Pár napja írtunk egy amerikai nőről, aki pités muffal tiltakozott az American Apparel legújabb felhívása ellen, amelyben új termékeik népszerűsítéséhez keresett molett modelleket. (Ahogy korábban is megírtuk, a nő így akarta jelezni a cégnek, hogy nagyon nem ért egyet „a mostani hangvételükkel és a korábbi elveikkel”, így akart borsot törni az orruk alá húspiacszerű felhívásuk miatt.)
Nos, a Velvet szerkesztősége kapott egy levelet a cég kreatív igazgatójától, Iris Alonzotól amelyben benne van az az email is, amelyet a pités muffos hölgynek, Nancy Uptonnak írt.
„Négy másik nővel együtt én dolgoztam ki a Next BIG Thing kampányt. Először is szeretnénk elnézést kérni amiatt, hogy sértőnek találod ezt a kezdeményezést” – írja a molett provokatőrnek Alonzo, aki hozzáteszi, csupán az volt a céljuk, hogy népszerűsítsék az új termékeiket, és persze teret adjanak a „csodálatos XL-méretű hölgyeknek világszerte”. „Nyugi, senkit nem rúgtak ki a kis mutatványod miatt. Az egyik veled készült interjúban olvastam, hogy aggódtál emiatt” – teszi hozzá a kreatív igazgató.
„Sajnáljuk, hogy kétségbe vonod a jó szándékunkat csak azért, mert nem tetszik a nyelvezet, amit használtunk a felhívásban. Lehet, hogy túlságosan nagy hatással volt ránk Beyoncé, és néha túlzásba visszük a szójátékokat. Megpróbáljuk nem túl komolyan venni magunkat. Vajon ha egy percre is belegondoltál volna abba, hogy csak jót akartunk ezzel a kampánnyal, hogy a csapatommal nem akarunk megbántani senkit, akkor is így viselkedtél volna, akkor is gúnyt űztél volna a magabiztos, izgatott jelentkezőinkből, akik hajlandóak voltak felvállalni magukat?” – olvasható a levélben, amelyben rengeteg utalás van arra, hogy milyen remek cég is az AA. Jó, hát nem is vártunk mást.
„Amennyire emlékszem, az alapdarabokat mindig is lehetett kapni 3XL-es méretben is, és ha a többi terméknél is van igény arra, hogy nagyobb méretben is áruljuk őket, és ezt meg is tudjuk valósítani, akkor benne vagyunk. Több ezer ruházati márka van, ahol nem törődnek az átlagos, molettebb nőkkel. Ha minden egyes céget, amely szembe akar szállni ezzel a gyakorlattal, ennyi negatív kritika érné, akkor talán még egy évtizedet kellene várni arra, hogy elterjedjen” – írja Alonzo.
Védelmébe veszi a cég vezérigazgatóját, a szexuális zaklatással vádolt Dov Charney-t is, és fontosnak tartja kiemelni azt is, hogy a cégnél a döntéshozók fele bizony nő.
A kreatív igazgatótól persze a szenzációéhes sajtó is megkapja a magáét, de azért elismeri, hogy tényleg nem tökéletesek, ám dolgoznak rajta, és Upton nyugodt szívvel fordulhat hozzájuk, ha a továbbiakban is írni szeretne róluk. Ja, persze hiába Nancy Upton az egyik legnépszerűbb jelentkező, a díjakat inkább olyanoknak osztják ki, akik megfelelően tudják képviselni a céget, és persze kitűnően példázzák azt, hogy a szépség nem csak egy külső tulajdonság, hanem részben belülről fakad.
