A 2012-es Fashion Awards díjátadó gálán Igor Deseatnikovot választotta a hazai divatszakma az év stlylistjának. A Dívány arról kérdezte az orosz akcentussal beszélő stylistot, hogyan jutott el idáig Moldáviából, és a gödöllői agrármérnök szakról.
Hogyan keveredtél a divatiparba agrármérnökként?
Tizenhét évesen jöttem Magyarországra Moldáviából tanulni, azóta itt élek. Zoltán Erikánál kezdtem el táncolni, először a gödöllői csoportjukba jártam, majd átkerültem a pesti csoportba. Később felléptem a csoporttal, mert Robbie D. átvett engem a felnőtt csoportba. Az egyik fellépésre, az Ázsia Center divatbemutatón találkoztam Laczkó Mónival (Marie Claire-ben divatszerkesztő - a szerk.), akivel most együtt jelöltek az Év stylistja díjra. Ő öltöztetett minket, és én azonnal kérdeztem, hogy úristen, te mit csinálsz. Elmondta, hogy ő stylist, hogy ő rakja össze a ruhákat, és nekem felcsillant a szemem. Később ő is buzdított arra, hogy ezzel foglalkozzak. Közben megismerkedtem fodrászokkal, akikhez járt egy stylist lány. Ő azt tanácsolta, hogy a legjobb, ha vezető magazinhoz megyek stylist asszisztensként, mert közben tudok tanulni. Közben a Sisley boltban volt egy jó ismerősöm, Mária, aki rengeteget segített. Ugyanis amikor mi kihozzuk az üzletekből a ruhákat, a szállítólevélre odaírjuk, hogy hova visszük, melyik magazinhoz, telefonszámmal együtt. Ő kikereste nekem a telefonszámokat, én elkezdtem hívogatni őket, például Pintér Juditot a Glamourtól, Lakatos Márkot a végére hagytam. A stylistok azt mondták mind, hogy majd hívnak, majd hívnak, Pintér Judit volt egyedül korrekt velem, ő megmondta, hogy tapasztalt asszisztenst keres. Nekem pedig nem volt tapasztalatom egyáltalán. Aztán hála istennek felhívott Eli, ugyanis a táncsuliban, akikkel felléptem, az egyik lány expasijának ismerőse volt a Cosmo akkori divatszerkesztője. Végül eljutottam Eli szülinapi bulijára, ittam sok pezsgőt, hogy bátorságom legyen, odamentem hozzá, és mondtam, hogy Hi, I wanna learn from you I wanna work for you. Azt hittem, hogy Elivel is ugyanez lesz, hogy nem keres meg, de hat hónap múlva felhívtak a Cosmótól, hogy menjek. Persze, hogy rohantam. Akkor már végeztem az egyetemen, és elkezdtem a doktori képzést agrármérnök szakon.
Mi volt az első munkád, és mi volt pontosan a feladatod stylist asszisztensként?
A 359 bikini volt az első munkám a Cosmónál, mai napig emlékszem a címlapra. Ezeket kellett rátenni a babákra. Én soha nem voltam olyan, hogy akkor minden nap rákérdezek, na, holnap akkor jöjjek, mikorra? Eli mindig hívott, hogy gyere holnap, gyere szerdán 10-re. Én szerencsés voltam, hogy azonnal kaptam fizetést, a bikinis munkáért 14 ezer forintot kaptam akkor, ez hét évvel ezelőtt volt. Utána ötveneseket kaptam asszisztensként, most egyáltalán nem kapnak ezért pénzt, mert nincs erre keret. Nagyjából a cipelésről szól az asszisztensi meló. Mondjuk a téma a piros, akkor el kell menni boltokba, segíteni kell kiválasztani a ruhákat, ötletelni, majd cipelni azokat. Elivel két hónapot dolgoztunk együtt, majd ő elment a Glamourhoz. Magával vitt engem is, de közben Eli kérte a főszerkesztőjét, hogy én segítsek az új divatszerkesztőnek, mert ő nem tudta, kik a hirdetők satöbbi, és visszajöttem segíteni Takács Móninak, divatszerkesztő asszisztensként. Ő terhes lett, én pedig stylist lettem, ő kiadta a munkákat, én elhoztam a ruhákat, megnézte, kiválogattuk.
Hogy lettél aztán divatszerkesztő?
Eli akkor már a Marquard Mediánál dolgozott, hívtam Elit, akkor indult pont az Éva magazin, épp átalakult a piac. Majd átvettek a Joy-hoz stylistként. Itt a körülmények sokkal jobbak, itt már divatszerkesztő vagyok, én csinálom a divatanyagokat.
Mi az, ami a munkádban a legnagyobb kihívás?
