorszky Béla Szilárdnak.
Divattervezői karrierje a nyolcvanas évek elején kezdődött, többek között ő volt az egyik mentora a Petőfi Sándor utcában megnyílt New Art Stúdiónak, amely akkoriban a hazai avantgárd élet egyik szellemi központjának számított – írja JBSz. Szervezett divatsétákat, kiállításokat, 1984-ben már Nyugat-Berlinben mutatta be ruhakölteményeit.
„Ő a ruháit a modelljeire tervezte, biztos sokan emlékeznek a Sex-e-piles Hegyi Zoli visszatérő tükrös-ledes zakójára. Király nem azt üzente, hogy ez neked is jól állna, hanem azt, hogy légy kreatív, viselj bármit, érezd jól magad a bőrödben. Meghatározó alakja volt a nyolcvanas évek undergroundjának, az, hogy a korszak kultikus filmjeinek szereplői úgy néznek ki, ahogy akkoriban a világ menőbb pontjain öltöztek, az ő jelmeztervezői munkájának volt köszönhető” – írja Pálnikás Szűcs Róbert, újságíró, Király Tamás régi ismerőse Tumblrjén.
Külföldön '89 óta divatpápa
Itthon inkább alternatív körökben volt ismert, nemzetközileg viszont elismerte a divatszakma, munkáival találkozhattunk a Vogue-ban, a Der Spiegelben, a Stern magazinban is. Utóbbiban 1989-ben a megújulni képes regionális divattervezést reprezentálta (még több róla itt), és a Stern írói kiáltották ki divatpápának.
Provokatív performanszai New Yorktól Londonig ismertté tették, vonultatta már fel kollekcióit Vivienne Westwoodal és Jean Paul Gaultier-vel egy bemutatón is. Király különös munkásságáról az elmúlt évtizedekben készített portréfilmet az amerikai, a francia, a spanyol és a japán televízió is. A nyolcvanas évek magyar underground világának egyik közismert figurájaként feltűnt egykori fotós barátja, Rodolf Hervé több, a rendszerváltás utáni pesti undergroundról lőtt képén is.
Lakása nyitott műhely volt
Király Tamás munkásságának fontos eleme volt, hogy együtt dolgozzon bárkivel, aki kicsit felkeltette az érdeklődését: modelleit bulikban kereste és találta meg, és sok ismerőse inspirálóan hatott rá. Lakása mindig nyitva állt a haverok előtt, egyfajta műhelyként működött. Míg a divatvilágban a legszebb nőket válogatják össze egy bemutatóhoz castingok hosszú során, Király olyan amatőrökkel mutatta be műveit, akikre illettek a ruhák. Kifutóin csúnya embereken kívül állatok is helyet kaptak: „szembeszegül a divat diktálta szépségideál mindent elsöprő terrorjával” – írja JBSz.
Fontosabb volt számára az ember, mint a ruha, és az, hogy a ruha ne eltakarja egy ember személyiségét, hanem kiemelje. A diszkrimináció ellen is küzdött a maga módján, például az utóbbi négy évben rendszeresen dolgozott együtt a Baltazár Színházzal, ahol értelmileg sérült színészek játszanak.
Amit szemlélünk, az hamis
Bemutatói inkább voltak happeningek, vagy performanszok, mint klasszikus értelemben vett divatshowk. A modellek a kifutón tekeregtek, táncoltak, előre kitalált koreográfia alapján mozogtak, nem csak felvonultak a ruhában. Valószínűleg ezért is hívták az utóbbi időben egyre több, több tervezős bemutatóra, például pár hete az Elle fashion Showra. Király előadása minden divateseményt feldobott, színesebbé tett, őrült kreációi szinte zárójelbe tették az előtte és utána felvonultatott ruhákat.
Jóbarátja és alkotótársa, Bachmann Gábor fogalmazta meg legtalálóbban, miért olyan forradalmi, amit Király csinált: „Tzara nyomán Király rájött, hogy amit szemlélünk, az hamis. Király lerombolja az agy és a társadalmi rendszerek előre kitalált fiókjait, és célul tűzi ki a mindenütt demokratizálni jelszavát, és a menny kezét a pokolba, a pokol szemét a mennybe hajítani. Az egyetemes cirkusz terménykerekét újra beindítani a valóságos hatalmakban és minden egyes egyén képzeletében. Önmaga igazságában hisz. Befelé és kifelé a kozmikus vágyakozás látszatát keltve él.”– áll JBSz írásában.
Mennyi csodát alkothatott volna még!
Tervezők, modellek és ügynökségek vezetői is gyászolják az aktív társadalmi életet élt Királyt, aki a fiatalabb generációval épp úgy megértette magát, mint az idősebbekkel. Éder Krisztián (SP) fotós, Tóth Ali, a The Room magazin főszerkesztője, Herczeg Zoltán divattervező és Kajdi Csaba, modellügynökség-vezető is döbbenettel és mély szomorúsággal hallották Király halálhírét.
"Fényévekkel előttünk járt, ha az összes divattervezőt összeadom, még akkor se vagyunk ott, ahol ő. Sokkal nagyobb veszteség, mint bárki gondolná, lett volna még 20 aktív éve, ami alatt annyi csodát készíthetett volna még!” – mondta Herczeg Zoltán, aki a gyász jeléül Facebook oldalát befeketítette.