Vannak hirdetők, akiknek mindenképp be kell kerülniük az újságba, és sokszor a nem túl szép darabokat is el kell adni. Vagy valami alá kell tenni, hogy takarjuk, vagy csak hogy kilógjon egy kis része, így lehet megoldani egy fotón. A legnagyobb kihívást a bolti eladók jelentik, velük nagyon nehéz, nekik ez kábé plusz munka. A ranglétrán nagyon alul vannak, a főnökök nem közlik velük, hogy a stylistnak pontosan mi a dolga, hogy az miért jó, hogy a stylist jön. Pofákat vágnak ránk, úgy beszélnek velünk, mint a mosott ronggyal, olyan szabályokat szabnak, hogy az egyik boltba csak szerdán lehet menni 12-től 6-ig, a másik boltba, ugyanabban a plázában pont ezen a napon nem vihetsz ruhát. A másik cég csak csütörtökön tud adni, de valaki másnak pedig már vissza kellene vinni hétvégére a ruhát. Nem mi döntjük el, hogy mikor mehetünk, mi alkalmazkodunk a boltokhoz. Elképesztő, hogy körülbelül küszködsz a ruhadarabokért. Ezért a magyar magazinoknál nincs is lehetőség igazán jót csinálni, mert biztos, hogy valami kimarad. Van, hogy három napod van, hogy összeszedj mindent.
A ruhák válogatásánál mit kell szem előtt tartanod?
A nemzetközi magazinok nagyobb prestige-t jelentenek nemzetközi szinten, de itthon mindegyik magazinnál ugyanazt kell csinálni, ugyanazokból a boltokból kell válogatni. High fashiont is nehéz csinálni, de commercial magazint is nehéz csinálni, nagyon kell figyelni az árakra, hogy ne veszítsünk olvasókat. Hogy jó árfekvésű, pénztárcabarát ruhák legyenek, és még magamat is bele kell adnom. Itt nagyon sokan azt gondolják, hogy ha nincs Gucci, akkor az nem high fashion, de nem ettől az. Bizonyos témákat nem tudsz megcsinálni Tally Weijlből. Ha Magyarországon vagy, akkor olyan témákat kell kitalálni, amit itt meg lehet csinálni. Nagyobb magazinok be tudják hívni a ruhákat akár Milánóból is.
Van olyan szerinted, hogy magyar divat?
A magyar tervezők nagyon tehetségesek, ahhoz képest, milyen kicsi az ország, nagyon sok tehetség van. Nagyon tetszenek a munkáik, van valami különleges, ami csak magyar, amit nem látni sehol máshol. A USE első kollekciója csodálatos a magyar népi motívumokkal, mégis modern formában. Én utálom a folkot egyébként, nekem ez visszalépés, Oroszországban én nem látom, hogy használnánk népi motívumokat. Amikor Dániában voltam, ami egész más ország, más költségvetéssel, de ott van legalább tíz divattervező, akiket az állam támogat. Nem csak országhatáron belül, hanem külföldön is. A magyar tervezőknek nincs pénzük, olyan anyagokat vesznek meg, amit tudnak. Az anyagokon lehetne még mit változtatni, viszont a szabásminták csodálatosak. A kedvencem Mojzes Dóra, az tetszik a munkáiban, hogy szezonról szezonra nem veszíti el saját magát.
Kit vagy kiket tartasz igazán divatikonnak? Mennyiben hatnak rád? Tőlük inspirálódsz?
Kate Moss attitűdje tetszik a legjobban, igazi rock chick. Már 36 éves, de képeken borzasztó jól néz ki, most is. Anna Wintourt is nagyra tartom, ő attól ikonikus a számomra, hogy felépített egy birodalmat, és nagyon okosan csinálja. Tehetség szempontjából, stylist szempontjából Carine Roitfeld, és Emmanuelle Alt a kedvenceim. Az ikonok rám is hatnak, szeretek mindig valami újat belevinni az outfitbe, most például felvettem egy szigorú szövetnadrágot, franciás bretoncsíkos felsővel, és elvileg zakót kellett volna felvennem, de én sportosabb felsőt választottam, hogy bontsam a szigorúságot. Szeretem a francia magazinok kifinomult ízlését. Apróságokon múlik az egész divatanyag, onnan lehet inspirálódni, fejlődni, hogy hogyan oldják meg ugyanazt a témát, például egy sportos témát, amit már százszor megcsináltak. Mégis valamelyik magazin újraértelmezi, ebből sokat lehet tanulni, hogy így is lehet. Pont azt szeretem a munkámban, hogy egy stylist sem tudja azt mondani, hogy úristen én mindent tudok. Pont az tetszik, hogy szezonról szezonra változik mindig, még ha vissza is jön a hatvanas évek, a hetvenes évek, de mindig van valami új. Megunhatatlan számomra, imádom ezt. Addig akarom ezt csinálni, amíg leesik a kezem, amíg bírom.
